VII. UTAZÁS-KERESKEDELEM

1. Utazásközvetítők/szervezők és szálloda üzemeltetők közötti kereskedelmi kapcsolatok etikai kódexe

2. Túltöltés

3. Utazási csomagok

4. A szabadságolások eloszlása

5. Nyári időszámítás megállapodások

6. Szex turizmus és a gyermekek szexuális kihasználása

7. A szabadság, a biztonság és az igazság kérdései

8. A határok átlépése

9. Vízum politika

10. A megtagadott beszállást kompenzáló rendszer közös szabályai (lásd III.17)

11. Szerződéses kapcsolatok (lásd VI. fejezet)

VII.1.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

Utazásközvetítők/utazásszervezők és szálloda üzemeltetők közötti kereskedelmi kapcsolatok etikai kódexe

Cím

ECTAA/HOTREC etikai kódex

Jogi eszköz

Önkéntes kódex

JELENLEGI HELYZET

Aláírva Brüsszelben, 1996. Január 10-én a HOTREC ÉS ECTAA részéről (Nemzeti utazásközvetítők és utazásszervezők egyesülete az EU-n belül)

CélKITŰZÉS

A kódex célja, hogy tisztázza az utazásközvetítők/szervezők és a szálloda üzemeltetők között viszonyt.

Tartalom

A kódex különös rendelkezéseket tartalmaz az olyan fogalma meghatározására, mint a foglalás, a visszaigazolás, a jutalékrendszer stb. Mindkét fél jogai és kötelezettségei gondos megfogalmazást nyernek a különféle kategóriába tartozó ügyfelekkel kapcsolatban felmerülő helyzetekben (egyéni ügyfelek, csoportok, nagylétszámú csoportok, kontingens megállapodások). Ugyancsak lehetőséget ad a választott bírósághoz való fordulásra konfliktus esetén: a HOTREC és az ECTAA egy-egy választott bírót jelöl, akik közösen döntik el a harmadik választott bíró személyét.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A kódex alkalmazása segíthet megtalálni a megoldást az utazásközvetítők/utazásszervezők és szálloda üzemeltetők közötti nem túl gyakori konfliktusokban és szükségtelenné teszi különös európai jogszabály megalkotását a már létező utazási csomag Irányelven kívül.

REFERENCIÁK

ECTAA/HOTREC etikai kódex (angolul /hivatalos szöveg/ és franciául), elérhető a HOTREC weboldalon, www.hotrec.org

VII.2.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

Szállodai szobák túltöltése

Cím

Szállodai szobák túltöltése

JELENLEGI HELYZET

A tárgyban semmilyen jogszabály nem született. Fogyasztói csoportok rendszeres jelleggel kérik a Közösség beavatkozását a túltöltés miatt. A Parlament is hasonló kéréssel lépett fel. A Bizottság első lépése 1995 áprilisában egy tanulmány megrendelésére szóló tender felhívás volt Túltöltés szállodákban és vakációs központokban címmel. A Bizottság még nem hozta nyilvánosságra tanulmányának eredményét, annak ellenére, hogy a Parlament és az idegenforgalmi ipar számtalanszor kérte nyilvánosságra hozatalát (lásd III.16) Feltehetően a tanulmány a túltöltések rendszertelenségét mutatja a szállodai szolgáltatások körében.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Bármilyen jogszabály a túltöltésekről közvetlenül kihatna az ágazatra.

A HOTREC álláspontja

Míg a fogyasztóvédők ezt tartják a legérzékenyebb területnek az egyszerű turista védelmében a szállodaipar képviselői vitatják annak megalapozottságát. Megbízható adatok hiányában erősen eltúlzott számok keringenek a köztudatban. Ezek nem veszik figyelembe a kérdés megoldására alkalmazott megoldásokat, és a szállodás jogos üzleti aggodalmait. Sőt, a túltöltés érthető válaszlépés az egyre növekvő számú távolmaradó vendég és a kontingens szerződések alkalmazása miatt előállt helyzetre.

