XII. KÖRNYEZET

1.       Közösségi Politikai és Akcióprogram a környezettel és a fenntartható fejlődéssel összefüggésben

2.       Környezeti hatásvizsgálat

3.       Környezeti információkhoz való hozzáférés

4.       Ökológiai célvizsgálati program

5.       Hulladékok és veszélyes hulladékok

6.       Csomagolások és csomagolási hulladékok

7.       Vendéglátóipari hulladékok

8.       Elektromos és elektronikus hulladékberendezések

9.       LIFE program

10.     Környezeti felelősség

11.     Ökocímke

12.     Környezeti Megállapodások

13.     Zajvédelmi politika

14.     Vízügyi politikai keret

15.     Vízárképzés

16.     Fürdővíz

XII.1.

XII.     KÖRNYEZET

            Közösségi Politikai és Akcióprogram a környezettel és a fenntartható fejlődéssel összefüggésben

CÍM

"Környezet 2010: jövőnk, választásunk" c. hatodik EC Környezeti Akcióprogram (6. KAP).

JOGI ESZKÖZ

Európai Közösségi Akcióprogram

JELENLEGI HELYZET

2002. május 30-án jóváhagyva.

CÉLKITŰZÉS

A Környezet 2010: jövőnk, választásunk című új Környezeti Akcióprogram a következő évtizedre megszabja a Bizottság környezetpolitikájának stratégiai irányát azzal egyidejűleg, hogy a Közösség határainak kiterjesztésére készül.

TARTALOM

Az új program négy kiemelt fontosságú területet állapit meg, mégpedig a következőket:

ˇ      éghajlati változás;

ˇ      természet és biológiai sokféleség;

ˇ      környezet és egészség;

ˇ      természeti erőforrások és hulladékok.

Ahhoz, hogy e területeken javulás következzen be, az új Program az alábbi öt megközelítést fogalmazza meg:

ˇ      az érvényes környezeti jogszabályok végrehajtásának biztosítása;

ˇ      a környezeti problémák figyelembe vétele az összes érintett politikai területen;

ˇ      szoros együttműködés a vállalkozókkal és fogyasztókkal megoldások feltárásában;

ˇ      a környezetről jobb és könnyebben hozzáférhető információk rendelkezésre bocsátása az állampolgárok számára;

ˇ      a földhasználattal szemben környezettudatosabb magatartás kialakítása.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A turizmust a korábbi Közösségi Környezeti Akcióprogram kiemelt fontosságú területnek tekintette, az új azonban már nem tekinti annak. A 6. Környezeti Akcióprogram viszont a hulladékot tekinti az egyik kiemelt fontosságú területnek. Emellett a Program szoros együttműködést javasol a vállalkozókkal és fogyasztókkal megoldások feltárásában, melynek szükségességére a HOTREC már régóta rámutatott.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC elégedett azzal, hogy a Bizottság kivette a turizmust a Közösségi Környezeti Akcióprogram kulcsfontosságú területei közül tekintettel arra, hogy a turizmus semmiképp sem tekinthető jelentős szennyező iparágnak.

REFERENCIÁK

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 22-i 1600/2002/EC sz. Határozata a Hatodik Közösségi Környezeti Akcióprogramról. O.J. L 242, 2002.09.10. Hozzáférhető a következő címen is: http://www.europa.eu.int/comm/environment/newprg/index.htm.

Lásd a www.hotrec.org címen a HOTREC tagszövetségeinek tevékenységeit és kiadványait a környezet területén. - Lásd továbbá az Európai Bizottság Környezeti Főigazgatóságának következő webhelyét: http://europa.eu.int/comm/dgs/environment.

XII.2.

XII.     KÖRNYEZET

            Környezeti hatásvizsgálat

CÍM

1.  Bizonyos állami és magánberuházások környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata

2.  Bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata

JOGI ESZKÖZ

1.  Irányelv

2.  Irányelv

JELENLEGI HELYZET

1.  Az állami és magánberuházásokról szóló eredeti 1985. évi irányelvet 1997. márciusban módosították.

2.  A tervekről és programokról szóló irányelvet 2001. június 27-én elfogadták.

CÉLKITŰZÉS

1.  A beruházások környezeti hatásainak vizsgálatára vonatkozó eltérő nemzeti jogszabályok kedvezőtlen versenyhelyzetet teremthetnek. Ezzel összefüggésben a módosított irányelv célja az előző irányelv által létrehozott összehangolt eljárás sikeres bevezetése, amely lehetővé teszi bizonyos állami és magánberuházások környezetre gyakorolt hatásainak értékelését.

2.  Olyan környezeti hatásvizsgálati eljárás kidolgozása, amely biztosítja az EU környezeti szempontjainak kellő mértékű beépítését a tagállamokban elfogadott tervekbe és programokba. Ezeket a város- és vidékrendezési döntéshozatali eljárás részeként fogadják el azzal a céllal, hogy megteremtsék az azt követő fejlesztési hozzájárulások kereteit. Mindez kiegészíti bizonyos állami és magánberuházások környezeti hatásvizsgálatát (lásd a fenti 1. pontot).

TARTALOM

1.  Az 1997-ben módosított irányelv megszabja a környezeti hatásvizsgálatnak alávetendő beruházások meghatározásának általános értékelési kereteit és kritériumait, valamint egyértelműen, részletesen meghatározza a projektvezetők által a hatástanulmányhoz szolgáltatandó információkat. A beruházáshoz való hozzájárulás megadása előtt hatásvizsgálatra van szükség. Az irányelv a beruházások két kategóriáját különbözteti meg:

a.)   olyan beruházások, melyek esetében kötelező a hatástanulmány elkészítése;

b.)   olyan beruházások, melyek esetében a tagállamok dönthetik el, hogy van-e szükség hatástanulmányra. A turizmus tekintetében ilyen beruházások egyebek között a következők: sífutópályák, sífelvonók, kötélpályakabinok és kapcsolódó fejlesztések, jachtkikötők és üdülőtelepek, szállodakomplexumok és kapcsolódó fejlesztések, állandó kempingek (lakókocsikkal), vidámparkok.

2.  Az irányelv megteremti az olyan tervekkel és programokkal kapcsolatos hatásvizsgálat kereteit, melyeket az illetékes hatóság fogad el a város- és vidékrendezési döntéshozatali eljárás részeként vagy amelyek törvényhozási eljárás alá esnek. Az I. függelék felsorolja a környezeti nyilatkozathoz szolgáltatandó információkat. Környezeti hatásvizsgálatot kell elvégezni mindazon tervekhez és programokhoz, melyek a mezőgazdaságot, erdőgazdálkodást, halászatot, energiatermelést, ipart, szállítást, hulladékgazdálkodást, vízgazdálkodást, távközlést, idegenforgalmat, város- és vidékrendezést vagy földhasználatot érintik.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

1.  Az 1997. évi irányelv az üdülőtelepekre és szállodakomplexumokra, jachtkikötőkre, sífutópályákra és sífelvonókra vonatkozik.

