Szálloda- és vendéglátóipar Európában

A szálloda- és vendéglátóipari ágazatot érintő

250 Európai Uniós Intézkedés

2002. szeptember

111 Boulevard Anspach, box 4

1000 Brüsszel

Belgium

Tel: + 32.2.513.63.23

Fax: +32.2.502.41.73

www.hotrec.org

main@hotrec.org

Minden jog fenntartva! Tilos a jelen kiadvány bármely részéről

a HOTREC kifejezett előzetes engedélye nélkül másolatot készíteni

Készült aHOTREC hozzájárulásával a Magyar Szállodaszövetség tagjainak felkészitésére.

A kidavány angol és mgyar nyelven letölthető a www.hah.hu honlapról.

BEVEZETÉS

Az elmúlt néhány évben a szálloda- és vendéglátóipari ágazatot egyre növekvő mértékben érintette az Európai Uniós törvényhozás. Valamennyi ilyen Irányelv, Ajánlás, Előírás stb. közvetlenül vagy közvetve befolyásolja mind a tizenöt Európai Uniós tagország, az Európai Gazdasági Területhez tartozó országok, valamint az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok nemzeti törvényhozását. A HOTREC által figyelemmel kísért ügyek változatosak és szerteágazóak.

Jelen anyag az 1992-ben közzétett eredeti dokumentáció nyolcadik változatát képezi. Igyekeztünk az egy tárgykör – egy oldal elvet a lehető legnagyobb mértékben betartani. Jelen változat mintegy 250 olyan témakörre terjed ki, amely hatást gyakorolhat a szálloda- és vendéglátóipari ágazatra.

Míg reményeink szerint ez a változat rendkívül hasznosnak fog bizonyulni, az olvasónak két kiemelkedően fontos szempontot is figyelembe kell vennie. Először is, a törvények összefoglalása valóban nem más, mint pusztán összefoglaló. Az anyagban a mindenkori törvények rövid összefoglalása szerepel, melyre semmilyen döntést sem szabad alapozni. Egy bizonyos témakörben való elmélyülés érdekében célszerű a szövegezést beszerezni (rendelkezésre áll az összes törvényre vonatkozó hivatkozás) és a HOTREC Titkárságával, vagy más, a Közösségi jogban jártas személyekkel konzultálni. Másodszor pedig, tekintettel az európai intézmények sajátos jellegére, valamint arra, hogy a Bizottság, a Tanács és a Parlament között állandóan egymás hatáskörébe utalják át a törvényhozási jogot, a törvények bizonyos részeinek a státusza gyakran és gyorsan változik. Ezért ismét csak azt javasolom, hogy a legújabb fejleményekről való tájékozódás céljából legjobb a HOTREC Titkárságához fordulni.

Brüsszel, 2002. szeptember 20.

Niels Nygaard

Elnök

I. SZOCIÁLIS ÜGYEK

Általános

1.       Alapvető szociális jogok

2.       Lisszaboni csúcsértekezlet 2000 – Az EU új stratégiai célja

3.       Szociálpolitikai napirend 2000-2005

4.       Európai foglalkoztatási stratégia

5.       Foglalkoztatási irányelvek

6.       Társadalmi párbeszéd – Hivatalos eljárások

7.       Szakmaközi társadalmi párbeszéd

8.       Társadalmi párbeszéd ágazati szinten

9.       Vállalati szociális felelősség

Szociális védelem

10.   Konvergencia és közös kritériumok a szociális védelemhez – A szociális védelem korszerűsítése

11.   A közösségen belül mozgó emberek társadalombiztosítása – Általános keret

12.   A közösségen belül mozgó emberek társadalombiztosítása – A koordináció kiterjesztése az EU-n kívüli állampolgárokra és diákokra

13.   Kiegészítő nyugdíjjogosultság

14.   Társadalombiztosítási csalás és be nem jelentett munka

Munkaszervezés

15.   Munkavállalók szabad mozgása

16.   Harmadik országbeli állampolgárok belépése és letelepedése fizetett foglalkoztatás céljából

17.   Munkaidő

18.   Foglalkoztatási kapcsolatok korszerűsítése és javítása

19.   Részmunkaidőben végzett munka

20.   Határozott időre szóló munka

21.   Ideiglenes ügynöki munka

22.   Fiatalok munkahelyi védelme

A munkavállalók védelme, jogok és előjogok

23.   Európai munka tanács

24.   Munkavállalók tájékoztatása és a velük történő konzultáció

25.   Az alkalmazottak védelme fizetésképtelenség esetén

26.   Az alkalmazottak védelme a vállalkozások átruházása esetén

27.   Munkavállalók elhelyezése a szolgáltatásokban

28.   Kollektív létszámleépítés

29.   Munkaviszony megszüntetése

30.   Munkaviszonyra vonatkozó bizonyíték

31.   A munkavállaló részesedése a nyereségben

32.   Nemek közötti egyenlőség a munkahelyen – általános keret

33.   Egyenlő bérezés férfiak és nők számára

34.   Egyenlő elbánás férfiak és nők részére

35.   Személyek közötti egyenlő elbánás faji és etnikai megkülönböztetés nélkül

36.   Bizonyítási kötelezettség a nemi diszkriminációs esetekben

37.   Gyermekgondozási szabadság

A munkavállalók egészsége és biztonsága

38.   Egészség és biztonság a munkahelyen – Általános keret

39.   Minimális biztonsági és egészségügyi követelmények a munkahelyen

40.   Biztonsági jelzések

41.   Gyermeket váró munkavállalók és fiatal anyák

42.   Rakományok manuális kezelése

43.   Képernyős megjelenítő berendezések

44.   Rendkívüli munka – egészség és biztonság

Egyéb

45.     Európai Szociális Alap

46.     EURES: European Employment Services Network (Európai Foglalkoztatási Szolgáltatói Hálózat)

47.     Közösségi Kezdeményezések a Foglalkoztatás és az Emberi Erőforrások Terén

48.     Europass (Európára érvényes igazolvány)

49.     Leonardo da Vinci: Szakmai Képzésre Szóló Akcióprogram

50.     Socrates: Oktatáspolitikára Szóló Akcióprogram

I.1.

 

I.                   SZOCIÁLIS ÜGYEK

Alapvető szociális jogok

CÍM

EU Alapvető Jogok Chartája

JOGI ESZKÖZ

Európai Charta

JELENLEGI HELYZET

Az Európai Unió alapvető jogok chartájának ünnepélyes kihirdetésére az Európa Tanács 2000. december 7. és 9. között Nizzában megtartott ülésén került sor.

CÉLKITŰZÉS

Az alapvető jogok védelme az Unió alapító elvét és létjogosultságának elengedhetetlen előfeltételét képezi. Az Unió alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelességét az Európai Bíróság jogtudománya erősítette és állapította meg. Az Unió fejlődésének jelenlegi szakaszában felmerült a szükségessége annak, hogy létrehozzák az alapvető jogok Chartáját annak érdekében, hogy az Unió polgárai előtt még nyilvánvalóbbá váljon az alapvető jogok elsőrendű fontossága és jelentősége.

TARTALOM

Az Alapvető Jogok Chartája magában kell, hogy foglalja a szabadság és egyenlőség általános elveit, valamint mindazon alapvető jogokat, melyek kizárólag az Unió polgárait illetik meg. A Charta ezen kívül az alábbi szociális jogokat és elveket is tartalmazza:

ˇ         szakma kiválasztására és a munkavállalásra vonatkozó szabadság;

ˇ         üzleti tevékenység végzésére vonatkozó szabadság*;

ˇ         férfiak és nők közötti egyenlőség;

ˇ         a munkavállalók joga arra, hogy a vállalkozás keretén belül időben álljon rendelkezésükre információ és konzultáció lehetősége*;

ˇ         kollektív bértárgyalásra és kollektív fellépésre vonatkozó jog*;

ˇ         szabadon választható szolgálati helyhez való hozzáférésre vonatkozó jog;

ˇ         indokolatlan elbocsátás elleni védelemre vonatkozó jog*;

ˇ         tisztességes és igazságos munkakörülményekre vonatkozó jog;

ˇ         pihenő időszakokra és fizetett éves szabadságra vonatkozó jog;

ˇ         fiatalok munkahelyi védelme;

ˇ         szülési és gyermekgondozási szabadságra vonatkozó jog;

ˇ         társadalombiztosításra és szociális támogatásra vonatkozó jog*, valamint

ˇ         betegségmegelőző egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre vonatkozó jog*.

A csillaggal jelölt jogok esetében a Charta úgy rendelkezik, hogy ezen jogok gyakorlására az EU és a nemzeti törvények és gyakorlatok által lefektetett szabályok „feltételei szerint” vagy azoknak „megfelelően” kerül sor.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Számos fent említett kérdés rendkívül nagy jelentőséggel bír az ágazatunkban. Vita tárgyát képezheti, hogy az Alapvető Jogok Chartája tartalmazzon-e olyan gazdasági és szociális elemeket, melyek jellegüknél fogva inkább politikai elvárásokat tükröznek az alapvető jogokkal szemben. Fontos, hogy a Charta szövegezése világos és egyszerű legyen, nehogy jogi bizonytalanságokra adjon okot, vagy ellentmondások merüljenek fel az illetékesség vagy hatáskör vonatkozásában.

REFERENCIÁK

Az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája, 2000/C364/01, O.J.* C 364, 2000. december 18.

Munkavállalók Alapvető Szociális Jogainak Közösségi Chartája, Luxemburg, Európa Tanács Hivatalos Kiadója, 1990.

A Bizottság Negyedik Jelentése a Tanács, az Európa Parlament valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság felé a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogainak Közösségi Chartájának Alkalmazásáról, 1996.

Bizottsági Közlemény a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogainak Közösségi Chartájának végrehajtására vonatkozó akció programmal kapcsolatban, COM (89) 568, véglegesítve 1989. november 29-én.

I.2.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Lisszaboni Csúcsértekezlet 2000 – az EU új stratégiai célja

CÍM

Foglalkoztatás, gazdasági reform és társadalmi kohézió – Egy új stratégiai cél a következő évtizedre

JOGI ESZKÖZ

A 2000. márciusában Lisszabonban megtartott Különleges Európa Tanács ülés következtetései

JELENLEGI HELYZET

Az Európa Tanács 2000. március 23-24-én különleges ülést tartott Lisszabonban, hogy az Unió számára új stratégiai célokról állapodjon meg a foglalkoztatás, a gazdasági reform és a társadalmi kohézió megerősítése érdekében a tudás-alapú gazdaság részeként.

CÉLKITŰZÉS

A globalizáció és az új, tudás-vezérelt gazdaság eredményeképpen megjelent új kihívások kezelése és egy világos stratégiai cél kitűzése, valamint egy olyan programról való megállapodás, mely kihívást jelent a tudás-infrastruktúrák kiépítésére, az innováció és gazdasági reform növelésére és a társadalmi jólét és az oktatási rendszer korszerűsítésre, oly módon, hogy az következetes maradjon az Unió értékeivel és a társadalmi fogalmakkal, valamint tekintettel legyen a közeljövőben megvalósuló bővítésre is.

TARTALOM

Az Unió Lisszabonban új stratégiai célt tűzött ki magának az elkövetkező évtizedre: váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás-alapú gazdaságává, mely több és jobb munkaalkalommal, valamint nagyobb társadalmi kohézióval lesz képes a fenntartható gazdasági növekedésre.