Az ECTAA-val kötött szerződés nagyban foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ha egy irányelvet nem lehet elkerülni, akkor ki kell egyensúlyozni, mondja ki az Európai Parlament A turizmus a 2000. év szemszögéből című határozatát 1993. novemberében fogadták el. (lásd XVII.3)

REFERENCIÁK

Európai Parlament Határozata, A turizmus a 2000. év szemszögéből címmel, 1993. November A3-0352/93, 1993.11.10, O.J. C 44, 94.2.14 (lásd XVII.3)

HOTREC/ECTAA Etikai Kódex (lásd VII. 1)

Európai Parlament Határozata a Biztonság, fogyasztói jogok és kereskedelmi szabványok az idegenforgalmi ágazatban, A4-0071/98, 1998. Március 2. (lásd III.16).

VII.3.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

Utazási csomag

Cím

1. Utazási csomag, vakációs csomag és túra csomag

2. Az utazási csomag, vakációs csomag és túra csomag fogyasztói aspektusai

Jogi eszköz

1. Irányelv

2. Az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentése

JELENLEGI HELYZET

1. A Tanács 1990. Június 13-án fogadta el az Irányelvet. Az Európai Bizottság az Irányelv alkalmazásáról és átvételéről szóló jelentését 1999 novemberében adta ki. (lásd lejjebb alkalmazás). Az értékelés eredményeképp a Bizottság az Irányelv felülvizsgálata mellett dönthet.

2. Az Európai Parlament 2002. Január 16-án elfogadta saját kezdeményezésű jelentését (Témafelelős: Mr. Philip Bushill-Matthews) amely az Irányelv felülvizsgálatára hív fel annak érdekében, hogy a fogyasztóvédelem néhány szempontját aktualizálják és tisztázzák.

CélKITŰZÉS

1. A fő cél a fogyasztóvédelem szintjének emelése az utazási csomagok esetében.

2. A jelentés az Irányelv felülvizsgálatára hív fel.

Tartalom

1. Utazásszervező az a személy aki rendszeresen utazási csomagokat szervez és ad el vagy ajánl megvételre, akár közvetlenül akár közvetítő útján.. Az Irányelv szerint az utazási csomag a következő három elemből legalább kettőt tartalmaz: szállítás, szállás (ide értve a szállodán belüli étkezést), és más turista tevékenységet, amelyek nem kiegészítői a fentieknek, de jelentős részét jelentik a csomagnak.

A fogyasztónak minden panaszt a helyszínen közölnie kell: ezt a kötelezettséget világosan a fogyasztó tudomására kell hozni.

A szervező/közvetítő félnek megfelelő biztosítékot kell tudni felmutatnia a befizetett pénzek visszafizetésére és a vendég hazaszállítására fizetésképtelenség esetén.

2. A saját kezdeményezésű jelentés az Európai Bíróság esetjoga kodifikációjára hiv. fel, kiterjesztve az Irányelv hatáskörét az utazók védelmére, amely külön kezeli a vakációk elemeit és az üzemeltető valamint az ügynök felelősségének megállapítását. A jelentés számos ajánlást tett: szigorú szabályok az egyszemélyes kiegészítésekre, több információ az üdülőhely megközelíthetőségéről a fogyatékos vendégek számára, szigorú szabályok a szerződéskötést követő túlvállalásra az utazást megelőzően legalább 30 nappal lezárt foglalási szabályokra.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

1. A szálloda üzemeltetők utazásszervezőkként való megjelenítése mivel több szolgáltatást nyújtanak, mint a szállás (golf nyaralás vagy konferencia termek bérbeadása) zavarhoz vezethet és növelheti a szálloda üzemeltetők elleni perek számát. 1994 áprilisában a HOTREC kérdést intézett a Bizottsághoz, Doc. 94.358, amire 1994. Augusztusában kapott választ. A Bizottság tisztázta, hogy az étkezések, fitness létesítmények és kirándulások nem minősülnek a csomag részének, amennyiben az nem képezi a csomag jelentős részét és ahol nem kerül előre megállapodott áron értékesítésre. A helyszínen felajánlott kirándulások sem minősülnek túra csomagnak.

A HOTREC figyelmezteti tagjait, hogy az Irányelv közvetett eredményeképpen keresetek indíthatók a szervezők/közvetítők által a szálloda üzemeltetők ellen. A szervezők/közvetítők ugyancsak megpróbálhatják további kötelezettségek áthárítását a szálloda üzemeltetőkre kereskedelmi nyomásgyakorlással. Ez nem az Irányelvből folyó jogi követelmény, de következhet a gyakorlati alkalmazásból.