2.  Az irányelv tárgyát az idegenforgalmi ágazatban az illetékes hatóság által a város- és vidékrendezés részeként elfogadott tervek és programok képezik.

A TAGÁLLOMOK ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

1.  A bizonyos állami és magánberuházások hatásainak vizsgálatáról szóló eredeti irányelv 1997. évi módosítását 1999. március 14-ig kellett bevezetni.

2.  A tagállamoknak az irányelvet 2004. július 21-ig kell bevezetni.

REFERENCIÁK

1.  1985. június 27-i 85/337/EEC sz. Tanácsi Irányelv bizonyos állami és magánberuházások környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról, O.J. L 175, 1985.07.05., melyet utoljára az 1997. március 14-i 97/11/EC sz. Tanácsi Irányelv módosított, O.J. L 73, 1997.03.14.

2.  Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 27-i 2001/42/EC sz. Irányelve bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról, O.J. L 197, 2001.07.21.

XII.3.

XII.     KÖRNYEZET

            Környezeti információkhoz való hozzáférés

CÍM

1.  A környezeti információkhoz való hozzáférés szabadsága

2.  A környezeti információk nyilvánossága

JOGI ESZKÖZ

1.  Irányelv

2.  Irányelv

JELENLEGI HELYZET

1.  1990. június 7-én elfogadva.

2.  Az eredeti javaslatot 2000. július 3-án fogadta el a Bizottság, amely jelenleg egyeztetési eljárás alatt van.

CÉLKITŰZÉS

1.  A környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságának biztosítása.

2.  A környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló eredeti irányelv helyettesítése egy olyan irányelvvel, amely nagyobb mértékben van összhangban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) környezeti kérdésekben az információkhoz való hozzáférésről, a döntéshozatalban való lakossági részvételről és az igazságszolgáltatás igénybevételéről szóló egyezménnyel (Aarhus-i Egyezmény).

TARTALOM

1.  A "környezettel kapcsolatos információk" mindazon írásbeli, látható vagy hallható formában vagy adatbázis formájában rendelkezésre álló információkat jelentik melyek a víz, levegő, talaj, állat- és növényvilág, föld és természetvédelmi területek állapotára, az ezekre károsan ható vagy várhatóan károsan ható tevékenységekre vagy intézkedésekre, valamint az ezek védelmét célzó tevékenységekre vagy intézkedésekre (ideértve az adminisztratív intézkedéseket és a környezetgazdálkodási programokat) vonatkoznak. A közigazgatási hatóságok kötelesek a környezettel kapcsolatos információkat rendelkezésre bocsátani bármely természetes vagy jogi személynek kérésükre és érdekeltségük igazolása nélkül. A tagállamoknak kell meghatározniuk azokat a gyakorlati szabályozásokat, melyek alapján ezeket az információkat hatékonyan rendelkezésre bocsátják. Az információk iránti igényeknek a lehető legrövidebb időn, de legkésőbb két hónapon belül eleget kell tenni.

ˇ      a környezeti információkhoz való hozzáférés jogának megadása és annak biztosítása, hogy a környezeti információkat - elsősorban az új információs technológiák alkalmazásával - a nagyközönség rendelkezésére bocsátják és elterjesztik körükben;

ˇ      az információk megtagadásában a kivételek körének pontosítása; és

ˇ      részletes rendelkezések azokról a díjakról, melyeket a közigazgatási hatóságok kérhetnek az igényelt információk kiszolgáltatásáért.

Azok a legvitatottabb kérdések, melyekben az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak meg kell állapodnia egy egyeztetési eljárás keretében, a következők: a közigazgatási hatóságok megtagadhatják-e a környezeti információk iránti igény teljesítését; ezen információk minősége; annak maximális ideje, melyet a közigazgatási hatóság igénybe vehet azok kiszolgáltatásához; valamint azokért az állampolgárnak bizonyos ár felszámításának lehetősége.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A javaslat célja a lakossági ismeretek bővítése környezeti kérdésekben, ami mindenképpen érinti a turisztikai ágazatot is, és ha a cél megvalósul, várhatóan könnyebbé válik környezeti információk beszerzése a közigazgatási hatóságtól.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC üdvözli a fokozott információcserét minden kérdésben, így a környezeti kérdésekben is, ugyanakkor reméli, hogy a közigazgatási hatóságok biztosítani tudják a javasolt irányelvben előirányzott átláthatóságot.

REFERENCIÁK

1.  90/313/EEC sz. Tanácsi Irányelv a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról, O.J. L 158, 1990.06.23.

2.  A Tanács 24/2002 sz. Közös Álláspontja (EC), melyet a Tanács 2002.01.28-án fogadott el azzal a céllal, hogy jóváhagyja az Európai Parlament és a Tanács 2002/..../EC sz. Irányelvét a környezeti információkhoz való lakossági hozzáférésről és hatályon kívül helyezze a 90/313/EEC sz. Tanácsi Irányelvet. O.J. C 113 E/1, 2002.05.14.

XII.4.

XII.     KÖRNYEZET

            Ökológiai célvizsgálati program

CÍM

Szervezetek önkéntes részvétele a Közösségi ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programban (EMAS).

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi rendelet

JELENLEGI HELYZET

Az ipari ágazatban működő vállalatok Közösségi ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programban való önkéntes részvételéről szóló eredeti rendeletet 1993. június 29-én fogadták el. Az új rendelet (EMAS-II) 2001. március 19-i elfogadása óta a program nyitva áll az összes gazdasági ágazat előtt, ideértve a kommunális és magánszolgáltatásokat. A Bizottság hozzákezdett egy nem kötelező érvényű útmutatásrendszer kidolgozásához, melynek célja minél több cég ösztönzése a szabvány átvételére.

CÉLKITŰZÉS

Az új rendelet kiterjeszti a jelenleg érvényes rendelet alkalmazási körét az összes szervezetre (ideértve a szállodai és vendéglátóipari vállalkozásokat).

TARTALOM

Az ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programban részt venni kívánó vállalatoknak:

ˇ      el kell fogadniuk egy vállalati környezetpolitikát;

ˇ      rendszeres időközönként környezeti célvizsgálatot kell végezniük; és

ˇ      a lakosságot környezeti nyilatkozat formájában információkkal kell ellátniuk környezeti teljesítményükről.