E cél eléréséhez olyan átfogó stratégiára van szükség, mely az alábbiakat célozza meg:

ˇ         a tudás-alapú gazdaság és társadalom irányába történő átalakulás előkészítése az információs társadalomra és a Kutatás–Fejlesztésre vonatkozó jobb irányelvek segítségével, valamint a versenyképesség és innováció strukturális reform-folyamatának felgyorsítása és a belső piac kiegészítése útján;

ˇ         az európai társadalmi modell korszerűsítése, emberekbe történő invesztálás, a társadalmi kirekesztés elleni harc, valamint

ˇ         az egészséges gazdasági szemléletmód és a kedvező növekedési kilátások fenntartása a megfelelően összeválogatott makro-ökonómiai politika alkalmazása útján.

Ami az európai társadalmi modell korszerűsítését illeti, a Lisszaboni Következtetések az alábbi lépésekről rendelkeznek:

ˇ         oktatási és képzési rendszerek adaptációja a tudás-alapú társadalomhoz

§          azon alacsonyabb szintű középiskolai végzettséggel rendelkező 18-24 évesek számának felére csökkentése, akik 2010-ig nem vesznek részt további oktatásban és képzésben;

§          iskolák és képzési központok bekapcsolása az Internetbe;

§          alapfokú számítástechnikai végzettségről szóló európai diploma létrehozása, decentralizált vizsgáztatási eljárásokkal;

§          a diákok, tanárok, valamint a képzési és kutatási területeken alkalmazott személyzet mobilitásának elősegítése a meglévő Közösségi programok (Socrates, Leonardo, Youth) legjobb kihasználása és a minősítések nagyobb elismerése révén.

ˇ         Több és jobb munkaalkalom Európában: aktív foglalkoztatási politika kialakítása

§          egész Európát átfogó adatbázis létrehozása a munkaalkalmakról és tanulmányi lehetőségekről;

§          egész életre szóló tanulás elsőbbségben részesítése a társadalmi partnerek közötti megállapodások előmozdítása révén;

§          a szolgáltatóiparban való foglalkoztatás növelése, beleértve a személyes szolgáltatásokat, és

§          az egyenlő lehetőségek valamennyi szempontjának előmozdítása.

Ezen intézkedések általános célja az kell, hogy legyen, hogy a 2000-ben 61%-os átlagos foglalkoztatottsági arány 2010-ig minél jobban megközelítse a 70%-ot és hogy a foglalkoztatott nők jelenlegi 51%-os aránya 2010-ig meghaladja a 60%-ot.

ˇ         Szociális védelem korszerűsítése

§          a szociális védelem jövőbeni fejlődésének tanulmányozása hosszú távú szempontok figyelembevételével, különös tekintettel a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságára különböző időintervallumokon belül 2020-ig és azon túl.

ˇ         Társadalmi befogadás elősegítése

Az EU Szociálpolitikai Napirendje tartalmazza ezen célkitűzéseket (lásd I.3).

REFERENCIÁK

Elnökségi Következtetések, Európa Tanács, Lisszabon, 2000. március 24-26.

Bizottsági Közlemény a foglalkoztatás támogatására vonatkozó Közösségi politikáról, 2000. március, COM(2000)78

Bizottsági Közlemény: Befogadó Európa Létrehozása, 2000. március, COM(2000)79

Bizottsági Közlemény: Társadalmi trendek: kilátások és kihívások, 2000. március

Bizottsági Közlemény: Stratégiák az információs társadalomban lévő munkaalkalmakra, 2000. március COM(2000)48

I.3.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Szociálpolitikai Napirend 2000-2005

CÍM

Szociálpolitikai Napirend 2000-2005

JOGI ESZKÖZ

Bizottsági Közlemény és egy Tanácsi Határozat

JELENLEGI HELYZET

2000. június 28-án a Bizottság elfogadta a 2000-2005-re szóló Szociálpolitikai Napirendet. Az Európa Tanács Határozatot fogadott el erre a Közleményre a 2000. december 7-9 között megtartott nizzai értekezleten. Ez az 1998. április 29-én elfogadott, 1998-2000-re szóló Szociális Akció Programot követi nyomon.

CÉLKITŰZÉS

A 2000-2005-re szóló Szociálpolitikai Napirend 2000. júniusi Közleménye célul tűzi ki az európai társadalmi modell korszerűsítését, a több és jobb munkaalkalom elősegítését, valamint a Lisszaboni Európa Tanács (2000. május) (lásd I.2) által megfogalmazott politikai elkötelezettség konkrét lépésekké történő átalakítását.

TARTALOM

A 2000-2005-re szóló Szociálpolitikai Napirend az alábbi prioritásokra helyezi a hangsúlyt:

ˇ         Több és jobb munkaalkalom;

ˇ         A munkakörnyezetben történő változások elvárása és kihasználása a rugalmasság és biztonság közötti új egyensúly megteremtése révén;

ˇ         Harc a szegénység, valamint a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen a társadalmi integráció előmozdítása érdekében;

ˇ         A szociális védelem korszerűsítése;

ˇ         Nemek közötti egyenlőség előmozdítása;

ˇ         A bővítés szociálpolitikai szempontjainak, valamint az Európai Unió külső kapcsolatainak erősítése.

A foglalkoztatás vonatkozásában a Foglalkoztatási Irányelvek fogják megvalósítani a Program célkitűzéseit (lásd I.5).

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az európai Szociális Napirendben szereplő megvalósítandó intézkedések széles köréből számosra már kezdeményezés született az Európai Bizottságban. Néhány, a szálloda- és vendéglátóipari ágazat szempontjából nagyjelentőségű intézkedésre azonban még vagy nem tettek ajánlatot, vagy még mindig nem kerültek ki a törvényhozási csatornákból:

ˇ         Időszakos ügynöki munkára vonatkozó irányelvek (lásd I.20);

ˇ         Nyugdíj Fórum létrehozása, mely a nyugdíjak és a mobilitás kérdéseivel foglalkozna (lásd I.11);

ˇ         Szociális védelem jövőjével kapcsolatos közlemény (lásd I.10);

ˇ         Munkavállalók pénzügyi részvételével kapcsolatos közlemény és akcióterv (lásd I.30);

ˇ         Szociális vállalati felelősségre vonatkozó közlemény (I.10);

ˇ         Szociális partnerekkel való konzultáció a társadalmi ellentmondások megoldására vonatkozó EU szintű mechanizmusok létrehozásának szükségességéről;

ˇ         Szociális partnerekkel való konzultáció a kollektív bértárgyalás érdeklődésre számot tartó területeinek meghatározására;

ˇ         A munkaidőre, valamint az egészségre és biztonságra vonatkozó EU törvények kodifikálása;

ˇ         A munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó Közösségi stratégiáról szóló Közlemény (lásd I.36);

ˇ         A nyugdíjak átruházhatóságának eszközére vonatkozó javaslat;

ˇ         EURES áttekintése (lásd I.44), és

ˇ         A társadalmi párbeszéd szerkezetének működésére vonatkozó értékelés (lásd I.7).

REFERENCIÁK

Európai Szociális Napirend, a 2000. december 7-9 között megtartott nizzai Európa Tanács következtetéseinek 1. Melléklete

A Bizottság Közleménye a Tanács, az Európa Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága felé „Egy Új Szociálpolitikai Napirend Felé” címmel COM(2000)379, 2000.06.28.

Előző Szociális Akció Program:

Bizottsági Közlemény a „Szociális Akció Programról 1998-2000”, COM(98)259, 1998.04.29.

Bizottsági Közlemény egy Középtávú Szociális Akció Programról 1995-1997, COM(95)134, 1995.04.12.

I.4.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Európai Foglalkoztatási Stratégia

CÍM

Európai Foglalkoztatási Stratégia

JOGI ESZKÖZ

Az Európa Tanács Egyezményének 128. cikkelye (az Amszterdami Egyezményből)

CÉLKITŰZÉS

Az Európa Tanács 1997-ben Essenben fogadta el a nemzeti szintű foglalkoztatási politikára vonatkozó prioritások első csoportját. A soron következő Európa Tanácsok értékelték az „Esseni Stratégiában” tett előrehaladást.

Az Amszterdami Egyezmény (1997. júniusában született) elismerte, hogy Európában a foglalkoztatás „mindenkit érintő kérdés” és az Európa Tanács Egyezményének foglalkoztatásról szóló új részében egy különleges eljárást vezetett be a nemzeti foglalkoztatási politikák felügyeletéről és koordinációjáról (128. cikkely). Ezt a folyamatot az 1997. novemberében megtartott Luxemburgi Munka Csúcsértekezlet alkalmával vezették be, ahol beindították a nemzeti foglalkoztatási politika megvalósításának és figyelemmel kísérésének éves ciklusát, mely a Luxemburgi folyamat néven vált ismertté.

A 128. cikkelyben foglaltaknak megfelelően az Európa Tanács minden évben elfogad egy sor Foglalkoztatási Irányelvet. Az Irányelvek számos meghatározott célt tűznek ki a Tagállamok számára, hogy azokat a foglalkoztatási politikájukban megvalósítsák. A Luxemburgi Folyamat bevezetése óta 1998-ra, 1999-re és 2000-re elfogadták a Foglalkoztatási Irányelveket, melyeket a Tagállamok mindegyike saját Foglalkoztatási Nemzeti Akciótervén (National Action Plan = NAP) (lásd I.5) keresztül konkrét és adminisztratív intézkedésekké alakított át.

Az Európa Tanács Egyezményének 99. cikkelye értelmében hasonló folyamat rendelkezik a Tagállamok gazdaságpolitikájának felügyeletéről és koordinációjáról, és vezet az éves Általános Gazdasági Irányvonalak elfogadásához. Ez a folyamat a foglalkoztatási folyamattal kerül összehangolásra.

REFERENCIÁK

A Luxemburgi Munka Csúcsértekezlet következtetései, 1997. november

Európai Bizottság, Az Európai Foglalkoztatási Stratégia: Emberekbe történő invesztálás, több és jobb munkaalkalomba való befektetés, az Európa Tanács Hivatalos Kiadványa, 1999

I.5.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Foglalkoztatási Irányelvek

CÍM

Európai Foglalkoztatási Irányelvek

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Döntés

JELENLEGI HELYZET

A Közösség foglalkoztatási helyzetéről a Tanács és a Bizottság által közösen készített jelentés alapján az irányelveket minden évben februárban vagy március elején fogadja el a Tanács, és azokat az Európa Tanács Következtetései szentesítik (az Európa Tanács Egyezményének 128. cikkelye).

CÉLKITŰZÉS

A Foglalkoztatási Irányelvek a Tagállamok foglalkoztatási politikáinak összehangolását célozzák meg olyan közös megközelítési irányvonalak alapján, melyek összeegyeztethetőek az általános gazdasági elvekkel.

A Foglalkoztatási Irányvonalakat be kell építeni a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervekbe (National Action Plan = NAP). A Nemzeti Akciótervek végrehajtásáról szóló Bizottsági jelentés alapján a Tanács minden évben vizsgálatot végez a Tagállamok foglalkoztatási politikájának megvalósításáról a Foglalkoztatási Irányelvek fényében. Minősített többségi eljárással, a Bizottság ajánlásával, a Tanács ajánlásokat tehet a Tagállamok felé.

TARTALOM

1998 óta a Foglalkoztatási Irányelvek modellezése ugyanazon a „négy-pilléres” szerkezeten történik:

ˇ         Foglalkoztathatóság: biztosítani kell, hogy az emberek a megfelelő szakmai ismereteket szerezzék meg, hogy egy gyorsan változó világban munkaalkalomhoz jussanak;

ˇ         Vállalkozói szellem: meg kell könnyíteni az üzletek beindítását és folytatását és a munkavállalók alkalmazását az üzletben;

ˇ         Alkalmazhatóság: új, rugalmas munkavégzési módot kell kialakítani, amivel a biztonság és rugalmasság összeegyeztethető;

ˇ         Egyenlő lehetőségek: nők és férfiak részére egyenlő munkához való hozzáférést, a munkahelyen egyenlő elbánást kell biztosítani.