A 90/314-es Irányelv alkalmazásáról és átvételéről készült 1999. Novemberi jelentésben a Bizottság kiemelte az alkalmazás joghézagjait és ellentmondásait és azt mondta, hogy az Irányelv meghatározásait újra kellene gondolni, hogy azok kevésbé korlátozóak legyenek a fogyasztó védelem céljából, még olyan helyzetekben is, amikor a fogyasztó külön fizeti a csomag egyes elemeit. Ezzel a jelentéssel a Bizottság vitát szeretne kezdeményezni és amennyiben szükséges módosítani az Irányelvet.

A Tanács a jelentésről készített kommentárjában elismerte, hogy széles értelmezési lehetőségeket adtak az Irányelvhez a különböző jogalkotók, és hogy jó néhány szempontból tisztázásra volna szükség: az Irányelv hatálya, fogyasztói felelősség a szerződéstől való elállás esetén megfelelő időn belül valamint a kellően bizonyított óvadék fedezete az üzemeltető/ügynök fizetésképtelensége, csődje esetén. A Tanács arra a következtetésre jutott, hogy Bizottságnak folytatnia kell munkáját a fogyasztók jobb védelme érdekében az utazási csomag szerződések területén, így különösen az ágazat érintett felei etikai kódexének kidolgozásával.

A későbbiekben két Európai bírósági ítélet is megállapította utazásszervezők/utazásközvetítők felelősségét az okozott nem anyagi kárért utazási csomagok esetében. (2002. Március 12.-i ítélet). Az előre szervezett kifejezést az Irányelvben úgy kell értelmezni, hogy az tartalmazza az összeállított idegenforgalmi szolgáltatásokat, abban az időpontban, amikor a fogyasztó és az utazásközvetítő szerződést kötöttek. (2002.04.30-i ítélet ) Az á la carte utazásokat ennél fogva az Irányelv hatálya alá kell sorolni.

2. Az önálló kezdeményezésű jelentés az Irányelv alkalmazásának néhány olyan nehézségével foglalkozik, amelyek kiemelt fontosságúak az ágazat számára.

A HOTREC álláspontja

1. Kevésbé az Irányelv és inkább annak nemzeti alkalmazása vezethet a szálloda üzemeltetők gondjaihoz. Ha az alkalmazás túl kiterjesztő jellegű, a szálloda üzemeltetők az Irányelv hatálya alá kerülnek, amit eredetileg nem a szálloda üzemeltetőkre dolgoztak ki. Sok függ attól, miként határozzák meg a tagállamok az utazási csomagok fogalmát az Irányelv átvételekor. Amennyiben a definíció olyan szigorú, hogy tartalmazza a szállodák által rendesen felajánlott szolgáltatásokat (szállás és étkezés például) és a hatóságok ezt csomagnak tekintik, akkor a szálloda üzemeltetők felelőssége kiterjedt és arra kényszerülnek, hogy drága óvadék alapokat vezessenek, miután utazásszervezőkké válnának.

A HOTREC hisz abban, hogy az utazási irodák közötti kereskedelmi kapcsolatok ügyeit olyan önkéntes jogi eszközökkel kellene rendezni, mint a HOTREC/ECTAA Etikai Kódex, ami biztonságot nyújt az idegenforgalmi ipar szempontjából.

2. Nyilvánvalóan a HOTREC és a szálloda- és a vendéglátóipar nagyon aggódik minden változás miatt az 1990-es utazási csomag irányelvvel kapcsolatban. Bár a HOTREC teljességgel egyet ért a fogyasztók jobb védelmének általános céljával, úgy tartja, hogy a szervező és/vagy közvetítő felelősségének pontos meghatározása a jelenlegi szövegben még nem világos. Az Irányelv célja, hogy a fogyasztónak egyetlen könnyen elérhető szerződéses partnert biztosítson, aki kizárólagosan felel az egész csomagért és ez a partner a utazásszervező és vagy a közvetítő legyen (az Irányelv szerint a közvetítő az a személy aki a szervező által összeállított csomagot értékesíti vagy értékesítésre kínálja). A HOTREC úgy hiszi, hogy a felelősségnek ezt az egyedüli pontját nem szabad megváltoztatni.

Továbbá a HOTREC hisz abban, hogy az osztályba sorolás kérdéseit, egyéni kiegészítéseket valamint a fogyatékos vendégek vakációs lehetőségeit nem az utazási csomagokról szóló irányelv felülvizsgálatának keretén belül kellene megoldani, miután számos olyan elemet tartalmaznak amelyek messze túlmutatnak az 1990-es Irányelvben megfogalmazott felelősségi kérdéseken.