Amellett, hogy hatálya kiterjed az összes ágazatra, az új rendelet magába olvasztja az ISO 14001 szabványt környezetgazdálkodási rendszerként, jól látható és felismerhető EMAS logot alkalmaz, bevonja a munkavállalókat az EMAS megvalósításába, erősíti a környezeti nyilatkozat szerepét és nagyobb mértékben veszi figyelembe a gazdasági tevékenység közvetett hatásait (beszerzési eljárások, a szolgáltatások megválasztása és összetétele, tőkeberuházások stb.).

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az új EMAS rendelet elfogadása óta egyes szállodák és szállodaláncok megkapták az EMAS logot, azonban az EMAS (és logoja) és a turisták elszállásolásában alkalmazott más ökocímkék közötti kapcsolat továbbra is bizonytalan marad, ami a fogyasztó számára is zavaró. A jövőben az EMAS program követelményeinek megfelelő létesítmények pénzügyi támogatást vagy adókedvezményt kaphatnak.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC nyomon követi az EMAS alakulását, különös tekintettel arra az útmutatásrendszerre, melyet a Bizottság jelenleg dolgoz ki.

Számos HOTREC tagszövetség dolgozik saját országában az ágazat számára legalkalmasabb ökológiai célvizsgálati rendszerek megvalósításán a nemzeti közigazgatási rendszerek támogatásával.

REFERENCIÁK

Az Európai Parlament és a Tanács 2001. március 19-i 761/2001 sz. Rendelete (EC), amely lehetővé teszi a szervezetek önkéntes részvételét a Közösség ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programjában (EMAS), O.J. L 114, 2001.04.24.

2001. szeptember 7-i 681/2001 sz. Bizottsági Határozat (EC) az Európai Parlament és a Tanács 761/2001 sz. Rendelete (EC) végrehajtásával kapcsolatos útmutatásról, amely lehetővé teszi a szervezetek önkéntes részvételét a Közösség ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programjában, O.J. L 247, 2001.09.17.

2001. szeptember 7-i Bizottsági Ajánlás az Európai Parlament és a Tanács 761/2001 sz. Rendelete (EC) végrehajtásával kapcsolatos útmutatásról, amely lehetővé teszi a szervezetek önkéntes részvételét a Közösség ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programjában, O.J. L 247, 2001.09.17.

1997. április 16-i Bizottsági Határozat (97/264/EC) a tanúsítási eljárások elfogadásáról az 1993. június 29-ig 1836/93 sz. Tanácsi Rendelet (EEC) 12. cikkének megfelelően, amely lehetővé teszi az ipari ágazatban működő vállalatok önkéntes részvételét a Közösség ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programjában, O.J. L 104, 1997.04.22.

1997. április 16-i Bizottsági Határozat (97/265) a környezetgazdálkodási rendszerekre vonatkozó előírásokat megállapító ISO 14001/96 nemzetközi szabvány elfogadásáról az 1993. június 29-ig 1836/93 sz. Tanácsi Rendelet (EEC) 12. cikkének megfelelően, amely lehetővé teszi az ipari ágazatban működő vállalatok önkéntes részvételét a Közösség ökológiai gazdálkodási és célvizsgálati programjában, O.J. L 104, 1997.04.22.

További információk (ideértve az akkreditált környezeti tanúsítókat és a bejegyzett telephelyeket) találhatók a következő EMAS webhelyen:

www.europa.eu.int/comm/environment/emas.

XII.5.

XII.     KÖRNYEZET

            Hulladékok és veszélyes hulladékok

CÍM

1.  Hulladékok

2.  Veszélyes hulladékok

JOGI ESZKÖZ

Irányelvek

JELENLEGI HELYZET

1.  1975. július 15-én elfogadva.

2.  Az eredeti irányelvet 1991-ben fogadták el, a módosítottat pedig 1994. június 27-én.

CÉLKITŰZÉS

1.  A hulladékokkal kapcsolatos alapelveket a 75/442/EEC sz. Irányelv rögzíti, amely a tagállamoktól megköveteli, hogy megtegyenek minden szükséges lépést a hulladékképződés megelőzésére, ösztönözzék az újrahasználatát és biztosítsák a hulladékok oly módon történő ártalmatlanítását, amely nem káros az egészségre vagy a környezetre. Ezen irányelv meghatározza a veszélyes és nem veszélyes hulladékok közötti alapvető különbségeket is.

2.  Részletes szabályok életbe léptetése a veszélyes hulladékok kezelése, hasznosítása és megfelelő ártalmatlanítása céljából.

TARTALOM

1.  Minden hulladékra, legyen az veszélyes vagy sem, érvényes ezen irányelv. A Közösség jelenleg 5 célkitűzést követ a hulladékgazdálkodás területén, melyek a következők:

ˇ      a hulladékok kiküszöbölése környezetbarát és kevesebb hulladékot termelő technológiák és eljárások, valamint környezetharmonikus és visszaforgatható termékek előállításának támogatásával;

ˇ      az újrafeldolgozás, különösen a hulladékok mint nyersanyagok hasznosításának és újrafelhasználásának előmozdítása;

ˇ      a hulladékártalmatlanítás fejlesztése szigorú európai környezetvédelmi szabványok bevezetésével elsősorban jogszabályok formájában;

ˇ      a veszélyes anyagok szállítását szabályozó rendelkezések szigorítása; valamint

ˇ      a szennyezett földterületek rekultiválása.

2.  Az irányelv szigorúbb követelményeket támaszt a veszélyes hulladékok kezelésével szemben. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a veszélyes hulladékokat regisztrálják és azonosítsák, valamint azt is, hogy a különböző kategóriába tartozó veszélyes hulladékok ne keveredjenek egymással, ill. a nem veszélyes hulladékokkal.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Ágazatunkat olyan területek érintik, mint az 1991. évi irányelv I.b. függelékében hulladéknak minősített használt növényi olajok és állati zsírok újrahasznosítása. Lásd a XII. 16. pontot (vendéglátóipari hulladékok).

REFERENCIÁK

1.  75/442/EEC sz. Tanácsi Irányelv a hulladékokról, O.J. L 194, 1975.07.25.

A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a Közösségi hulladéktörvény végrehajtásáról, COM (99) 752, végleges (2000.01.10.)

2.  91/689/EEC sz. Tanácsi Irányelv a veszélyes hulladékokról (felváltotta a 78/319/EEC sz. Irányelvet), O.J. L 377, 1991.12.31., melyet utoljára az 1994. június 27-i 94/31 sz. Tanácsi Irányelv módosított, O.J. L 168, 1994.07.02.