2000. február óta a Tanács Ajánlásokat tesz a Tagállamok felé a 128. cikkelyben foglaltaknak megfelelően. 2002-ben az Ajánlások – a Tagállamok teljesítésének és gyakorlatának összehasonlító elemzését célozva meg elsősorban – hat horizontálisan elhelyezkedő feladatra helyezik a hangsúlyt: munkalehetőségek növelése; munka minőségének javítása; átfogó és koherens stratégiák kialakítása az életre szóló tanuláshoz; átfogó partnerkapcsolat kialakítása a társadalmi partnerekkel a Foglalkoztatási Stratégia megvalósítására, ellenőrzésére és figyelemmel kísérésére; a Foglalkoztatási Irányelvek kiegyensúlyozott alkalmazása az egyes tagállamokban; a mutatók és statisztikák javítása. A Tanácsi Döntés tizennégy prioritása: fiatalok munkanélküliségének megoldása; hosszú távú munkanélküliség megakadályozása; az adó-, juttatási- és képzési rendszerek megreformálása; aktív időskori politika kialakítása; szakmai ismeretek fejlesztése az életre szóló tanulással összefüggésben; aktív politika kialakítása a „megfelelő munka a megfelelő munkavállalónak” továbbfejlesztéséhez; harc a hátrányos megkülönböztetés ellen, valamint a társadalmi befogadás elősegítése; üzletek beindításának és folytatásának megkönnyítése; munkaalkalmak teremtése a szolgáltatóiparban; regionális és helyi intézkedések a foglalkoztatás érdekében; a munkaerőre nehezedő pénzügyi teher csökkentése; a munkaszervezés korszerűsítése; vállalkozások alkalmazkodási képességének támogatása; nemek közti egyenlőtlenségek megoldása a munkaerőpiacon, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetése.

2002. július 17-én az Európai Bizottság elfogadott egy Közleményt „az európai foglalkoztatási stratégia öt évének áttekintéséről”. Ebben a Közleményben a Bizottság a Tagállamokkal közösen értékeli a munkaerőpiac teljesítését az elmúlt öt évben. Meghatározza továbbá az Európai Foglalkoztatási Stratégia jövőjével kapcsolatos nyílt vita négy fő kérdését is: világos célok kitűzésének szükségessége; az irányvonalak egyszerűsítésének szükségessége; az irányítás és a partnerség javításának szükségessége a megvalósítás során, valamint annak szükségessége, hogy nagyobb következetesség és kiegészítő jelleg valósuljon meg más fontos EU folyamatok vonatkozásában.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A Társadalmi Partnereknek valamennyi szinten részt kell venniük minden egyes fázisban és hozzá kell járulniuk ezen irányvonalak megvalósításához.

REFERENCIÁK

A Bizottság 2002. július 17-i Közleménye „Az Európai Foglalkoztatási Stratégia öt évének áttekintéséről”, COM(2002)416, végleges

A Tanács 2002. február 18-i 2002/178/EC sz. Ajánlása a Tagállamok foglalkoztatási politikájának végrehajtásáról, O.J. L 60, 2002.03.1.

A Bizottság 2002. február 18-i 2002/177/EC sz. Döntése a Tagállamok foglalkoztatási politikájára vonatkozó irányelvekről a 2002. évre, O.J. L 60, 2002.03.1.

Bizottsági Közlemény az „Európai Foglalkoztatási Stratégia helyi dimenziójának erősítéséről”, COM(2001) 629, 2001. november 6-án véglegesítve

A Bizottság 2001. január 19-i 2001/64/EC sz. Ajánlása a Tagállamok foglalkoztatási politikájának végrehajtásáról, O.J. L 22, 2001.01.24.

A Bizottság 2001. január 19-i 2001/63/EC sz. Döntése a Tagállamok foglalkoztatási politikájára vonatkozó irányelvekről a 2001. évre, O.J. L 22, 2001.01.24.

A Bizottság 2000. március 13-i 2000/228/EC sz. Döntése a Tagállamok foglalkoztatási politikájára vonatkozó irányelvekről a 2000. évre, O.J. L 72, 2000.03.21.

A Bizottság 2000. február 14-i 2000/164/EC sz. Ajánlása a Tagállamok foglalkoztatási politikájának végrehajtásáról, O.J. L 52, 2000.02.25.

A Bizottság 1999. február 22-i. Határozata a Tagállamok foglalkoztatási politikájára vonatkozó irányelvekről az 1999. évre, O.J. C 69, 99.03.12.

A Bizottság 1997. december 15-i. Határozata az 1998. évi Foglalkoztatási Irányelvekről, O.J. C 30, 98.01.28.

I.6.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Társadalmi Párbeszéd – Hivatalos Eljárások

CÍM

Európai Társadalmi Párbeszéd

JOGI ESZKÖZ

Az Európa Tanács Egyezményének XI Részében szereplő 1. Fejezet, Szociális Intézkedések, az Amszterdami Egyezményben foglalt módosítás alapján

JELENLEGI HELYZET

A Szociálpolitikai Protokoll és Szociálpolitikai Megállapodás rendelkezései az Európa Tanács Egyezményének XI. Részében (138-145. cikkelyek) szereplő 1. Fejezetként kerültek beépítésre az Amszterdami Egyezménybe. A Szociálpolitikai Protokoll és a Szociálpolitikai Megállapodás – mindkettő az Európai Uniós Egyezmény (Maastrichti Egyezmény) mellékletét képezi – 1993. november 1-én lépett életbe. Csak 11 országra vonatkozott (1995 után 14-re), mivel az Egyesült Királyság kimaradt belőle. Az új Egyezmény rendelkezései valamennyi Tagországra vonatkoznak a szociálpolitikai törvényhozás minden területén azóta, hogy az Amszterdami Egyezmény 2000. májusában életbe lépett.

TARTALOM

Az Európa Tanács Egyezményének XI Részében szereplő 1. Fejezet, Szociális Intézkedések, az intézkedések alapján Társadalmi Párbeszédre vonatkozó eljárásról rendelkeznek, valamint a társadalmi partnerek közvetlen bevonásáról az irányelvek meghatározásába EU szinten. Az előírt eljárás az alábbi:

ˇ         A Bizottság elősegíti a társadalmi partnerek konzultációját EU szinten és intézkedéseket tesz a párbeszéd előmozdítására.

ˇ         A szociálpolitikai téren történő ajánlatok benyújtását megelőzően a Bizottság köteles a társadalmi Partnerekkel konzultálni.

A konzultációra két lépésben kerül sor. Először, a Bizottság konzultál az európai Szakmaközi és Ágazati Európai Társadalmi Partnerekkel a Közösség intézkedésének lehetséges irányáról. Másodszor, a Bizottság konzultációt folytat a Társadalmi Partnerekkel a tervezett javaslat tartalmát illetően, melynek alapján Véleményt vagy Ajánlást bocsátanak ki.

A szakmaközi európai társadalmi partnerek dönthetnek úgy, hogy kollektív megállapodásról folytatnak tárgyalásokat EU szinten arról a kérdésről, amellyel kapcsolatban a Bizottság konzultációt folytat. Ha a tárgyalások megállapodáshoz vezetnek, az utóbbi végrehajtásra kerülhet a nemzeti kollektív tárgyalási eljárásnak megfelelően, vagy pedig egy Tanácsi Döntés vagy Irányelv formájában. 1995 óta négy egész ipart átfogó megállapodás született (a gyermekgondozási szabadságról 1995-ben, lásd I.35, a részmunkaidőről 1997-ben, lásd I.18, a meghatározott időre szóló szerződésekről 1999-ben, lásd I.19) és három ágazati megállapodást kötöttek ezen eljárás alkalmazásával.

Amennyiben a Társadalmi Partnerek 9 hónapon belül nem jutnak megállapodásra, vagy úgy döntenek, hogy nem nyitnak tárgyalásokat, a Bizottságnak jogában áll a törvényhozásra vonatkozóan ajánlatot tenni.

A társadalmi partnerek 2002. július 16-án keret-megállapodást írtak alá a távmunkáról. Első ízben került aláírásra a 138. cikkelyben foglalt terjedelem nélkül olyan EU keret-megállapodás, amelyet a társadalmi partnerek tagjai fognak megvalósítani.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A Szociális Intézkedések Fejezethez tartozó tevékenységi köröket az Európa Tanács Egyezményének 137. cikkelye sorolja fel. Legtöbbjük fontossággal bír a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC elismert „Társadalmi Partner” az Egyezmény 138. cikkelyében foglalt értelmezés alapján és, mint ilyennel, a Bizottság a fent említetteknek megfelelően az előírások szerint konzultál. Így a HOTREC szervezettel hivatalos konzultáció folyik a javasolt törvényhozással kapcsolatban.

A HOTREC immár több, mint tíz éve vesz részt egy európai ágazati társadalmi párbeszédben az ECF-IUF szervezettel, az ágazatban alkalmazott munkavállalókat képviselő európai konföderációval (lásd I.7). A HOTREC már 6 szemináriumot szervezett a Társadalmi Párbeszéddel kapcsolatban (Rómában 1993-ban, Bécsben 1994-ben, Stockholmban 1995-ben, Bécsben 1998-ban és Párizsban 2000-ben).

A HOTREC tagja az Európai Munkaadók Hálózatának (European Employers Network = EEN) az UNICE égisze alatt szervezett önkéntes fórumnak, annak érdekében, hogy a munkaadói szervezetek információt cserélhessenek a szakmaközi és ágazati párbeszédek alkalmával EU szinten.

REFERENCIÁK

Az Európa Tanács Egyezményének XI Részében szereplő 1. Fejezet, Szociális Intézkedések, az Amszterdami Egyezményben foglalt módosítás alapján

Az Európai Közösség Tagállamai által kötött Szociálpolitikai Protokoll és Megállapodás, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kivételével, O.J. C 191, 92.07.29.

I.7.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Szakmaközi Társadalmi Párbeszéd

CÍM

1.       Foglalkoztatási Állandó Bizottság

2.       A kétoldalú „Val Duchesse” Társadalmi Párbeszéd

3.       Makro-ökonómiai párbeszéd – A kölni folyamat

JOGI ESZKÖZ

1.       Tanácsi Döntés

2.       Három európai, egész ipart átfogó munkaadói és munkavállalói szervezet nem-hivatalos és önkéntes találkozója (1985 óta).

3.       Társadalmi partnerek közötti, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Tanácsával (1992 óta), Állam- és Kormányfőkkel (1997 óta), az Európai Központi Bankkal (1999 óta) és a Foglalkoztatási Bizottsággal (2000 óta) folytatott nem-hivatalos és időszakos találkozók.

JELENLEGI HELYZET

1.       Az Állandó Bizottságot 1970-ben állították fel egy Tanácsi Döntés révén, melyet 1975-ben módosítottak és 2000-ben átdolgoztak. A megfelelőbb képviselet érdekében a Bizottságot 2000-ben kibővítették, majd újjászervezték azután, hogy az Európa Tanács Egyezményének 130. cikkelyével új rendelkezést vezettek be.

2.       Első találkozójára 1985-ben került sor a brüsszeli „Chateau de Val Duchesse”-ben, a nevét is innen kapta, és azóta is rendszeres találkozókat szerveznek, melynek formája időről időre változik: plenáris ülések (az úgynevezett Társadalmi Párbeszéd Csúcsértekezletek), az állandó Társadalmi Párbeszéd Bizottság és az annak alárendelt munkacsoportok (makro-ökonómiai, munkaerő-piaci és oktatási/képzési munkacsoportok).