ALKALMAZÁS A TAGÁLLAMOKBAN

1. A tagállamoknak 1993. Január 1-ig kellett átvenniük a nemzeti törvényhozásban az Irányelvet. 1999 végén az irányelvet valamennyi tagállam átvette, Olaszország kivételével, ahol az utazási garancia alap még nem került felállításra. Svájc és Norvégia hasonló jogszabályt vezetett be.

REFERENCIÁK

Tanácsi Irányelv, 90/314/EEC, 1990.06.13, az utazási csomagról, vakáció csomagokról és túracsomagokról. O.J. L 158 90.06.23.

Jelentés az utazási csomagról, vakáció csomagokról és túracsomagokról szóló 90/314/EEC irányelv alkalmazásáról, 1999. November, (1999) 1800 záródokumentum

Fogyasztói ügyek tanácsa, 2000. április 13., következtetések, sajtónyilatkozat 7707/00

Az Európai Bíróság ítélete, Aff. C-168/00 S. Leitner vs. TUI Deuttschland. 2002. Március 12.

Az Európai Bíróság ítélete, Aff. C-400/00 L. Goncalves Garrido vs. Club-Tour. 2002. Április 30.

Az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentése a fogyasztóvédelmi politika általános szempontjairól és különösen a fogyasztói információról és értékelésről a 90/314/EEC Irányelv alkalmazásával kapcsolatban. (az utazási csomagról, vakáció csomagokról és túracsomagokról, témafelelős Mr. Philip Bushill-Matthews).

VII.4.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

A szabadságolások eloszlása

Cím

A szabadságolások eloszlása

JELENLEGI HELYZET

A szabadságolások eloszlását az Európai Parlament Turizmus a 2000 év közeledtével c. határozat vetette fel. A Parlament felhívta a figyelmet brit és német példákra a szabadságolások időben és földrajzilag történő egyenletes elosztására valamint ennek sikerére, továbbá felhivat a Bizottságot, hogy hozzon létre egy nemzetközi platformot a turizmus szezonális és földrajzi kiterjesztésének elősegítésére.

1994-ben a Bizottság konferenciát rendezett a szabadságolások egyenletes eloszlásáról Düsseldorfban. A tárgyban jogalkotást magától értetődően nem terveztek. Teljes volt az egyetértés arról, hogy bármilyen lépésnél, mely az egyenletes eloszlás irányában hat tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét.

2002. szeptember 27-én a Tanács osztrák delegációja egy feljegyzést adott ki, mely rávilágított a turizmus egyenletes elosztásának káros voltára az európai idegenforgalomra, és bátorította az állami és magánszféra közötti együttműködést a probléma megoldására. Az osztrák delegáció javasolja, hogy a kérdéssel az Agenda 21 az Európai Turizmusért keretén belül foglalkozzanak, amelyen jelenleg a Bizottság dolgozik.

CélKITŰZÉS

A szabadságok ütemezésével az a célja, hogy a közösség a lökésszerűen jelentkező tömeges turizmus időbeni és térbeli (szezonális és földrajzi) megoszlását kiegyenlítse.

A HOTREC álláspontja

A HOTREC támogatni tud és támogatni fog minden intézkedést ez irányban, ami hosszú távon előnyösnek tűnik az ágazat számára. A HOTREC jelen volt a témában rendezett számos európai konferencián

REFERENCIÁK

Utójelentés a szezonális elosztásról: Mennyiségi mérés, a holland gazdasági kabinet részére, Markant Management Consultancy, Hága, 1992. December

Az Európai parlament határozata Közlekedés és turizmus a 2000. Évhez közelítve, A3-0352/93, 1993.11.10, O.J. C 44, 94.2.14 (lásd XVII.3)

VII.5.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

Nyári időszámítás megállapodások

Cím

Nyári időszámítás megállapodások

Jogi eszköz

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az Európai Parlament és Tanács általi elfogadás 1997. Július 22.

CélKITŰZÉS

Harmonizálni a menetrendet az egész Közösségen belül a belső piac működésének megkönnyítése céljából a közlekedés és a távközlés területén.

Tartalom

Egységes időpontot vezet be a Közösségen belül a nyári időszámítás kezdetére. A nyári időszámítási megállapodások 1998, 1999, 2000, 2001-re szólnak.