XII.6.

XII.     KÖRNYEZET

            Csomagolások és csomagolási hulladékok

CÍM

Csomagolások és csomagolási hulladékok

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

1994. december 15-én elfogadva. Ennek a szövegnek a módosítása jelenleg van folyamatban. Az Európai Parlament jóváhagyta a jelentés első olvasatát, melyhez a Tanács és a Bizottság észrevételeket fog fűzni.

CÉLKITŰZÉS

A csomagolásokról és csomagolási hulladékokról szóló 1994. évi irányelvet azzal a céllal hagyták jóvá, hogy összehangolják a csomagolások és csomagolási hulladékok kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. A módosított szöveg azt szándékozik elérni, hogy a gyártók több újrafeldolgozható és hasznosítható anyagot használjanak fel a csomagolóanyagok előállításában.

TARTALOM

Az 1994. évi irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kötelesek intézkedéseket tenni a csomagolási hulladékok keletkezésének megelőzése érdekében, melyek magukban foglalhatnak nemzeti programokat és ösztönözhetik a csomagolások újrahasználatát. Ez kiterjed a Közösségben piacra kerülő összes csomagolásra és mindazon csomagolási hulladékokra, melyeket az iparban, kereskedelemben, irodákban, üzletekben, szolgáltatásokban, háztartásokban vagy bármilyen más szinten használnak fel vagy bocsátanak ki.

Az irányelv rögzíti, hogy hatályba lépését követően öt évvel a Bizottság köteles új hasznosítási és újrafeldolgozási előirányzatokat ajánlani a következő öt évre. Ennélfogva a javasolt módosítás a 2006. június 30-ig elérendő hasznosítási és újrafeldolgozási előirányzatok megállapítására és az erre a célra alkalmazott fogalommeghatározás tisztázására korlátozódik. A módosított irányelvben a javasolt hasznosítási és újrafeldolgozási előirányzatok az anyagok típusától függően eltérők.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az irányelv módosítás tervezetében rögzített célkitűzések teljesítése teljes mértékben a tagállamoktól (vagy a regionális vagy helyi hatóságoktól) függ ugyanúgy, mint az irányelv eredeti változata esetében. Egyes tagállamokban a szállodatulajdonosok felkérhetők arra, hogy közvetlen segítséget nyújtsanak csomagolási hulladékaik különböző kategóriákba sorolásába a végső újrafeldolgozás céljából. Más tagállamokban a központi hatóságok maguk vállalhatnak felelősséget a hulladékok összegyűjtéséért közvetlenül a hulladéklerakóról újrafeldolgozás céljából, minden további tehertől mentesítve a szállodatulajdonost.

Más a helyzet az ágazatban működő olyan vállalkozások esetében, melyek, mint pl. a gyorséttermek saját termékeiket csomagolják. A jogszabályok alapján ezeknek a vállalkozásoknak különleges szabályokat és felelősségeket kell vállalniuk. Az azonban egyértelmű, hogy a környezetvédelem általános szintje növekedni fog, akárcsak a költségeké.

A TAGÁLLOMOK ÁLTAL TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

A tagállamoknak 1996. június közepéig kellett a csomagolásokról és csomagolási hulladékokról szóló irányelvet átültetni nemzeti jogszabályukba. Ami a módosított irányelv tervezetet illeti, az új hasznosítási és újrafeldolgozási előirányzatok 2006. december 31-ig léphetnek életbe. Görögország, Írország és Portugália három éves haladékot kaphat 2009. június 30-ig.

REFERENCIÁK

94/62/EEC sz. Tanácsi Irányelv a csomagolásokról és csomagolási hulladékokról, O.J. L 365, 1994.12.29.

Bizottsági Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelvéhez, amely módosítja a csomagolásokról és csomagolási hulladékokról szóló 94/62/EC sz. Irányelvet, COM (2001) 729, végleges, O.J. C 103, 2002.04.30.

A Bizottság Évközi Jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a csomagolásokról és csomagolási hulladékokról szóló 94/62/EC sz. Irányelv 6.3(a) cikkének megfelelően, COM (99) 596, végleges, nincs közzétéve az Official Journal-ban.

XII.7.

XII.     KÖRNYEZET

            Vendéglátóipari hulladékok

CÍM

1.  Emberi fogyasztásra nem alkalmas állati melléktermékek vonatkozó egészségügyi szabályok

2.  Azon anyagok listája, melyek forgalmazása vagy takarmányozásban való felhasználása korlátozott vagy tiltott a 91/516/EEC sz. módosító Bizottsági Határozat alapján

JOGI ESZKÖZ

1.  Tanácsi és Európai Parlamenti Rendelet

2.  Bizottsági Rendelet

JELENLEGI HELYZET

1.  Az egyeztető küldöttségek 2002. szeptember 12-én megállapodásra jutottak a rendelettervezet szövegében. Az egyeztetett szöveget jóvá kell hagynia mind a Tanácsnak, mind az Európai Parlament plenáris ülésének.

2.  A Bizottsági Rendelet tervezete marad érvényben a Tanács és az Európai Parlament állati melléktermékekre vonatkozó rendeletének jóváhagyásáig (lásd az 1. pontot). Ha a Tanács és az Európai Parlament Rendelete egyértelműen rögzíti, hogy a vendéglátóipari hulladék nem használható fel takarmányozásra, a Bizottságnak várhatóan nem szükséges elfogadnia egy Bizottsági Rendeletet.

CÉLKITŰZÉS

1.  Bizonyos állati melléktermékek táplálékláncba való visszaforgatásának megtiltása.

2.  A fő cél a vendéglátóipari hulladékok takarmányozásban való felhasználásának betiltása.

TARTALOM

1.  A rendelettervezet tiltja, hogy az állatokat emberi fogyasztásra alkalmatlan állati melléktermékekkel (pl. elpusztult állatok részeivel) táplálják. A rendelettervezet meghatározza az állati eredetű anyagok felhasználásának vagy ártalmatlanításának módjait (elégetés, komposztálás stb.) és tiltja a vendéglátóipari hulladékok felhasználását takarmányozásra. A rendelettervezet ugyanakkor lehetővé teszi a vendéglátóipari hulladékok takarmányozás céljára való felhasználásának engedélyezését 2006-ig azzal a feltétellel, hogy az szigorú egészségvédelmi és biztonsági feltételek mellett történik. A vendéglátóipari hulladékokat a rendelettervezet 2. cikke a következőképp határozza meg: "Mindazon élelmiszerhulladék, amely éttermekben, vendéglátóipari létesítményekben és konyhákban, ideértve az üzemi és háztartási konyhákat, keletkezik".