3.       A Kölni Európa Tanács kezdeményezésére (1999. június) az Európa Tanács üléseivel párhuzamosan kerül rá sor, minden hat hónapban.

TARTALOM

1.       A Foglalkoztatási Állandó Bizottság a Tanács és az Európai Bizottság tagjaiból, valamint az Európai Szakmaközi Társadalmi Partnerek alább felsorolt szervezeteiből áll:

ˇ         UNICE: európai ipari és munkaadói konföderációk szövetsége

ˇ         CEEP: köztulajdonban lévő vállalatok európai konföderációja

ˇ         UEAPME: kis- és középvállalkozások és mesterségek európai konföderációja

ˇ         COPA: európai mezőgazdasági konföderáció

ˇ         Eurocommerce: európai nagy- és kiskereskedelmi konföderáció

ˇ         ETUC: európai szakszervezeti konföderáció

ˇ         Eurocadres: európai menedzsment szakszervezet

ˇ         CEC: európai menedzsment szakszervezet

2.       A Val Duchesse Társadalmi Párbeszéd az alábbi három konföderációból áll:

ˇ         UNICE: európai ipari és munkaadói konföderációk szövetsége

ˇ         CEEP: köztulajdonban lévő vállalatok európai konföderációja

ˇ         ETUC: európai szakszervezeti konföderáció

3.       A makro-ökonómiai párbeszéd arra irányul, hogy koordinálja a gazdaságpolitikát, valamint hogy javítsa a kölcsönhatást a bér-tendenciák és a pénzügyi, költségvetési és adópolitika között. Lehetővé teszi az Európai Társadalmi Partnerek számára, hogy nézeteiket kinyilvánítsák és kicseréljék az Ecofin és a szociális ügyek Tanácsával, valamint az Európai Központi Bankkal. Ezáltal a Társadalmi Partnerek részt vesznek az éves Általános Gazdaságpolitikai Irányelvek, valamint a Foglalkoztatási Irányelvek kidolgozásában (lásd I.5).

Az Európai Társadalmi Párbeszédről közelmúltban készült Közleményben az Európai Bizottság javaslatot tesz arra, hogy tovább erősítse a meglévő, egész ipart átfogó társadalmi párbeszédet és hogy megreformálja a Foglalkoztatási Állandó Bizottságot. A Bizottság javasolja, hogy hozzanak létre egy Növekedéssel és Foglalkoztatással Kapcsolatos Háromoldalú Szociális Csúcsértekezletet, amely összehozza trojkát, az Európai Bizottság Elnökét és a társadalmi partnerek korlátozott delegációját. Ennek az új fórumnak kellene a nem-hivatalos megbeszélést lehetővé tenni a társadalmi partnerek hozzájárulásáról a lisszaboni stratégiához. A jelenleg a makro-ökonómiai párbeszéd összefüggésében érintett gazdasági és monetáris ügyeket saját eljárásainak megfelelően kellene gyakorolnia.

Az említett Közlemény szólítja fel a társadalmi partnereket arra, hogy a „Val Duchesse” Társadalmi Párbeszéd keretén belül folytatott tárgyalások szerepét erősítsék meg, és bővítsék ki annak terjedelmét. A Bizottság arra is felszólítja a társadalmi partnereket, hogy hozzanak létre egy politikai szintet, hogy az minden évben új lendületet adjon a Társadalmi Párbeszéd Bizottság munkájának.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A szálloda- és vendéglátóipari ágazatnak, csakúgy, mint az idegenforgalomnak általában, nincs közvetlen képviselete az Állandó Bizottságban vagy a Val Duchesse Társadalmi Párbeszédben. A megállapodott közös vélemény csak korlátozott befolyással bír a tömegekre.

REFERENCIÁK

Az Európai Közösség Foglalkoztatási Állandó Bizottságát létrehozó 1970. december 14-i 70/532/CEE sz. Tanácsi Döntés, melyet a 75/62/CEE O.J. L 21, 75.01.28-i Tanácsi Döntés és az 1999/207/EC, O.J. L 72, 99.03.18-i Tanácsi Döntés módosított.

A Bizottság Közleménye az „európai társadalmi párbeszédről, mely innovációt és változást hozó erő” COM (2002) 341, 2002. június 26-án véglegesítve

A Foglalkoztatási Bizottságot létrehozó 2000. január 24-i Tanácsi Döntés, O.J. L 29, 2000.02.04.

(Harmadik) Közlemény a Társadalmi Párbeszéd Közösségi szinten történő alkalmazásáról és előmozdításáról, COM(98)322, 98.05.20.

I.8.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Társadalmi Párbeszéd Ágazati Szinten

CÍM

Ágazati Párbeszéd Bizottságok felállítása a társadalmi partnerek közötti Párbeszéd előmozdítására európai szinten

JOGI ESZKÖZ

Bizottsági Döntés

JELENLEGI HELYZET

Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok felállításáról szóló Határozatot a társadalmi partnerek közötti Párbeszéd előmozdítására európai szinten 1998. május 20-án fogadták el 1999. január 1-i hatálybalépéssel.

CÉLKITŰZÉS

Mechanizmus létrehozása az ipar két oldala, a munkaadói és a munkavállalói szervezetek számára, aktív részvétel az általuk képviselt ágazat(ok)ra befolyással bíró ügyek európai szintű megtárgyalásában.

TARTALOM

A Határozat az alábbiakat tartalmazza:

ˇ         Azon kritériumokat, melyeknek a szervezeteknek meg kell felelniük, hogy képesek legyenek ilyen Ágazati Párbeszéd Bizottságban részt venni vagy ilyet kezdeményezni;

ˇ         Azt, hogy a társadalmi következményekkel járó Közösségi szintű fejlesztésekkel kapcsolatban a Bizottság valamennyi Párbeszéd Bizottsággal konzultál;

ˇ         Az ilyen Bizottságok felállításának a módszerét;

ˇ         A Bizottságok teljes körű működését, és

ˇ         Azt, hogy ezek a Bizottságok felváltják a Közös Bizottságokat és a nem-hivatalos Ágazati társadalmi párbeszédeket

2002 közepére 27 Ágazati Társadalmi Párbeszéd Bizottságot állítottak fel.

Az ágazati társadalmi párbeszéd számos közös megszövegezést de nagyon kevés tárgyalási folyamatot hozott létre. Ezen megszövegezések közös nyilatkozatok, irányelvek, ajánlatok, ajánlások, etikai kódexek formájában jelennek meg, főleg olyan ügyekkel kapcsolatban, amelyeknek kereskedelempolitikai vagy iparpolitikai és kereskedelmi vonatkozási vannak és egy Bizottsági kezdeményezésre reagálnak, de olyan ügyekkel kapcsolatban is, mint például a foglalkoztatás, képzés, munkahelyi körülmények és munkaidő.

A társadalmi párbeszéddel kapcsolatos legutóbbi Közleményében (lásd I.7) a Bizottság hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd növekvő szerepét. Saját feladatául azt tűzi ki, hogy tovább támogatja a társadalmi partnerek kezdeményezéseit (különös tekintettel azokra, akik megvalósítják és figyelemmel kísérik a lisszaboni stratégiát), és a társadalmi partnerekhez fordul, hogy jobban strukturálják bizottságaikat, valamint hogy a tevékenységeiket a párbeszéd felé orientálják, és hogy megállapodásokat hozzanak tető alá.

AZ ÁGAZATRA GYAKOROLT HATÁS

A több mint tíz éve tartó nem-hivatalos ágazati párbeszédet a HOTREC és alkalmazotti partnere, az EFFAT között hivatalos Ágazati Társadalmi Párbeszéd Bizottság váltotta fel.

A Szálloda- és Vendéglátóipari Ágazatban folyó Ágazati Társadalmi Párbeszéd keretén belül a HOTREC, ágazati társadalmi partnerével, az EFFAT-tal együtt az alábbi közös nyilatkozatokat tették és az alábbi közös tanulmányokat készítették:

ˇ         Közös levél a csatlakozni kívánó országokból származó társadalmi partnerek képviselőinek részvételéről az ágazati társadalmi párbeszédben;

ˇ         Közös észrevételek a „Közösen munkálkodva az európai idegenforgalom jövője érdekében” Bizottsági Közleménnyel kapcsolatban (2002);

ˇ         Közös levél a Bizottság felé a vállalatok szociális felelősségére vonatkozó Előkészítő Irat (Green Paper) konzultációjával kapcsolatban (2001);

ˇ         Közös nyilatkozat az ÁFA hatásairól (2001);

ˇ         Közös tanulmány a vendéglátó ágazat középtávú tendenciáiról és azok hatásáról a vállalatokra és a munkaerőpiacra (2001);

ˇ         Közös nyilatkozat a foglalkoztatás előmozdításáról (1999);

ˇ         Az Ágazati Társadalmi Párbeszéd keretéről szóló Megállapodás (1998);

ˇ         Közös nyilatkozat az ÁFÁ-ról (1997);

ˇ         Közös nyilatkozat a falusi turizmusról (1995);

ˇ         Közös nyilatkozat a rugalmasságról (1995);

ˇ         A HORECA (szálloda- és vendéglátóipar) ágazat vezetőinek képzési gyakorlata és képzési igénye (1994);

ˇ         A szálloda- és vendéglátóipari ágazat minősítéséhez szükséges eszközök leltára európai szinten a szakképzés és folyamatos képzés előmozdítására (1994);

ˇ         „1992” hatása az Európai Közösségen belüli munkaerő mobilitásra a Szálloda- és Vendéglátóiparban (1992), és

ˇ         Környezetgazdálkodás az Európai Szálláshely és Vendéglátóipar Iparban (1992).

REFERENCIÁK

A Bizottság Közleménye az „európai társadalmi párbeszédről, mely innovációt és változást hozó erő” COM (2002) 341, 2002. június 26-án véglegesítve

Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok felállításáról szóló 1998. május 20-i Bizottsági Döntés a társadalmi partnerek közötti Párbeszéd előmozdítására európai szinten, O.J. L 225, 98. 08.12.

A HOTREC/EFFAT által közösen tett nyilatkozatok elérhetők a HOTREC honlapján: www.HOTREC.ORG

I.9.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Vállalati Szociális Felelősség

CÍM

Az üzleti élet résztvevőinek hozzájárulása a társadalmi fejlődéshez.

JOGI ESZKÖZ

Bizottsági Közlemény

JELENLEGI HELYZET

2001. júliusában a Bizottság egy Előkészítő Iratot (Green Paper) készített „Európai Keretek Előmozdítása a Vállalati Szociális Felelősség Érdekében” címmel. A dokumentum céljai között először is az szerepelt, hogy vitát indítson a vállalati szociális felelősség (Corporate Social Responsibility = CSR) fogalmáról, másodszor pedig, hogy megállapítsa, hogyan kell a CSR előmozdítására vonatkozó európai keret kialakítására partneri együttműködést kiépíteni. A konzultációs folyamat eredményeinek alapján az Európai Bizottság 2002. július 2-án egy Közleményt fogadott el a vállalati szociális felelősségről (CSR) (COM(2002) 347, végleges).

CÉLKITŰZÉS

A CSR egy olyan „fogalom, melynek alapján a vállalatok önkéntes alapon szociális és környezetvédelmi szempontokat is beépítenek üzletvitelükbe és a vállalati érdekeltekkel kölcsönösen egymásra gyakorolt hatásokba”. A Bizottság fő célkitűzési:

ˇ         Teljes körű európai keret létrehozása, amelynek célja, hogy előmozdítsa a vállalati szociális felelősséggel kapcsolatos gyakorlatok minőségét és koherenciáját általános elvek, megközelítések és eszközök kialakításával, valamint a legjobb gyakorlat és innovatív ötletek szorgalmazása útján;

ˇ         A vállalati szociális felelőséggel kapcsolatos gyakorlatok költség-hatékony értékelésére és független felülvizsgálatára vonatkozó legjobb gyakorlat szerinti megközelítések támogatása, ezáltal biztosítva hatékonyságukat és hitelességüket.