A nyári időszámítás az évnek azt az időszakát jelenti, amikor az órákat egy órával előre állítják az év többi részéhez képest.

Valamennyi tagállamban az 1998, 1999, 2000, 2001-es nyári időszámítás éjjel 1 órakor kezdődik, greenwichi középidő szerint március utolsó vasárnapján és éjjel 1 órakor fejeződik be greenwichi idő szerint október utolsó vasárnapján.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A nyári időszámítás fontos ágazatunk szempontjából, mivel a nappal tovább tart és többlet időt biztosít a turizmus résztvevőinek az évnek ebben a szakában.

REFERENCIÁK

Az Európai Parlament és a Tanács 97/44/EC számú, 1997. Július 22-i irányelve a nyári időszámítási megállapodásokról. O.J. L 206, 97.08.01

VII.6.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

Szex turizmus és a gyermekek szexuális kihasználása

Cím

Szex turizmus

Jogi eszköz

Európai parlamenti határozatok, Tanácsi határozatok és Bizottsági Közlemények

JELENLEGI HELYZET

Az elmúlt évek során az EU intézményei számtalan határozatot és tájékoztatót fogadtak el, amelyekben hivatkozás történt a szexturizmusra. A Bizottság is számtalan alkalommal tett javaslatot a tájékoztató intézkedések fejlesztésére a szexuális turizmus elleni harc céljából.

CélKITŰZÉS

Intézkedéseket hozni a harmadik országba irányuló szexturizmus ellen. A Bizottság elsősorban a gyermekek szexuális kizsákmányolására összpontosít.

Tartalom

Az EU szövegek megkísérlik olyan kampányok szervezését, amelyek célja a prostitúció frontszerveiként szolgáló vállalkozások és ügynökségek leleplezése, büntetendővé tenni a szexturizmust elősegítő utazásszervezőket és támogatni a harmadik országokba irányuló szexturizmus elleni küzdelmet.

A Bizottság 1999. májusi közleménye beszámol a gyermek szexturizmus elleni harc intézkedései alkalmazásának eredményeiről, a szexturizmus elleni harcról 1997-98-ban és javaslatot tesz további intézkedésekre az alábbi négy területen:

a gyermek-szexturizmus jelenségének jobb megismerése
a jogszabályok és jogérvényesítés hatékonyságának növelése
erősíteni a gyermek szexturizmus megakadályozására tett erőfeszítéseket a tagállamokban
fejleszteni a szexturizmus elleni harcot a tagállamokon kívül.

Összefoglalójában, 1999 decemberében a Tanács szükségesnek ítéli, hogy a Bizottság és a Tagállamok folytassák a figyelem-felhívási tevékenységeket és bátorítsák etikai kódexek és egyéb önszabályozó rendszerek kialakítását az idegenforgalmi iparon belül, különös hangsúlyt fektetve hatékony alkalmazásukra. Mindazonáltal a területen végzendő tevékenység nem szabad, hogy kizárólag a Vállalkozási igazgatóság turizmus osztályának felelőssége legyen a jövőben.

A HOTREC álláspontja

A HOTREC Közgyűlése 1997 áprilisában állást foglalt a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen.

REFERENCIÁK

Tanácsi következtetések, 1999. December 21., a gyermek szexturizmus elleni küzdelem intézkedéseinek alkalmazásáról. O.J. C 379, 99.12.31.

Bizottsági Közlemény a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére a gyermek szexturizmus elleni harc intézkedéseinek alkalmazásáról. COM (99)262

Európai Parlamenti határozat a gyermek szexturizmus elleni harcról szóló bizottsági jelentésről (COM (96) 547) és memorandum az EU hozzájárulásáról a gyermekek szexuális kihasználása és kizsákmányolása megelőzésének megerősítéséről. O.J. C 358, 97.11.24.

Bizottsági Közlemény a gyermek szexturizmus elleni harcról COM (96)547, O.J. C3, 97.01.07.

Európai parlamenti határozat a turizmusról a 2000. Év közeledtével, 1994. Január 18. O.J. C 44, 94.02.14.