2.  A Bizottsági Rendelet tervezete tiltja a vendéglátóipari hulladékok felhasználását, melyeket a Bizottsági Rendelet tervezetének függeléke a következőképp határoz meg: "Mindazon élelmiszerhulladék, ideértve a feldolgozott vagy feldolgozatlan zsírokat és olajokat, amely éttermekben, vendéglátóipari létesítményekben és konyhákban, ideértve az üzemi és háztartási konyhákat, keletkezik".

 

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az olyan országokban működő éttermeknek és szállodáknak, ahol a vendéglátóipari hulladékok továbbra is felhasználhatók takarmányozásra, meg kell keresniük az ételmaradékaiktól (ideértve a zsírokat és olajokat) való megszabadulás más módját. E változás költségekkel járhat, melyeket a vállalkozásoknak kell viselniük.

HATÁLYBA LÉPÉS

1.  Jóváhagyása esetén a rendelettervezet a hatályba lépés időpontját követően hat hónappal (vagyis az Official Journal-ban való közzétételét követően 20 nappal) alkalmazandó. A vendéglátóipari hulladékok kezelésére vonatkozóan ugyanakkor átmeneti rendelkezések engedélyezhetők (2006. november 1-ig) az olyan országoknak, melyeknek hosszabb időre van szükségük az új jogszabály átvételéhez.

2.  Jóváhagyása esetén a Bizottsági Rendelet tervezete jelenleg 2002. november 1-jétől való hatályba lépést irányoz elő.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC nyomon követi a kérdés alakulását.

REFERENCIÁK

1.  A Tanács közös álláspontja az Európai Parlament és a Tanács rendeletével kapcsolatos javaslatról, amely rögzíti az emberi fogyasztásra nem alkalmas állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi szabályokat. O.J. C 45, 2002.02.19.

Az Európai Parlament módosított javaslata az Európai Parlament és a Tanács rendeletével kapcsolatban, amely rögzíti az emberi fogyasztásra nem alkalmas állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi szabályokat. O.J. C 103, 2002.04.03.

2.  A [....]-i Bizottsági Rendelet tervezete, amely felsorolja azokat az anyagokat, melyek forgalmazása vagy takarmányozási célra való felhasználása korlátozott vagy tiltott, valamint módosítja a 91/516/EEC sz. Bizottsági Határozatot.

XII.8.

XII.     KÖRNYEZET

            Elektromos és elektronikus hulladékberendezések

CÍM

Elektromos és elektronikus hulladékberendezések (WEEE)

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az irányelvtervezet egyeztetése jelenleg van folyamatban az Európai Parlament és a Tanács között.

CÉLKITŰZÉS

Az elektromos és elektronikus berendezések gyorsan növekvő áramának kezelése. A lerakókban és égetőművekben ártalmatlanított elektromos és elektronikus hulladékok mennyiségének csökkentése érdekében a tervezett irányelv igyekszik elkülöníteni az ilyen hulladékok gyűjtő- és újrahasznosító rendszereit.

TARTALOM

A tervezett irányelv korlátozza a végleges ártalmatlanításra kerülő hulladékok teljes mennyiségét oly módon, hogy követelményeket állapít meg az elektromos és elektronikus berendezések fokozott újrahasznosításával szemben. A gyártók lesznek felelősek az elektromos és elektronikus berendezések visszavételéért és újrahasznosításáért. A fogyasztók térítésmentesen adhatják vissza berendezéseiket.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az ipari szereplőknek hasznuk keletkezhet azzal, hogy az elektromos és elektronikus hulladékokat visszaadhatják az ilyen termékek gyártóinak, ily módon valamelyest csökkentve az ipar szakszerű hulladékkezelés tekintetében felmerülő terhelését.

REFERENCIÁK

Bizottsági Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelvéhez az elektromos és elektronikus hulladék-berendezésekről, valamint az elektromos és elektronikus berendezések bizonyos veszélyes anyagai felhasználásának korlátozásáról, COM (2000) 347, végleges

2001. december 4-i 20/2002 sz. Közös Álláspont (EC), melyet a Tanács elfogadott az Európai Parlament és a Tanács elektromos és elektronikus hulladék-berendezésekről szóló irányelvének jóváhagyásához, O.J. C 110, 2002.05.07.

XII.9.

XII.     KÖRNYEZET

            LIFE program

CÍM

Módosított környezet finanszírozási eszköz (LIFE)

JOGI ESZKÖZ

Rendelet

JELENLEGI HELYZET

2000. július 17-én elfogadva

CÉLKITŰZÉS

A LIFE módosítása a 2000-2004 közötti időszakra vonatkozóan

A LIFE egy környezetfinanszírozási eszköz, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy elősegítse azon Közösségi környezetpolitika kidolgozását és végrehajtását bizonyos intézkedések finanszírozásával, amely 1992-ig nyúlik vissza. A LIFE rendeltetése megoldások, technológiák és újszerű megközelítések feltárása és azok alkalmazásának előmozdítása azzal a céllal, hogy a környezeti problémákat figyelembe vegyék az EU tagállamok társadalmi-gazdasági tevékenységeiben.

TARTALOM

A módosított finanszírozás három tematikus elemből áll:

Természet: az EU-n belül fontossággal bíró természetes élőhelyek, valamint vadon élő állatok és növények megőrzését célzó intézkedés.

Környezet: az ipart érintő intézkedés, ideértve támogatás és műszaki segítség nyújtását a helyi hatóságok számára, valamint előkészítő intézkedés a Közösségi jogszabályok és politikák támogatására.

Harmadik országok: műszaki segítségnyújtás környezetgazdálkodási rendszerek létrehozásához, természetvédelmi intézkedések bevezetéséhez és a fenntartható fejlődés támogatásához.

A finanszírozás pénzügyi keretét a rendelet teremtette meg 640 millió Euró összegben.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A helyi hatóságokat érintő kezdeményezések tekintetében elképzelhető, hogy az ágazatnak helyi szinten haszna származik a módosított eszköz alkalmazásából.

REFERENCIÁK

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1655/2000 sz. Rendelete (EC) a környezetfinanszírozási eszközről (LIFE), O.J. L 192, 2000.07.28.

XII.10.

XII.     KÖRNYEZET

            Környezeti felelősség

CÍM

1.  A környezetet veszélyeztető tevékenységekből eredő kárért való polgári felelősségről szóló egyezmény (Luganoi Egyezmény)

2.  Környezeti felelősség

JOGI ESZKÖZ

1.  Nemzetközi Egyezmény (Európa Tanács)

2.  Irányelv

JELENLEGI HELYZET

1.  Az Európa Tanács 1993. június 21-én fogadta el a Luganoi Egyezményt.

2.  A lakossági konzultációt követően a Bizottság 2002. január 23-án adta ki első javaslatát.

CÉLKITŰZÉS

1.  A környezet védelme a károsodással szemben azzal, hogy a szennyező köteles viselni a környezeti kár felszámolásának költségét. A Bizottság ezt egy piaci alapú eszköznek tekinti, minthogy a potenciális szennyező megválaszthatja a szennyezés elkerülésének módját.