TARTALOM

A Közlemény javaslatot tesz arra, hogy a stratégia az alábbi területekre helyezze a hangsúlyt:

ˇ         Ismeretek növelése a CSR pozitív hatásáról az üzletre és társadalmakra Európában és Európán kívül, különös tekintettel a fejlődő országokra;

ˇ         A CSR-rel kapcsolatos tapasztalatok és jó gyakorlat vállalatok közötti cseréjének fejlesztése;

ˇ         CSR menedzsment készségek fejlesztésének előmozdítása;

ˇ         CSR előmozdítása a KKV-kben;

ˇ         CSR gyakorlatok és eszközök konvergenciájának és átláthatóságának elősegítése;

ˇ         Multi-érdekeltek fórumának beindítása a CSR-rel kapcsolatban EU szinten;

ˇ         CSR integrálása a Közösségi politikába.

A Közleményben foglalt célkitűzéseket az alábbiakon keresztül kell elérni:

ˇ         Prioritás terület létrehozása a „tudás-alapú társadalom polgárairól és irányításáról” az Európai Közösség kutatási, műszaki fejlesztési és demonstrációs tevékenységeire vonatkozó 2002-2006-os Keret Programjában;

ˇ         Üzletek, társadalmi partnerek, oktatási és képzési intézmények és egyéb érdekeltek által elősegített tevékenységek támogatása a CSR-rel kapcsolatos tudatosság növelése és ismeretek javítása céljából;

ˇ         CSR integrálása az európai üzlet-támogató hálózatok munkájába;

ˇ         Az információ cseréjének és a jó gyakorlatok elterjedésének támogatása, rendkívüli hangsúlyt helyezve a KKV-k testre-szabott eszközeire;

ˇ         Az Európai Szociális Alap felhasználása a CSR előmozdítására a vezetőképzésben és más alkalmazottak számára;

ˇ         EU Multi-érdekeltek fórumának beindítása a CSR-rel kapcsolatban (CSR EMS Fórum) a CSR gyakorlatok és eszközök átláthatóságának és konvergenciájának előmozdítása céljából;

ˇ         A mérés, beszámolás és biztosítás közösen elfogadott irányelveinek és kritériumainak kialakítása a CSR EMS Fórumon 2004 közepéig;

ˇ         A CSR elvek szükség szerinti integrálása az EU politikába és egy jelentés közzététele 2004-ben a CSR EMS Fórum munkájáról, valamint a CSR elvek integrálásáról az EU politikába.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A CSR elvek üzletvitelben végbemenő térhódítása szempontjából a szálloda- és vendéglátóipari ágazat ugyanabban a helyzetben van, mint a másik ágazat. Habár a Bizottság ismételten megkísérelte a KKV-k szerepét hangsúlyozni, a CSR-re vonatkozó európai keret kialakítása hatást gyakorol az ágazatunk szálloda láncaira és nagyvállalataira.

Ezen kívül, ha a Bizottság továbbra is javasolja a CSR önkéntes jellegének elismerését, nem szabad lebecsülni a szakszervezetek, a civil társadalom bizonyos képviselői és néhány Európa Parlamenti képviselő azon állandó erőfeszítéseit, melyek arra irányulnak, hogy a CSR megvalósítása érdekében kötelező jogi keret kerüljön kialakításra, amely majd egészen eltérő hatást fog gyakorolni az üzletekre.

REFERENCIÁK

Lásd: CSR honlap:

http://www.europa.eu.int/comm/employment_social/soc-dial/csr/csr_index.htm

A Bizottság Közleménye „Vállalati Szociális Felelősség: üzleti hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez” témában, COM(2002) 347, 2002. július 2-án véglegesítve

A Bizottság Előkészítő Irata (Green Paper) „Európai Keretek Előmozdítása a Vállalati Szociális Felelősség Érdekében” címmel, COM (2001) 366, 2001. július 18-án véglegesítve.

I.10.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Konvergencia és Közös Kritériumok a Szociális Védelemhez –

A Szociális Védelem Korszerűsítése

CÍM

A Szociális Védelem Korszerűsítésére Vonatkozó Összehangolt Stratégia

JOGI ESZKÖZ

Bizottsági Közlemény

JELENLEGI HELYZET

1992-ben a Tanács elfogadta a szociális védelem célkitűzéseinek és irányelveinek Konvergenciájára vonatkozó Ajánlást, amely közös feladatokat határozott meg, célul tűzve ki azt, hogy el kell érni a Tagállamok szociális védelmi rendszerének konvergenciáját.

1995-ben, azzal a céllal, hogy széleskörű vitát nyisson az Unión belüli szociális védelem különböző szempontjairól, a Bizottság Közleményt fogadott el „A Szociális Védelem Jövője: Keret egy Európai Vitához” címmel, amely gondolatébresztő jelleggel a szociális védelmi rendszer különböző szempontjaira hívta fel a figyelmet.

A fent említett 1995-ös Közleményre adott reagálásokra építve a Bizottság kísérletet tett arra, hogy feltérképezze az európai szociális védelmi rendszer fejlesztésének néhány útját, meghatározza a kulcsfontosságú lépéseket és Közlemény formájában ajánlatokat tegyen az Európai Unió szociális Védelmének Korszerűsítésére és Fejlesztésére 1997-ben.

A megelőző közleményeket és vitákat figyelembe véve a Bizottság elfogadta a Szociális Védelem Korszerűsítésére Vonatkozó Összehangolt Stratégiát 1999-ben.

CÉLKITŰZÉS

Az 1999-es Bizottsági Közlemény „A Szociális Védelem Korszerűsítésére Vonatkozó Összehangolt Stratégia” címmel a szociális védelem korszerűsítésére egy sor feladatot és eszközt vázol, valamint javaslatot tesz arra, hogy egy magas-szintű tisztségviselőkből álló csoportot hozzanak létre Európai Szociális Védelmi Bizottság néven.

Ezen bizottság által tett javaslatok alapján és a 2000. márciusában megtartott Lisszaboni Csúcsértekezleten beindított koordináció nyílt módszerének megfelelően (közös célkitűzések, elfogadott mutatószámok, rendszeres jelentéstétel és a legjobb gyakorlat meghatározása), a Bizottság 2001. júliusában egy új Közleményt terjesztett be a fenntartható nyugdíjakról. Ez a Közlemény három általános feladatra tesz javaslatot a nyugdíjrendszerek vonatkozásában és különös hangsúlyt fektet az alábbiakra:

ˇ         Megfelelő nyugdíjak: a nyugdíjrendszereknek lehetővé kell tenniük azt, hogy az egyének megfelelő életszínvonalat tarthassanak fenn nyugdíjba vonulásukat követően, és meg kell akadályozniuk a társadalmi kirekesztettséget;

ˇ         Pénzügyi fenntarthatóság: növelni kell a foglalkoztatottsági szintet, méghozzá úgy, hogy a munkaerőpiac idő előtti elhagyására ösztönző negatív erőket meg kell szüntetni; csökkenteni kell az államadósságot, hogy csökkenjenek az állami költségvetésre nehezedő jövőbeni kamatterhek; a nyugdíjrendszerben végrehajtott bármilyen korrekcióval megfelelő egyensúlyt kell elérni az aktív és a nyugdíjas réteg között; és, végezetül, meg kell teremteni a magán-nyugdíjrendszerek lehető legkörültekintőbb modelljét, amely garantálja a pénzalapok biztonságát;

A Bizottság által javasolt munkamódszernek megfelelően a Tagállamoknak nemzeti stratégiai jelentéseket kell készíteniük, melyekben bemutatják reformterveiket és azokat az intézkedéseket, melyeket a megfelelő nyugdíjak biztosítása és a nyugdíjrendszerek pénzügyi stabilitása érdekében terveznek. Az első nemzeti stratégiai jelentések tervezete 2002-ben készülhet el.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A fent említett dokumentumok egy fontos vitát indítottak el az 1990-es évek elején az európai szociális védelem jövőjéről és egy sor kérdés/intézkedés esetében ösztönző erőt jelentettek, mint pl.:

ˇ         Kiegészítő nyugdíjra való jogosultság (lásd I.13);

ˇ         A társadalombiztosítás koordinálására vonatkozó szabályok egyszerűsítése (lásd I.11 és 12), és

ˇ         Munkavállalók szabad mozgása (lásd I.15).

Annak ellenére, hogy az Egyezmény jelenleg erről nem rendelkezik, az EU intézmények által létrehozott kereten belüli szorosabb együttműködés és konvergencia hosszú távon elvezethet a szociális védelmi rendszerek harmonizációjához az Európai Unión belül. Sőt, a pénzügyi és adózási integráció hatással lehet a társadalombiztosítási juttatások és rendszerek további konvergenciájára.

REFERENCIÁK

Szociális védelmi célkitűzések és irányvonalak konvergenciája, 1992. július 27-i 92/442/EEC sz. Tanácsi Ajánlás, O.J. L 245, 92.08.26.

A Szociális Védelem Jövője: Keret Egy Európai Vitához, COM(95)466, 95.10.31.

A Szociális Védelem Korszerűsítése és Fejlesztése az Európai Unióban, COM(97)102, 97.03.12-én véglegesítve

A Szociális Védelem Korszerűsítésére Vonatkozó Összehangolt Stratégia, COM(99)347

Bizottsági Javaslat egy magas-szintű tisztségviselőkből álló csoport létrehozására Európai Szociális Védelmi Bizottság néven, COM(2000)134

A Bizottság éves jelentése a szociális védelemről Európában (1999), COM(2000)163

Bizottsági Közlemény „A szociális védelem jövőbeni fejlődése hosszútávra szóló szempontok alapján: biztonságos és fenntartható nyugdíjak” címmel, COM(2002)622, 2000.10.11-én véglegesítve

Bizottsági Közlemény, amely a biztonságos és fenntartható nyugdíjakra vonatkozó nemzeti stratégiákat támogatja egy integrált megközelítésen keresztül, COM(2001)362, 2001.07.03-án véglegesítve

I.11.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

A Közösségen Belül Mozgó Emberek Társadalombiztosítása – Általános Keret

CÍM

Társadalombiztosítási rendszerek alkalmazása a Közösségen belül mozgó alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra és családtagjaikra

A Társadalombiztosítási Koordinációs Szabályok egyszerűsítése és reformja – a 1408/71 sz. Rendelet egyszerűsítése

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Rendeletek

Bizottsági Ajánlás egy Tanácsi Rendeletre

JELENLEGI HELYZET

A Közösségen belül mozgó munkavállalók társadalombiztosítási rendszerének alkalmazásáról rendelkező alapvető Rendeleteket 1971-ben és 1972-ben fogadták el és 1972. október 1-én léptek életbe. Azóta számtalanszor hajtottak végre rajtuk korszerűsítéseket és módosításokat. A terjedelmük bővítése érdekében végrehajtott kiegészítéseket elfogadták vagy még mindig tárgyalások folynak róluk 2000-es évtized közepéig.

CÉLKITŰZÉS

Az alapvető Rendeletek fő célkitűzése az volt, hogy teremtsék meg az alapot a Tagállamok közötti együttműködés és koordináció kialakítására abból a célból, hogy az Európai Közösségen belüli mozgásra való jogukat kihasználó egyének élvezhessék társadalombiztosítási jogosultságuk előnyeit.