Lásd még:

EC/293/2000 sz. Európai Parlamenti határozat és a Tanács 2000. Január 24-i határozata, elfogadva a közösségi tevékenységi programot (Daphné program) (2000-2003) a gyermekek, fiatal felnőttek és nők elleni erőszak megelőzési intézkedéseiről. O.J. L 34 2000.02.09

Tájékoztatási intézkedések a gyermek szexturizmus elleni küzdelemben, Felhívás javaslatokra. O.J. C 151, 99.05.29

HOTREC nyilatkozat a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen, Porto, 1997. Április 27, Doc 97.050, rendelkezésre áll a HOTREC weboldalon, www.hotrec.org

VII.7.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

A szabadság, a biztonság és az igazság kérdései

Jogi eszköz

Szerződési rendelkezések és Egyezmények

JELENLEGI HELYZET

A szabadság, a biztonság és az igazság földjének megteremtése az EU Szerződés célja, miképp az Amszterdami Szerződés megállapította. Célja a személyek ellenőrzésének megszűntetése, függetlenül állampolgárságuktól, a belső határokon, harmonizált ellenőrzések az EU külső határain (lásd VI.8) és egy közös vízumpolitika bevezetése (lásd VII.9)

Az 1985-ös Schengeni Szerződés, majd az 1995-ös Schengeni Egyezmény jelentették az első lépést a szabadság és biztonság földjének kialakítása felé a belső piac kiegészítéseképpen (hét tagállam írta alá, Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és Spanyolország).

Minden tagállamra kiterjedően (Nagy-Britannia és Írország kivételével) az egyezmény és végrehajtási rendelkezései (az un. Schengeni vívmányok) beépítésre kerültek az EU keretébe az Amszterdami szerződés hatályba lépésével (1999 május)

Nagy Britannia és Írország különleges helyzetének figyelembe vételével, az Egyezmény teljes és összefüggő jogot ad a személyek állampolgárságtól független szabad mozgásához az Európai Unión belül, 2004 májusáig.

1998 decemberében a Tanács akciótervet fogadott el, amely meghatározza a következő öt év elsődleges céljait és lefekteti annak időrendjét. Célja a személyek szabad mozgásának biztosítása, és ugyanakkor biztonságuk garantálása a bűnözés elleni harccal. Elő kell mozdítsa a belügyi és az igazságügyi együttműködést, nem csak az EU-n belül, hanem a csatlakozni vágyó országokon belül is.

CélKITŰZÉS

Egy határok nélküli Európa létrehozása a személyek szabad mozgásán keresztül és a határellenőrzések tényleges eltörlésével valamint a szükséges rendőrségi és biztonsági együttműködéssel a határokon átterjedő bűnözés elleni harcban.

Tartalom

Az EK Szerződés IV. fejezete a következő területeket foglalja magában az Amszterdami Szerződés felülvizsgálatát követően:

Személyek szabad mozgása
Ellenőrzés a külső határokon, ide értve a vízumpolitikát
Menekült ügy, bevándorlás és a nem tagállam országok állampolgárai jogainak védelme
Igazságügyi együttműködés bűnügyekben

Az Amszterdami Szerződés átruházta ezeket a területeket az EK Szerződésre, ahol az intézmények szerepe nagyon különbözik attól a szereptől, amit kormányközi eljárásban szoktak játszani az EU Szerződés VI. fejezete alapján (1992-1999).

Néhány kormányközi jellegű témát megtartottak az EU Szerződés VI. fejezete alatt (Rendőrségi rendelkezések és igazságügyi együttműködés bűnügyekben):

rasszizmus és idegengyűlölet
terrorizmus
embercsempészet és kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények
kábítószer csempészet
fegyver csempészet
korrupció
pénzhamisítás
rendőri erők, vámszervek és más illetékes hatóságok szorosabb együttműködése a tagállamokban, közvetlenül és az Europolon keresztül
szorosabb együttműködés a tagállamok jogi és más illetékes hatóságai között, közvetlenül és az Europolon keresztül
büntetőjog közelítése a tagállamokban, ha szükséges

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Minden fejlődés ezen a területen javítja az EU-n belüli utazást.

Mindazonáltal a Schengeni egyezmény néhány rendelkezése a látogatókról történő adatgyűjtés és tárolás terhét a szálloda üzemeltetőkre hárítja.

Ha a szállodáknak kell leellenőrizniük vendégeik útlevelét, ez elbátortalaníthatja a vendégeket és a szállást olcsóbb, kevésbé biztonság orientált intézményekben keresik, ahol nem szükségszerű az útlevelek ellenőrzése. Az adatgyűjtés során a szálloda üzemeltető felelős lehet az útlevélszámok felírásakor történt hibákért. Általánosságban ellenszolgáltatás nélküli igazgatási terhet jelenthet a szálloda ágazatban.