2.  Szabályozási keretek létrehozása, melyek meghatározzák a környezeti felelősséget a környezeti kár megelőzése és jóvátétele tekintetében.

TARTALOM

1.  A Luganoi Egyezmény fokozott objektív, kölcsönös és egyetemleges felelősségről rendelkezik a kártérítési összeg korlátozása nélkül, visszamenőleges hatállyal, a magánszemélyek vagy civil szervezetek (NGO-k) számára biztosítva az igazságszolgáltatás igénybevételének lehetőségét.

2.  A kártérítési felelősség kiterjesztése a természetre a "szennyező fizet" elv alapján. A környezet kár fogalma vonatkozik a Közösségi és nemzeti szinten védett biológiai sokféleségre, a Vízügyi Keret Irányelv tárgyát képező vizekre és az emberi egészségre, ha az emberi egészséget a föld szennyeződése veszélyezteti. A telephely üzemeltetője felelős a környezetben okozott kárét vagy az ilyen kár bekövetkezésének közvetlen veszélyéért és végső soron köteles viselni az ilyen intézkedésekkel kapcsolatos költségeket. A két vitatott kérdés közül az egyik az, hogy az üzemeltetőknek valamilyen fajta pénzügyi garanciát kell-e nyújtaniuk a potenciális környezeti kárra, míg a másik az, hogy a tagállamok illetékes hatóságai alárendelt kártérítési felelősséggel tartoznak-e, ha a szennyező kiléte nem ismert vagy mentes a felelősség alól.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Ágazatunk szennyező ágazatnak tekinthető, amennyiben számos üdülőhely természetvédelmi területen található. Az ágazatunk szempontjából fontos másik kérdés a bizonyítási kötelezettség tervezett részleges megfordítása, ami azon fennálló valószínűség bizonyítási kötelezettségét jelenti, hogy a környezeti kár egy bizonyos okra vezethető vissza. A rendszer ezen kívül fokozott objektív felelősségen alapul (ami azt jelenti, hogy a szennyező hibájának bizonyítására nincs szükség), ha a kárt valamilyen veszélyesnek tekinthető tevékenység okozza.

REFERENCIÁK

1.  Egyezmény a polgári felelősségről a környezetet veszélyeztető tevékenységekből eredő kárért, Lugano, 1993. VI. 21., Európai Szerződés Sorozat / 150, Európa Tanács

2.  Bizottsági Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelvéhez a környezeti felelősségről a környezeti kár megelőzését és jóvátételét illetően, O.J. C, 2002.06.25.

XII.11.

XII.     KÖRNYEZET

            Ökocímke

CÍM

1.  Módosított Közösségi ökocímke odaítélési rendszer

2.  Ökológiai kritériumok a Közösségi ökocímke turista-elszállásolási szolgáltatásnak való odaítélésében

JOGI ESZKÖZ

1.  Rendelet

2.  Bizottsági Határozat

JELENLEGI HELYZET

1.  2000. július 17-én elfogadva

2.  Jelenleg készíti elő az Európai Unió Ökocímkézési Testülete. Az elfogadás és hatályba lépés várható időpontja: 2003. január.

CÉLKITŰZÉS

1.  A módosított rendszer célja olyan termékek és - első alkalommal - szolgáltatások kialakításának, előállításának, értékesítésének és felhasználásának támogatása, melyek mérsékelt hatást gyakorolnak a környezetre teljes életciklusuk alatt, valamint a fogyasztók jobb tájékoztatása a termékek és szolgáltatások környezeti hatásáról.

2.  Részben kötelező, részben választható ökológiai kritériumok megállapítása a Közösségi ökocímke turista-elszállásolási szolgáltatásnak való odaítélésében.

TARTALOM

1.  Az EU ökocímke odaítélési rendszere egy önkéntesen választható piaci eszköz. A szigorú ökológiai és minősítési kritériumoknak megfelelő termékek és szolgáltatások a virágos logot kapják. Ez a logo marketing eszközként feltüntethető, így a fogyasztók tudomást szereznek arról, hogy a termék kiváló környezeti minősítéssel rendelkezik. A módosított rendelet korszerűsíti a rendszert, annak hatályát kiterjesztve a szolgáltatásokra, mérsékelt díjszabást vezetve be, növelve a rendszer átláthatóságát és fokozva az érdekeltek bevonását.

2.  Azok a kritériumok, melyeknek eleget kell tenni az EU ökocímke megszerzéséhez, a szálláshely jelentősebb környezeti hatásaira, úgymint az energiafogyasztásra, a vízfogyasztásra, a vegyi anyagok felhasználására és a hulladékképződésre vonatkoznak. Egyes kritériumok kötelezők, mások választhatók. Minden kötelező kritériumnak eleget kell tenni. Minden választható kritérium 1, 1,5 vagy 2 pontot kap és a kérelmezőknek 16,5 pontot kell elérniük.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Miután a Bizottsági Határozat tervezetének végső formába öntése rövidesen befejeződik, a turista-elszállásolásra vonatkozó EU ökocímke várhatóan 2003. januártól lép érvénybe, így a szállodatulajdonok ettől az időponttól kezdődően kérelmezhetnek ilyen címkét. A rendszer azonban nem ismeri el a már meglévő nemzeti és regionális ökocímkéket. Jelenleg több olyan kérdés van még, melyeket nem sikerült kielégítően tisztázni, mint pl. a legtöbb létesítmény kis vagy nagyon kis mérete és a díjak mértéke.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC és a tagszövetségei nem ellenzik az ökocímkék rendszerét, nem gondolják azonban, hogy egy másik ökocímke - ezúttal EU szinten - többletértéket képviselne a már meglévőhöz képest. A turista-elszállásolásban a környezeti normák teljesítése hatékonyan és működőképesen biztosítható és biztosított is a nemzeti és regionális szinten az EU-ban már meglévő ökocímkék megfelelő használatával és összevonásával. Emellett a HOTREC és tagjainak szilárd meggyőződése, hogy egy EU szintű ökocímke gyakorlati bevezetése a kritériumok meghatározása és ellenőrzése szempontjából rendkívül nehézkes lenne, tekintettel az EU földrajzi kiterjedtségére. Az EU igen eltérő regionális jellemzői valószínűleg egy legkisebb közös nevezőn alapuló címke bevezetését eredményezik, ami nagyon kevés többletértéket jelent a végső fogyasztó számára.