Ettől az időponttól fogva a Rendeletet számtalan esetben egészítették ki és aktualizálták: nemcsak a Közösségi szintű fejleményeket kellett figyelembe venni benne, hanem a törvényhozásban végrehajtott országos szinten végrehajtott változtatásokat is. Ezek azok a tényezők, amelyek szerepet játszanak a Közösségi koordinációs szabályok bonyolulttá és terjedelmessé válásában. A törvényhozás általános megújításának szükségességét már 1992-ben felismerték. 1998-ban a Bizottság javaslatot terjesztett be a 1408/71 sz. Rendelet egyszerűsítésére.

A javaslat főleg az alábbi módosításokról rendelkezik:

ˇ         A Rendeletek minden olyan személyre vonatkoznak, akik valamely Tagország társadalombiztosítási törvényének hatálya alá esnek. A „személy” kifejezés helyettesíti a jelenleg alkalmazott felsorolást „alkalmazottakról és egyéni vállalkozókról”, „családtagjaikról” és „menekültekről”, „diákokról” „EU-n kívüli állampolgárokról”, stb.;

ˇ         A javaslat kibővíti azon társadalombiztosítási ágak listáját, melyet koordinációs intézkedéseknek kell alávetni, hogy a juttatások új formáit is magában foglalja, például a nyugdíjba vonulást megelőző juttatást. Ez a bővítés egy olyan javaslat tárgyát is képezte, amely célul tűzte ki a 1408/71 (lásd I.11) sz. Rendelet módosítását és amely 6 hónapra növeli azt az időszakot, amelynek során munkaszerzés céljából egy másik Tagországba utazó munkanélküli személy jogosult az illető Tagország által fizetett folyamatos munkanélküli segélyre, elutazásának időpontjától számítva.

REFERENCIÁK

Az Európa Parlament és az Európa Tanács által kiadott Rendelet, amely módosítja az (EEC) 1408/71 sz. Tanácsi Rendeletet a társadalombiztosítási rendszerek alkalmazásáról a Közösségen belül mozgó alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra és családtagjaikra, valamint módosítja az (EEC) 574/72 sz. Tanácsi Rendeletet amely az (EEC) 1408/71 sz. Rendelet végrehajtásának eljárásáról rendelkezik, O.J. L 187, 2001.07.10.

Társadalombiztosítási rendszerek koordinációjára vonatkozó Rendeletre tett javaslat COM(98)779, O.J. C 38, 99.02.12., melyet a Bizottság 1998. december 21-én terjesztett be.

Tanácsi Rendeletre tett Javaslat, amely módosítja az (EEC) 1408/71 sz. Rendeletet a társadalombiztosítási rendszerek alkalmazásáról a Közösségen belül mozgó alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra és családtagjaikra, valamint módosítja az (EEC) 574/72 sz. Rendeletet amely az (EEC) 1408/71 sz. Rendelet végrehajtásának eljárásáról rendelkezik, COM(97)561, O.J. C 290, 97.09.24.

Az 1971. június 14-i (EEC) 1408/71 sz. Tanácsi Rendelet konszolidált változata a társadalombiztosítási rendszerek alkalmazásáról a Közösségen belül mozgó alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra és családtagjaikra, O.J. C 325, 92.12.10.

Az 1972. március 21-i (EEC) 574/72 sz. Tanácsi Rendelet konszolidált változata, amely a társadalombiztosítási rendszerek alkalmazásának eljárását szabályozza a Közösségen belül mozgó alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra és családtagjaikra, O.J. C 325, 92.12.10.

Bizottsági javaslat a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjára vonatkozó Rendeletre COM(98)779 O.J. C 38, 99.02.12, melyet a Bizottság 1998. december 21-én terjesztett be.

A két rendelet utolsó aktualizálására és módosítására a 1608/98 (OJ L 209, 98/07/25) sz. Rendelettel, a 307/99 O.J. L 38, 99.02.12 sz. Rendelettel és az 1399/99 O.J. L 164, 99.06.30. sz. Rendelettel került sor.

I.12.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

A Közösségen Belül Mozgó Emberek Társadalombiztosítása - a Koordináció Kiterjesztése az EU-n Kívüli Állampolgárokra és Diákokra

CÍM

1.       Közösségi koordináció kiterjesztése az EU-n kívüli állampolgárokra a társadalombiztosítás területén

2.       Közösségi koordináció kiterjesztése a diákokra a társadalombiztosítás területén

JOGI ESZKÖZ

1.       Bizottsági Javaslat egy Tanácsi és Parlamenti Rendeletre

2.       Tanácsi Rendelet

JELENLEGI HELYZET

1.       A Bizottság 1997. júliusában konzultációt kezdeményezett a társadalmi partnerekkel és 1997. novemberében egy javaslatot terjesztett be a Tanács felé. A Tanácson belül a 2000-es évtized közepéig folyik a munka a javaslaton. 2002-ben a bizottság egy kiegészítő javaslatot nyújtott be ugyanebben a kérdésben.

2.       A 307/99 sz. Rendelet 1999. február 8-án került elfogadásra.

CÉLKITŰZÉS

1.       Az EU-n kívüli állampolgárságú, törvényesen letelepedett és alkalmazott személyekre is ki kell terjeszteni mindazokat a juttatásokat, melyek a 1408/71 sz. Rendeletben (lásd I.11) foglalt társadalombiztosítási rendszerek koordinációjában szerepelnek.

2.       A diákokra és családjaikra is ki kell terjeszteni mindazokat a juttatásokat, melyek a 1408/71 sz. Rendeletben (lásd I.11) foglalt társadalombiztosítási rendszerek koordinációjában szerepelnek.

TARTALOM

A kiterjesztett változat az EU-n kívüli állampolgárokra és diákokra, valamint családjaikra is vonatkozik az alábbi rendelkezésekkel:

ˇ         A biztosítási, foglalkoztatási és tartózkodási periódusok egyesítése a Közösségen belül;

ˇ         Az öregkori, rokkantsági és özvegyi juttatások exportja a Közösségen belül, és

ˇ         A családi vagy munkanélküli segélyek kiszámításánál a Közösségen belül tartózkodó családtagok figyelembe vétele.

REFERENCIÁK

Európa Parlamenti Vélemény a COM(97)561, O.J. C 328, 98.10.26. sz. Anyagról (újra elfogadva 1999. szeptemberében)

Tanácsi Rendeletre tett Bizottsági Javaslat, amely módosítja az (EEC) 1408/71 sz. Rendeletet a társadalombiztosítási rendszerek alkalmazásáról a Közösségen belül mozgó alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra és családtagjaikra, valamint módosítja az (EEC) 574/72 sz. Rendeletet, amely az (EEC) 1408/71 sz. Rendelet végrehajtásának eljárásáról rendelkezik, COM(97)561, O.J. C 6, 98.01.10.

Tanácsi Rendeletre tett Bizottsági Javaslat, amely az (EEC) 1408/71 sz. Rendelet rendelkezéseit kiterjeszti olyan harmadik országbeli állampolgárokra, akikre pusztán állampolgárságuk jogán még nem vonatkoznak ezen rendelkezések, COM(2002)59, 2002.02.06-án véglegesítve.

Bizottsági Javaslat, amely módosítja az (EEC) 1408/71 sz. Rendeletet a társadalombiztosítási rendszerek alkalmazásáról a Közösségen belül mozgó alkalmazottakra, egyéni vállalkozókra és családtagjaikra, valamint módosítja az (EEC) 574/72 sz. Rendeletet amely az (EEC) 1408/71 sz. Rendelet végrehajtásának eljárásáról rendelkezik, O.J. L 38, 99.02.12.

I.13.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Kiegészítő Nyugdíjjogosultság

CÍM

1.       A Közösségen belül mozgó alkalmazottak és egyéni vállalkozók kiegészítő nyugdíjjogosultságának védelme

2.       A kiegészítő nyugdíjak egységes piaca felé

JOGI ESZKÖZ

1.       Tanácsi Irányelv

2.       Bizottsági Közlemény

CÉLKITŰZÉS

1.       Azon személyek nyugdíjjogosultságának védelme, akik egy Tagországból egy másikba költöznek. Önkéntes-, és leggyakrabban magánjellegénél fogva, a kiegészítő nyugdíjak nem tartoznak a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó társadalombiztosítás koordinációjára szóló irányelvek terjedelmébe.

2.       A belső piacon belüli kiegészítő nyugdíjakról szóló 1997-es Előkészítő Iratra (Green Paper) tett reagálások áttekintése és a kiegészítő nyugdíjakra vonatkozó európai keretre történő javaslattétel.

TARTALOM

1.       Az Irányelv megköveteli a Tagállamoktól, hogy biztosítsák a kiegészítő nyugdíjrendszerek tagjai számára azt, hogy az egy Tagállamból másikba költözés esetén is megőrizzék a megszerzett nyugdíjjogosultságukat, ugyanabban a mértékben, ami azon tagok számára jár, akiknek a vonatkozásában már nincs járulékfizetés, de akik továbbra is ugyanabban a Tagállamban maradnak. Az Irányelv ezért az alábbi intézkedésekről rendelkezik:

ˇ         Határokon keresztüli kifizetések;

ˇ         Kiegészítő nyugdíjrendszerbe való belépés az eredeti országban, amikor a munkavállalót egy másik Tagállamba helyezik, és

ˇ         Tájékoztatás azon nyugdíjrendszer tagok felé, akik hajlandók élni a más Tagországba való költözés jogával.

2.       Ami a személyek szabad mozgását illeti, a kiegészítő nyugdíjak egységes piacáról szóló 1999-es Közlemény javaslatot tesz egy jövőben megtartandó vitára az alábbi szempontokkal:

ˇ         Egyszerűsíteni kell a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételit az egységes piacon belül történő mozgás esetében;

ˇ         Törvényhozási javaslatot kell előirányozni az átruházási értékek kiszámítására vonatkozó közös biztosítási mintákra;

ˇ         Tanulmányozni kell a lehetőségét egy kölcsönös elismerési rendszernek és az adórendszerek jobb koordinációjának, ami kedvez a határokat is átlépő kiegészítő nyugdíjrendszerek tagságának, és

ˇ         Nyugdíj Fórumot kell létrehozni, amely összehozza a Tagországok, a nyugdíjalapok és a társadalmi partnerek képviselőit.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

1994-ben kikérték a Társadalmi Partnerek, közöttük a HOTREC véleményét is az ez ügyben történő törvényalkotás lehetőségéről, majd, a Szabad Mozgás Legfőbb Fórumának (lásd I.15) ajánlását követően, 1997-ben újabb konzultációkat folytattak velük.

2002. áprilisában az Egyezmény 138. cikkelye értelmében a Bizottság elindított egy első fokú konzultációt a társadalmi partnerekkel a kiegészítő nyugdíjjogosultságok mozgathatóságáról. A Bizottság véleményadásra kérte fel a társadalmi partnereket arról, hogy az egyik Tagállamból a másikba költöző munkavállalók, illetve munkahelyet változtató, de ugyanabban a Tagállamban maradó munkavállalók számára mennyire lenne hasznos a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésére, megőrzésére és átruházására vonatkozó EU-szintű rendelkezések bevezetése, valamint arról, hogy egy ilyen EU-szintű intézkedés milyen formát és jelleget öltsön.

A HOTREC üdvözölte a Bizottsági kezdeményezést, de ragaszkodott ahhoz, hogy a szabad mozgás akadályainak elhárítását célzó EU kezdeményezéseknek nem szabad gátolniuk a kiegészítő nyugdíj intézkedések megszervezését a Tagállamokban, valamint ahhoz, hogy a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeivel foglalkozó EU törvényhozás se nem kívánatos, se nem lehetséges. Emlékeztetett arra, hogy a Tagállamok kiegészítő nyugdíjrendszereinek különbözőségénél fogva nem létezik „az egy méret mindenkinek” megoldás EU szinten.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

A Tagállamoknak legkésőbb 2002. január 25-ig kellett elküldeniük a Bizottság felé az ezen Irányelv végrehajtására tett országos intézkedéseik szövegét. A Tagországoktól származó információ alapján a Bizottság 2004 júliusáig jelentést tesz az Európa Parlamentnek és a Tanácsnak.