REFERENCIÁK

Schengeni szerződés, 1985. Június 14., a Benelux államok gazdasági közössége, a Német Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság között.

Egyezmény a Schengeni szerződés alkalmazásáról, 1985. Június 14., a Benelux államok gazdasági közössége, a Német Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság között, a határellenőrzések fokozatos eltörléséről. Aláírva Schengenben, 1990. június 19.

A Tanács és a Bizottság akcióterve az Amszterdami szerződés rendelkezéseinek legjobb alkalmazásáról, a szabadság, a biztonság, és az igazság földjén. A szöveget elfogadta az Igazságügyi és belügyi tanács, 1998. 12. 03, O.J. C 19, 99.01.23

Bizottsági Közlemény a Tanács, az Európai Parlament részére Áttekintő táblázat a fejlődés áttekintésére a szabadság, biztonság és igazság földjének megteremtéséhez az Európai Unióban. COM (2000)167.

VII.8.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

A határok átlépése

Jogi eszköz

Szerződéses rendelkezések, irányelvek és döntések

JELENLEGI HELYZET

Az Amszterdami Szerződés rendelkezései alapján, amelyek megerősítették a Schengeni szerződés keretén belül már megtett intézkedéseket (lásd VII.7) minden személy ellenőrzés, legyenek akár Unió polgárok akár nem tagországok állampolgárai, megszűnik 2004 májusáig.

A Tanács tűzi ki a tagállamok által követendő szabványokat és eljárásokat a személyellenőrzések során az Európai Unió külső határain. A közös legfeljebb 90 napos vízum szabályok meghatározása folytatódik (VII.9).

Intézkedéseket kell kidolgozni, melyek meghatározzák a feltételeket a nem tagországok állampolgárai számára a szabad utazáshoz a tagállamok területén, legfeljebb 90 napig.

A tagállamok fenntartják jogukat hogy megállapodásokat kössenek nem tagállamokkal a külső határok átlépéséről, mindaddig, amíg az nem kerül ellentétbe a közösségi joggal és más vonatkozó nemzetközi szerződéssel.

Néhány javaslat még függőben van (a Tanács jóváhagyására várva) és további módosításra kerül, hogy megfeleljen az új intézményi keretnek, mint például:

javaslat Egyezmény kötésére a tagállamok külső határainak átlépése tárgyában.
Irányelv javaslat a belső határokon átlépő személyek ellenőrzésére
Irányelv javaslat harmadik országok állampolgárainak beutazására a közösség területére.

CélKITŰZÉS

A közösség külső határait átlépő személyek ellenőrzésének harmonizálása

Tartalom

A szabályozandó területek:

A külső határok ellenőrzésének természete
különleges rendelkezések repterekre
A belépéstől eltiltott személyek listája
A belépés megtagadása a tagállam területére
Egységes vízumkiadási feltételek és más vízumtípusok
Az Európai Bíróság joghatósága
Egységes tartózkodási engedélyek kiadása
Harmadik országok jogai és kötelezettségei

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Minden szabad mozgást könnyítő intézkedés hasznos lesz az ágazat számára. A felesleges terhek csökkentése bátorítani fogja az unión belüli utazást.

REFERENCIÁK

Döntés előkészítő javaslat a tagállamok külső határainak átlépéséről szóló Egyezmény tárgyában. O.J. C 11 94.01.15

Módosított javaslat Tanácsi irányelvre személyeknek az államhatárokon való ellenőrzésének eltörlése tárgyában. COM (97) 106 O.J. C 140 97.05.07

Tanácsi Döntés 98/701/CFSP sz., 1998.12.03, közös szabvány az egységes formátumú tartózkodási engedély kitöltéséhez. O.J. L 333, 98.09.12.

Tanácsi irányelv módosított javaslata, harmadik országok állampolgárainak a közösségen belüli utazásáról. O.J. 139, 97.05.06.

Lásd még:

I.15 a személyek szabad mozgása az EU-ban.

VII.9.

VII. UTAZÁS KERESKEDELEM

Vízum politika

Cím

1. Egységes vízum politika

2. Harmadik országok listája, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük a külső határok átlépésekor és azok, amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól.