A HOTREC és a tagszövetségei nem ellenzik az ökocímkék rendszerét, ha azonban az EU szintű ökocímke elképzelését akarják megvalósítani, a HOTREC ehelyett szívesebb látná a meglévő nemzeti és regionális ökocímkék akkreditálásának rendszerét és a kritériumoknak egy olyan rendszerét, melyben a legtöbb turista-elszállásoló vállalkozás kis vagy nagy nagyon kis mérete megfelelő módon figyelembe van véve. A jelenleg tervezett kritériumok túlságosan elméletiek, nem reálisak és túl nagy számúak. Számos kritériumot újra kell értékelni, másokat pedig elhagyni vagy egyszerűsíteni. Bizonyos kritériumok nem alkalmazhatók gyakorlati szempontból, mások szigorúbb kötelezettségeket rónának az európai ökocímkét bevezetni kívánó szállodatulajdonosokra (pl. energetikai követelmények a mosogató berendezésekkel szemben, követelmények a mosószerek foszfáttartalmával szemben stb.), mint az európai ökocímkére jogosító ilyen termékeket gyártókra.

REFERENCIÁK

1.  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1980/2000 sz. Rendelete (EC) a módosított Közösségi ökocímke odaítélési rendszerről. O.J. L 237, 2000.09.21.

2000. november 10-i Bizottsági Határozat az Európai Unió Ökocímkézési Testületének létrehozásáról és ügyrendjéről. O.J. L 293, 2000.11.22.

2000. november 10-i Bizottsági Határozat a Közösségi ökocímke használatának feltételeiről szóló szabványos szerződésről. O.J. L 293, 2000.11.22.

2000. november 10-i Bizottsági Határozat a Közösségi ökocímke alkalmazásának bevezetéséről és évi díjairól. O.J. L 293, 2000.11.22.

2.  A [....] 2002. augusztus 23-i Bizottsági Határozat tervezete a Közösségi ökocímke turistaszálláshelyeknek való odaítélése ökológiai kritériumainak megállapításáról.

XII.12.

XII.     KÖRNYEZET

            Környezeti Megállapodások

CÍM

Környezeti Megállapodások (a szabályozási környezet egyszerűsítését és fejlesztését célzó intézkedési terv keretében)

JOGI ESZKÖZ

Bizottsági Közlemény

JELENLEGI HELYZET

A Bizottsági Közleményt 2002. július 17-én hagyták jóvá. Az Európai Parlament és a Tanács a későbbiekben benyújtják észrevételeiket.

CÉLKITŰZÉS

Új útmutatások megadása a közhatóságok és az érintett gazdasági ágazatok közötti megállapodások alkalmazására vonatkozóan, melyek eszközül szolgálnak Közösségi irányelvek bevezetésére a környezet területén a szabályozási környezet egyszerűsítését és fejlesztését célzó, nemrég elfogadott Bizottsági akcióterv keretében.

TARTALOM

A "környezeti megállapodások" jellemzően egyoldalú kötelezettségvállalások a vállalkozások vagy az ipar részéről, melyek célja bizonyos környezeti célkitűzések elérése. Ilyen megállapodások önszabályozás eredményeként születhetnek meg, melyekben az ipar egyoldalúan szabályozza magatartását és megfelelő monitoring és beszámolási mechanizmusokat vagy közös szabályozást hoz létre, ahol a környezeti megállapodások kötelezőbb érvénnyel és hivatalosabban épülnek be a törvénybe. A közös jogalkotók (Tanács és Európai Parlament) meghatározzák a legfontosabb szempontokat, különösképp a bizonyos határidőre elérendő környezeti célkitűzést és a monitoring követelményeket, míg az ipar kötelezettséget vállal részletes módozatok bevezetésére a környezeti megállapodás alapján.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az egyeztetett megállapodások a szabályozási megközelítés alternatív eszközeként tekinthetők. Ezek a megállapodások az ipar részéről kezdeményező magatartás támogatásának előnyét kínálják, ami arra ösztönzi az ipart, hogy költséghatékony megoldásokat keressen a környezeti célok gyorsabb elérésére, mint hagyományos jogszabályok esetében.

REFERENCIA

A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Közösségi szintű környezeti megállapodásokról a szabályozási környezet egyszerűsítését és fejlesztését célzó intézkedési terv keretében. COM (2002) 412, végleges

XII.13.

XII.     KÖRNYEZET

            Zajvédelmi politika

CÍM

A környezeti zaj értékelése és kezelése

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 25-én hagyta jóvá.

CÉLKITŰZÉS

Az Európai Bizottság 1996. évi Előkészítő Irata az EU, nemzeti és helyi szintek megosztott felelőssége alapján megteremtette a zajvédelmi politika új kereteit, ideértve az adatok pontosságát és szabványosítását javító intézkedéseket, melyek növelik a különböző intézkedések összehangoltságát. Hivatkozással az Előkészítő Iratra az irányelv célja közös alap megteremtése a zajprobléma megoldására az EU egészében.

TARTALOM

Az irányelv alapelvei a következők:

ˇ      A környezeti probléma figyelemmel kísérése (monitoring). Mindez megköveteli, hogy a tagállamok illetékes hatóságai "stratégiai zajtérképeket" állítsanak össze a jelentősebb utakról, vasúti vonalakról, repülőterekről és agglomerációkról L_den (nappali-esti-éjszakai egyenértékű szint) és L_night (éjszakai egyenértékű szint) összehangolt zajmutatók felhasználásával. Ezekkel a térképekkel felmérhető, hogy mennyi embert bosszant, ill. zavar álmában a zaj Európában.

ˇ      Lakossági tájékoztatás és egyeztetés a zajártalomról, annak hatásairól és a zajprobléma megoldására tervezett intézkedésekről az Aarhus-i Egyezmény elveivel összhangban.

ˇ      A helyi zajproblémák felvetése. Mindez megköveteli, hogy az illetékes hatóságok intézkedési terveket állítsanak össze a zaj csökkentésére ott, ahol szükséges, és a környezeti zaj fenntartására ott, ahol az elfogadható. Az irányelv nem határoz meg határértéket és az intézkedési tervekben alkalmazandó intézkedéseket sem ír elő, melyek az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörébe maradnak.