REFERENCIÁK

A Bizottság 2002. április 12-i Közleménye „Első fokú konzultáció a társadalmi partnerekkel a kiegészítő nyugdíjjogosultságok mozgathatóságáról” címmel

Bizottsági Közlemény „A kiegészítő nyugdíjak egységes piaca felé - Az egységes piacon belüli kiegészítő nyugdíjakról szóló Előkészítő Irattal (Green Paper) kapcsolatos konzultáció eredményei” címmel, COM(99)134, 1999. május

Kiegészítő Nyugdíjak Az Egységes Piacon – Előkészítő Irat (Green Paper) COM(97)283, végleges

98/49/EC sz. 1998. június 29-i Tanácsi Irányelv a Közösségen belül mozgó alkalmazottak és egyéni vállalkozók kiegészítő nyugdíjjogosultságának védelméről, O.J. L 209, 98.07.25.

Bizottsági Közlemény a Személyek Szabad Mozgásának Legfőbb Fóruma által kiadott ajánlások nyomon követéséről, COM(98)403

I.14.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Társadalombiztosítási Csalás és Be Nem Jelentett Munka

CÍM

1.       Be nem jelentett munka

2.       Etikai kódex a transznacionális társadalombiztosítási juttatások és járulékok terén elkövetett csalások és a be nem jelentett munka elleni harcra, valamint a munkavállalók transznacionális kiközvetítésére vonatkozóan

JOGI ESZKÖZ

1.       Bizottsági Közlemény

2.       Tanácsi Határozat

JELENLEGI HELYZET

1.       A Bizottság által 1998. április 7-én elfogadott Közlemény. A Tanács 1999. április 22-én fogadta el a Közlemény következtetéseit és a Parlament 2000. szeptemberében foglalt állást.

2.       Az Etikai Kódexre vonatkozó Tanácsi Határozat 1999. árpilis 22-én került elfogadásra.

CÉLKITŰZÉS

1.       Vitát kell indítani a be nem jelentett munka okairól és a leküzdése elleni harcra vonatkozó politika kiválasztásáról. A felvetés szerint először is szükség van a jelenség okainak és mértékének meghatározására, másodszor pedig a be nem jelentett munka elleni harcot a teljes foglalkoztatási stratégia részének kell tekinteni. A Bizottság e vitához hozzájárulásokat vár a Tagállamoktól, az Európai Bizottság intézményeitől és a Társadalmi Partnerektől, hogy további EU-szintű lépések megtételét vehesse fontolóra a Foglalkoztatási Irányelvekkel összefüggésben.

2.       Az Etikai Kódex arra hivatott, hogy javítsa az együttműködést a Tagállamok illetékes hatóságai között a társadalombiztosítási csalások elleni harcban, a be nem jelentett munka elleni harcban és a munkavállalók transznacionális kiközvetítése terén.

TARTALOM

1.       A Közlemény a Tanács által 1996. szeptember 27-én elfogadott Ajánlás által kezdeményezett folyamat folytatása. Az 1996-os Ajánlás felszólítja a Tagállamokat, hogy vezessenek be intézkedéseket a harmadik országból származó állampolgárok illegális foglalkoztatásának büntetésére, és hogy teremtsék meg az együttműködést a különböző Tagállamok nemzeti végrehajtó hatóságai között. Az 1998-as Közlemény elemzi a be nem jelentett munkaerő piacot és annak hatását az államháztartásra, az egyénre és a versenyképességre. Javaslatot tesz a politika kiválasztására és nemzeti szintű leltárintézkedésekre is.

2.      Az Etikai Kódex felhívja a Tagállamokat arra, hogy közvetlen kommunikációt és kölcsönös adminisztratív segítséget tegyenek lehetővé nemzeti összekötő irodákon keresztül az illetékes nemzeti testületek között abból a célból, hogy feltételezett társadalombiztosítási csalásra vagy be nem jelentett munkára vonatkozó információra érkező különleges kéréseiket kicseréljék.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A Bizottsági Közlemény a szálloda- és vendéglátóipari ágazatról megállapította, hogy egyike azon három ágazatnak, ahol túlsúlyban van a be nem jelentett munka.

A be nem jelentett munka ellen folytatott harcra a Bizottság által javasolt alternatív politikák közül a mi ágazatunk szempontjából néhány különleges érdeklődésre tart számot:

ˇ         A magas élőmunka igényű szolgáltatásokra vonatkozó ÁFA csökkentése (lásd II.4);

ˇ         A munkaerő megadóztatásának csökkentése, mind a munkáltató számára költséget jelentő (társadalombiztosítási befizetések), mind pedig az egyén jövedelmére kiszabott adó csökkentése;

ˇ         A szociális védelmi rendszer megreformálása a munka és rendszertelen munka rövid periódusainak lefedésére;

ˇ         Olyan munkatörvények elfogadása, amelyek új munkatípusokat is figyelembe vesznek, és

ˇ         Kisvállalkozások beindítási eljárásának egyszerűsítése.

2002. februárban a Bizottság egy tanulmányt adott ki „Be nem jelentett munka Európában. A be nem jelentett munka elleni harc folytatásának integrált megközelítése felé” címmel. A független tanácsadók által készített tanulmány a be nem jelentett munkáról szóló Közlemény nyomon követése. Hasonlóan a Bizottság által készített korábbi anyagokhoz, ez a tanulmány is felveti, hogy a be nem jelentett munka problémája megoldható a vállalatokra nehezedő adminisztrációs és adóterhek csökkentésével és egyszerűsítésével, valamint a felügyelet és szankcionálás növelésével.

REFERENCIÁK

A Tanács 1996. szeptember 27-i Ajánlása a harmadik országból származó állampolgárok illegális foglalkoztatása elleni harcról.

Bizottsági Közlemény a be nem jelentett munkáról, COM(98)219, 98.04.07-én véglegesítve

Az ECOSOC 1999.01.27-én kiadott véleménye a be nem jelentett munkáról szóló Bizottsági Közleményről, COM(98)219, O.J. C 101, 99.04.12.

A Tanács és az 1999. április 22-i Tanácson belül megtartott találkozón résztvevő Tagállamok Kormányainak Képviselői által hozott Határozat a Tagállamok hatóságai között erősítendő együttműködésre szóló Etikai Kódexről a transznacionális társadalombiztosítási juttatások és járulékok terén elkövetett csalások és a be nem jelentett munka elleni harcra, valamint a munkavállalók transznacionális kiközvetítésére vonatkozóan, O.J. C 125, 99.05.06.

A Regioplan Research Advice által kiadott Jelentés és a 2002. február 28-án közzétett „Be nem jelentett munka Európában. A be nem jelentett munka elleni harc folytatásának integrált megközelítése felé” című Tájékoztatás az Európai Bizottság részére. On-line elérhetőség:

http://europa.eu.int/comm/employment_social/docs/undeclared_labour.pdf

Lásd még: HOTREC Füzet „Csökkentett ÁFA az Idegenforgalomra és Vendéglátásra Európában”, 2002. március

I.15.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Munkavállalók Szabad Mozgása

CÍM

A munkavállalók mozgási szabadsága a Közösségen belül és Tagállamokból származó munkavállalók és családjaik Közösségen belüli mozgására és letelepedésére vonatkozó korlátozások megszüntetése

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Rendelet és Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az Európa Tanácsi Egyezmény 139. cikkelye rendelkezik a munkavállalók mozgási szabadságáról, melyet az 1968-ban, a Közös Piac alapítási évében elfogadott 1612/68 sz. Rendelet és a 68/360 sz. Irányelv rendez. Ez a két alapszöveg azóta számos alkalommal aktualizálásra és módosításra került.

A szabad mozgási jog teljes körű élvezetét azonban számos nemzeti szabály akadályozza, amint arra egy sor Bírósági ítélet is rámutat és amint azokat a Bizottság 1996-ban felállított Legfelsőbb Fóruma (High Level Panel = HLP) is meghatározta.

E jog gyakorlásának további javítása érdekében a Bizottság Akciótervet fogadott el, ami a HLP 1997. novemberében készített jelentésére reagál. Olyan intézkedésekre tesz javaslatot, melyek eltávolítják az akadályokat a munkavállalók Egységes Piacon belüli szabad mozgása elől.

Az Akcióterv végrehajtása részeként a Bizottság az 1998. július 22-i alapul szolgáló Rendelet és Irányelv módosítására szóló javaslatot terjesztett elő. A Parlament 1999. május 4-én fogadta el az első olvasatot. A Tanácsnál jelenleg is folyik a javasolt Rendeletek vitája.

CÉLKITŰZÉS

A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának joga minden európai állampolgár számára biztosítja a jogot arra, hogy munkavállalás vagy munkakeresés céljából bármelyik Tagállamba utazzon, és egyidejűleg szavatolja a minden szempontból egyenlő elbánást, valamint a munkavállalóknak és családjaiknak a vendéglátó országban történő teljes integrációját.

Az 1998-as javaslatok megkísérlik tisztázni és egyszerűsíteni a letelepedési jogra vonatkozó szabályokat, ugyanakkor ésszerűsítik az EU munkavállalók letelepedési engedélyének kiadására vonatkozó eljárásokat, ideértve azokat, akik abból a célból utaznak egy másik Tagállamba, hogy ott munkát keressenek, vagy szakképzési tanfolyamokon vegyenek részt. Továbbá, az Unió állampolgárai számára szavatolt egyenlő elbánás érvényben lévő szabályait is összehangolják a számtalan Bírósági ítélet eredményeképpen kialakult eseti joggal. Ezáltal kerülnek megvalósításra az Európai Foglalkoztatási Irányelvek (lásd 1.5) rendelkezései, melyek a munkavállalók teljes mobilitását szorgalmazzák, ami az alkalmazhatóság és foglalkoztathatóság biztosításának fontos tényezője, hiszen a mobilitás teszi lehetővé a munkavállalók számára, hogy más Tagállamokban képzési és munkavégzési tapasztalatokhoz jussanak.

TARTALOM

Az 1998-as Bizottsági javaslatok a foglalkozási mobilitás védelmére és ösztönzésére irányuló szabályokat vezetnek be, amelyek lehetővé teszik bármely Tagállam állampolgára számára, hogy egy más Tagállamban felmerülő foglalkoztatással kapcsolatos tényből vagy körülményből profitáljon. A javasolt törvény a munkavállalók családtagjai számára járó jogokat is kibővíti az integrációra és egyenlő elbánásra vonatkozó jog új védelmi eszközeivel, valamennyi gazdasági, pénzügyi, társadalmi vagy kulturális előny vonatkozásában és különösen az egyéni vállalkozásra szóló joggal kapcsolatban. Közösségi állampolgárok házastársai válás esetén is megtartják jogosultságaikat. A javaslatok eltávolítják az életkorral és gazdasági helyzettel kapcsolatos akadályokat, amikor meghatározzák, hogy mely családtagoknak áll jogában az alkalmazásban álló munkavállalóval együtt élni. A szabad mozgási jog gyakorlásával kapcsolatban egy új záradék törvényen kívül helyezi a faji hovatartozás, vallás, nem, kor, testi fogyatékosság vagy szexuális beállítottság alapján történő hátrányos megkülönböztetés minden formáját.