Jogi eszköz

Rendeletek

JELENLEGI HELYZET

Az 1992-es Maastrichti szerződés a 100C cikkel egészült ki, amely megteremtette az EU-ban a vízumpolitika két aspektusát: azon országok meghatározása, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük a tagállamok külső határának átlépésekor és a szabvány vízum modell megalkotását. Ezeket a rendelkezéseket két rendelet elfogadásával vezették be:

1683/95 sz. rendelet, 1995. Május 29., az egységes vízum formátumról elfogadásra került
539/2001 sz. rendelet, 2001. Március 15., azon országok listája, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük a külső határok átlépésekor és azok, amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól.

Schengen összefüggésében (lásd VII.8) néhány tagország szorosabb vízumpolitikai harmonizációt hajtott végre és elfogadta:

32 olyan harmadik ország listáját, akik nem szerepelnek az (EC) 574/99 rendeletben, amelyek állampolgárai vízumkötelesek valamennyi schengeni államban és
44 olyan harmadik ország listáját, amelyek állampolgárai vízummentesek valamennyi schengeni államban (ennek nem volt egyenértékűsége az (EC) 574/99 sz. rendeletben, ahol nincs ilyen lista)

Az 1997-es amszterdami szerződés bevezette a vízumpolitika valamennyi szempontját a közösségi keretbe, és integrálta az EK Szerződés IV. fejezetébe (vízum, menekült ügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgásával kapcsolatos egyéb politikák), melynek célja a szabadság, a biztonság, és az igazság földjének létrehozása (lásd VII.7) A szerződés ugyancsak integrálta a schengeni vívmányokat a közösségi jogba. Ugyanakkor Nagy-Britannia és Írország kívül rekedt a szabályozáson, de bármikor részeseivé válhatnak a schengeni vívmányoknak.

A 2001-es szabályozás a létező szabályozást adaptálja az amszterdami szerződés hatályba lépésével a két teljes országlista javasolásával. A rendelet elfogadásakor a harmadik országokra vonatkozó szabályok tökéletesen harmonizáltakká válnak. A tagállamok elvesztik az egyoldalú vízum szabályok meghatározásának jogát valamennyi harmadik állammal szemben.

Ugyanakkor szükségét érezték a tagállamok bizonyos derogációk és alkalmazható kivételek lehetőségét meghagyni bizonyos személykategóriák számára, nevezetesen a nemzetközi jog és szokás alapján.

CélKITŰZÉS

Célja befejezni a belső piacra vonatkozó rendelkezéseket és kiegészítő rendelkezést jelent a személyek szabad mozgásához.

Tartalom

1. Az egységes vízum azt jelenti, hogy a különböző tagállamok ugyanolyan egyedi feltételekkel adnak ki vízumot mint azelőtt (nemzeti követelményekre építve), ezek a vízumok ugyanakkor egységes formátummal bírnak valamennyi EU tagállamban.

A schengeni területen az egységes vízum feljogosítja viselőjét a teljes schengeni területen történő utazásra. Bár Nagy-Britannia és Írország is elfogadták az egységes vízum formátumot, a schengeni vízumot nem ismerik el. Pl. a schengeni vízummal rendelkező személy köteles brit vagy ír vízumot kérni e két országba való beutazásához.

2. Az 1999-es és 2001-es rendelet teljes listáját adja azon országoknak, amelyek állampolgárai a Közösség területére való belépéshez vízumkötelesek és amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Valamennyi állam, akinek állampolgárai nem vízumkötelesek, ugyancsak Európa fő idegenforgalmi piacai, és remélhetőleg vonzóbbá teszik Európát e piacok számára. A turizmus áramlása az unión belül növekedhet az uniós vízum lehetőségével, miután a harmadik országbeli turistáknak nem kell majd külön-külön vízum minden országra.

REFERENCIÁK

1. Tanácsi rendelet, No. 1683/95, 1995. Május 29., az egységes vízum formátumról. O.J. L 164, 95.7.14.

2. Tanácsi rendelet, No. 539/2001, azon harmadik országok listája, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük a külső határok átlépésekor és azok, amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól. O.J. L 81, 2001.03.21.

3. Tanácsi rendelet (EC) No. 574/1999, 1999 március 12., azon országok listája, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük a tagállamok külső határainak átlépésekor. O.J. L 72, 99.03.18.

VII.10.