ˇ      Hosszú távú EU stratégia kidolgozása, amely magában foglalja annak célkitűzését, hogy csökkentsék a zajártalomnak kitett emberek számát hosszabb távon, valamint kereteket teremt a zaj keletkezési helyén történő csökkentésével kapcsolatos érvényes Közösségi politika továbbfejlesztéséhez.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A környezeti zajt a 3. cikk "olyan nem kívánatos vagy ártalmas kültéri zajként határoz meg, melyet emberi tevékenységek okoznak, ideértve a szállítóeszközök, közúti, vasúti és légi közlekedés által kibocsátott, valamint olyan ipari telephelyekről származó zajt, melyeket az integrált szennyezésmegelőzésről és -védelemről szóló 1996. szeptember 26-i 96/61/EC sz. Tanácsi Irányelv I. függeléke határoz meg".

Ágazatunk nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, mivel nem szerepel az irányelv listáján, sem az integrált szennyezésmegelőzésről és -védelemről szóló irányelv függelékének listáján.

A szabványosított mérési eljárások bevezetésének ugyanakkor nagyobb hatása és hosszú távú következménye lehet.

REFERENCIÁK

Előkészítő Irat a jövőben alkalmazandó zajvédelmi politikáról. COM (96) 0540, végleges, 1996.11.06.

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 25-i 2000/49/EC sz. Irányelve a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről. O.J. L 189, 2002.07.18.

XII.14.

XII.     KÖRNYEZET

            Vízügyi politikai keret

CÍM

Közösségi vízügyi politika

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-án hagyta jóvá.

CÉLKITŰZÉS

A Közösségi vízügyi politika átfogó áttekintése azzal a céllal, hogy megteremtsék a felszíni vizek (belvízi, hagyományos és tengerparti vizek) és a talajvizek védelmének kereteit.

TARTALOM

Az irányelv célja:

ˇ      integrált és összehangolt vízügyi politikák kidolgozása;

ˇ      "biztonsági háló" megteremtése olyan vízügyi kérdések feltárásához, melyeket még nem vizsgáltak kellő mértékben és melyek intézkedéseket igényelnek a helyzet javításához;

ˇ      átláthatóság megkövetelése az információk közzététele és terjesztése, valamint lakossági konzultációk alapján.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A lakossági konzultáció kiterjesztése az ágazatban használt felszíni és talajvizek minőségének jobb megismerését eredményezi. Ágazatunk érdekében áll, hogy a vízügyi politikát folytató szállodák és éttermek megfeleljenek a magas vízügyi követelményeknek, ily módon biztosítva a fogyasztók fokozott védelmét és biztonságát.

REFERENCIA

Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EC sz. Irányelve a Közösségi intézkedések kereteinek megteremtéséről a vízügyi politika területén. O.J. L 237, 2002.12.22.

XII.15.

XII.     KÖRNYEZET

            Vízárképzés

CÍM

Vízárképzés

JOGI ESZKÖZ

"Árpolitikák a vízkészletek fenntarthatóságának javításához" c. Bizottsági Közlemény

JELENLEGI HELYZET

A Bizottság 2000. július 21-én adta ki

CÉLKITŰZÉS

A vízkészletek fenntarthatóságának javítását célzó vízárképzés alkalmazásával összefüggő fontosabb kérdések tisztázása. Azon érvek bemutatása, amiért a Bizottság előnyben részesíti a megfelelő gazdasági és környezeti elvek szigorú alkalmazását a vízárpolitikákban. Olyan irányelvek rendszerének ajánlása, melyek támogatják a vízügyi politikai keretirányelv (lásd a REFERENCIÁKat) megvalósítását.

TARTALOM

A Közlemény rámutat arra, hogy a fenntarthatóság forog kockán Európa számos vízgyűjtő területén. A Bizottság alapvetően hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a megfelelő vízárképzés jelentős szerepet játszhat a fenntartható vízügyi politikák kidolgozásában. Úgy látja, hogy a vízárképzést együttesen kell alkalmazni más intézkedésekkel a környezeti, gazdasági és szociális célkitűzések költséghatékony módon való teljesítése érdekében, melyhez a vízügyi politikai keretirányelv megfelelő keretet teremt.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Minden országban - nem kevésbé azokban, ahol a vízdíj alacsony vagy nem létezik - a vízárképzés nyilvánvalóan közvetlen hatást gyakorol a szállodák és vendéglátóipari egységek által nyújtott szolgáltatások árképzésére.

REFERENCIÁK

A Bizottság "Árpolitikák a vízkészletek fenntarthatóságának javításához" c. Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak

Lásd a XII. 14. fejezetet

XII.16.

XII.     KÖRNYEZET

            Fürdővíz

CÍM

Fürdővíz

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

1975. december 8-án elfogadott irányelv. A Bizottság 2000. december 21-én adott ki egy Közleményt egy új fürdővíz-politika kidolgozásáról és megkezdte a konzultációt az érdekeltekkel.

CÉLKITŰZÉS

Az irányelv aktualizálása, figyelembe véve az műszaki-tudományos eredményeket.

TARTALOM

A Bizottság nem kívánja minden részletét megadni a majdani irányelvnek, csupán körvonalazni akarja azt. A Közlemény éppezért kiemeli a fürdővíz minőségirányításának erős oldalait és nehézségeit, ill. bemutatja az új irányelv lehetséges megközelítéseit az e téren szerzett tapasztalatokra támaszkodva. Az új irányelv legfontosabb egészségügyi célkitűzése a fürdéssel összefüggő fertőzések veszélyének mérséklése. Az irányelv meghatározott határidőn belül teljesítendő nehéz és ambiciózus tervfeladatokat jelöl ki.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A szállodák és vendéglátóipari egységek csak akkor lehetnek maguk felelősek bizonyos területek (pl. strandok) vízminőségének fenntartásáért, ha ezen területek "üzemeltetőinek" tekinthetők. Ebben az esetben a beszámolási és monitoring kötelezettségeket ők kötelesek vállalni. Az "üzemeltető" jogi státuszát helyileg határozzák meg. Ez az irányelv ágazatunkat is érinti, mivel a "kék zászlókat", melyeket a Környezetoktatási Alapítvány ítél oda, strandok és kikötők kapják az irányelvben rögzített kritériumok alapján.

Ezen irányelv úszómedencékre való alkalmazását kifejezetten kizárja maga az irányelv.

REFERENCIÁK

1975. december 8-i 76/160/EEC sz. Tanácsi Irányelv a fürdővíz minőségéről

A Bizottság "Új fürdővíz-politika kidolgozása" c. Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, COM (2000) 860

A Bizottság 2001. évi jelentése a fürdővíz minőségéről. Az egész Európára és az egyes országokra vonatkozó adatokat tartalmazó legfrissebb jelentések az alábbi címen találhatók meg: http://www.europa.eu.int/water/water-bathing/report.html