A társadalmi partnerek által tett meghatározott ajánlások alapján a szabad mozgásra és társadalombiztosításra felállított, jelenleg három részből álló tanácsadó bizottságokat működésük ésszerűsítése és javítása céljából egyesíteni fogják.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A HOTREC mindig is támogatta a munkavállalók mobilitását elősegítő intézkedéseket, mivel azok javíthatják az ágazaton belüli foglalkoztathatóságot.

REFERENCIÁK

Javaslat egy Európa Parlamenti és Tanácsi Rendeletre, amely módosítja a munkavállalók Közösségen belüli mozgási szabadságára vonatkozó (EEC) 1612/68 sz. Tanácsi Rendeletet, COM(98)394 O.J. C 344, 98.11.12.

Javaslat egy Európa Parlamenti és Tanácsi Döntésre a Közösségi munkavállalók mozgási szabadságára és társadalombiztosítására vonatkozó Tanácsadó Bizottság felállításáról, amely módosítja az (EEC) 1612/68 és (EEC) 1408/71 sz. Tanácsi Rendeleteket, COM(98)394 O.J. C 344, 98.11.12.

Javaslat egy Európa Parlamenti és Tanácsi Irányelvre, amely a Tagállamokból származó munkavállalók és családjaik Közösségen belüli mozgását és letelepedését korlátozó intézkedések megszüntetéséről rendelkező 68/360/EEC sz. Irányelvet módosítja, COM(98)394 O.J. C 344, 98.11.01.

Bizottsági Közlemény – A Munkavállalók Szabad Mozgására Vonatkozó Akcióterv, COM(97)586, 97.11.12.

A Mrs. Simone Veil elnökletével megtartott Legfelsőbb Fórum jelentése a személyek szabad mozgásáról, a Bizottsághoz 97.03.18-án benyújtva

(EEC) 1612/68 sz. Tanácsi Rendelet a munkavállalók Közösségen belüli mozgási szabadságáról, O.J. L 257, 68.10.19.

A Tagállamokból származó munkavállalók és családjaik Közösségen belüli mozgását és letelepedését korlátozó intézkedések megszüntetéséről rendelkező 68/360/EEC sz. Irányelv, O.J. L 257, 68.10.19.

I.16.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Harmadik Országbeli Állampolgárok Belépése és Letelepedése Fizetett Foglalkoztatás Céljából

CÍM

Harmadik országbeli állampolgárok fizetett foglalkoztatás és egyéni vállalkozásban végzett gazdasági tevékenység céljából történő belépésének és letelepedésének feltételei

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelvre tett Javaslat

JELENLEGI HELYZET

Az Európai Bizottság 2001. júliusában terjesztett be egy Irányelvre vonatkozó javaslatot. 2001. szeptemberében a Tanács konzultációt folytatott a javaslatról az Európa Parlamenttel. Az Európa Parlamentnek határozatot kell elfogadnia ez ügyben 2002 végéig.

CÉLKITŰZÉS

A javasolt irányelv célja a migráns munkavállalók belépésének és letelepedésének feltételeire vonatkozó egységes keret létrehozása. Egy egész Európát átfogó összehasonlító tanulmány bemutatta, hogy a harmadik országbeli állampolgárok EU-n belüli munkavállalás céljából történő beléptetésének szabályai jelentős mértékben eltérnek az egyes Tagállamokban. Valójában mindössze néhány olyan közös szabály és elv létezik, amely mindegyik Tagállamra vonatkozik.

TARTALOM

Az Irányelvre vonatkozó jelen javaslattal a Bizottság, többek között, az alábbi célok elérésre törekszik:

ˇ         Közös kritériumok megállapítása a harmadik országbeli állampolgárok beengedésére alkalmazotti státuszban folytatott tevékenység és egyéni vállalkozásban végzett gazdasági tevékenység céljából („gazdasági szükségesség próba” és „előnyös hatások próba”), valamint különböző lehetőségek feltárása az ezen kritériumoknak való megfelelés bizonyítása céljából;

ˇ         Egyetlen nemzeti alkalmazási eljárás biztosítása, amely egyetlen adminisztratív törvényen belül a letelepedést és a munkavállalási engedélyt is magában foglaló egyetlen kombinált jogcímhez vezet, abból a célból, hogy a Tagállamokban jelenleg alkalmazandó eltérő szabályokat egyszerűsítse és összehangolja;

ˇ         Rugalmas keret létrehozása, amely minden érdekelt fél – a Tagállamokat is ideértve – számára lehetővé teszi, hogy gyorsan reagáljanak a változó gazdasági és demográfiai körülményekhez, valamint a lehetőség megteremtése arra, hogy a Tagállamok kicserélhessék az Irányelv alkalmazása során szerzett tapasztalataikkal kapcsolatos nézeteiket a Közösségi bevándorlási politika nyitott koordinációs mechanizmusán belül.

Az Irányelv tervezet rugalmas jogi keretre tesz javaslatot a munkaerő piac fejlődésében tapasztalt különbségek figyelembe vételével (az ágazatban és a régiókban egyaránt; kvóták esetleges megállapítása), tiszteletben tartva ugyanakkor a törvényes bevándorlók jogait. Megjegyzésre érdemes a négyhetes periódus megállapítása, amely alatt a munkaadónak meg kell győződnie arról, hogy a Közösség munkaerő piacán áll-e rendelkezésre jelentkező az adott pozícióra.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A Bizottság által javasolt igen újszerű megközelítés segíthet a személyzet kiterjesztett keresésében.

REFERENCIÁK

Javaslat egy Tanácsi Irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok fizetett foglalkoztatás és egyéni vállalkozásban végzett gazdasági tevékenység céljából történő belépésének és letelepedésének feltételeire, COM(2001)386, 2001. július 11-én véglegesítve

I.17.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Munkaidő

CÍM

A Munkaidő Megszervezése

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 93/104/EC sz. Irányelvet a Munkaidő Megszervezéséről 1993. november 23-án fogadták el. 2000-ben módosításra került, hogy az eredeti törvényi keretből kimaradt ágazatokra is kiterjedjen.

CÉLKITŰZÉS

A munkaidő feltételeinek harmonizációja a Tagállamokban és minimális szabályok felállítása a minimális munkaidő, pihenőidő és éjszakai munka vonatkozásában, szem előtt tartva a munkavállalók egészségét és biztonságát.

TARTALOM

Az Irányelv minimális biztonsági és egészségi követelményeket ír elő a munkaidő megszervezésével kapcsolatban. Célja, hogy biztosítsa a munkavállalók számára a minimális szüneteket és a minimális napi, heti és éves pihenőidőket. Megszabták, hogy a munkahét nem haladhatja meg a 48 órát. Az Irányelv ezen kívül rendelkezéseket tartalmaz az éjszakai munkát végző dolgozók védelmére is.

Bizonyos ágazatok (így a turizmus) esetében a cikkelyek némelyike alól mentesülni lehet, és a kollektív szerződésben lehet ezekről tárgyalásokat folytatni.

Néhány ágazat és tevékenység kimaradt az Irányelv terjedelméből: a közúti, légi, tengeri és vasúti fuvarozás, belső hajózható vízi utak, tenger, halászat, egyéb tengeren végzett munka és a képzésben résztvevő orvosok tevékenységei. A munkaidőre vonatkozó Irányelv elfogadása óta a kimaradt ágazatok speciális törvényhozás tárgyát képezték az ezen ágazatokban foglalkoztatott munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A munkaidőre vonatkozó Irányelv kiemelkedő jelentőségű az ágazatunk szempontjából, tekintettel a szálloda- és vendéglátóiparban nyújtott szolgáltatástípusok által megkívánt rugalmas munkaidő fontosságára. Az Irányelv lehetőséget biztosít a Tagállamok számára az idegenforgalmi ágazatban előírt szabályok alól való mentesülésre. Az ilyen mentesüléseket örömmel kell fogadni, az azonban csak később fog kiderülni, hogy mennyire lehet majd ezeket a gyakorlatban alkalmazni, mivel az Irányelvben foglalt rendelkezések különösen homályosak és zavarosak. A Munkaidőre vonatkozó Irányelv megvalósításáról szóló jelentéstervezetében (1999. december) a Bizottság kiemeli azokat a nehézségeket, amelyekkel a Tagállamok szembesültek ezen rendelkezések végrehajtása során. A félreértések és nehézségek pedig akár bírósági ügyekhez is vezethetnek.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

Az Irányelvet 1996. november 23-ig végre kell hajtani. Az Irányelv alapján a Bizottság minden öt évben jelentést ad be a végrehajtásról. 1999. decemberében a Bizottság egy Jelentéstervezettel kapcsolatban folytatott konzultációt a társadalmi partnerekkel.

REFERENCIÁK

93/104/EC sz. 1993. november 23-i Tanácsi Irányelv a munkaidő megszervezésének bizonyos szempontjairól, O.J. L 307, 93.12.13.

A Bizottság Jelentéstervezete a Munkaidőre vonatkozó 93/104 sz. Irányelv végrehajtásának állapotáról (1999. december)

2000/34/EC sz. Tanácsi és Európa Parlamenti Irányelv, amely módosítja a 93/104 sz. Tanácsi Irányelvet a munkaidő megszervezésének bizonyos szempontjai vonatkozásában, abból a célból, hogy az illető Irányelvből kimaradt ágazatokra és tevékenységekre is kiterjedjen, O.J. L 195, 2000.08.01.

1999/63/EC sz. 1999. június 21-i Tanácsi Irányelv a tengerészek munkaidejének megszervezéséről szóló Megállapodással kapcsolatban, mely az Európai Közösségbeli Hajótulajdonosok Szövetsége (European Community Shipowners’ Association = ECSA) és az Európai Unióbeli Fuvarozási Munkások Szakszervezeteinek Szövetsége (Federation of Transport Workers’ Unions in the European Union = FST) között jött létre, O.J. L 167, 99.07.02. és O.J. No L 244, 99.09.16.

Javaslat a közúti fuvarozásban foglalkoztatott mozgó munkavállalók és az egyéni vállalkozó sofőrök munkaidejének megszervezésével kapcsolatban, COM(98)662, 98.03.31., O.J. C 43, 99.02.17.

I.18.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Foglalkoztatási Kapcsolatok Korszerűsítése és Javítása

CÍM

Társadalmi kapcsolatok korszerűsítése és javítása

JOGI ESZKÖZ

Konzultációs Anyag (a 138. cikkelyben foglalt eljárásnak megfelelően; társadalmi partnerekkel való konzultáció, lásd I.7)

JELENLEGI HELYZET

A múltban készített dokumentumaiban a Bizottság kifejtette a munkaszervezés korszerűsítésének kérdését: az 1997-es Előkészítő Irat (Green Paper), Partnerség a Munka Új Megszervezésére címmel és az 1998-as Közlemény „A munkaszervezés korszerűsítése – a változások pozitív megközelítése” címmel.

A 2000. évi Foglalkoztatási Irányelvek (lásd I.5 és I.6) felhívják a társadalmi partnereket arra, hogy megállapodásokat érjenek el a munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatban és felkérik a Tagállamokat arra, hogy minden szinten támogassák a partnerséget e cél elérése érdekében.

A lisszaboni Európa Tanács (2000. március) (lásd I.2) az európai társadalmi modell korszerűsítésére szólít fel a tudás-alapú gazdasághoz való alkalmazkodás céljából.

Ennek a folyamatnak, valamint az új fejleményeknek a következményképpen a Bizottság döntést hozott arról, hogy 2000. nyarán konzultációt folytat a társadalmi partnerekkel a munkaszervezés korszerűsítését célzó speciális intézkedésekről.

TARTALOM

A Bizottsági anyag célja, hogy konzultációt folytasson a társadalmi partnerekkel az Európa Tanács Egyezményének 138. cikkelye, 2. bekezdése értelmében arról, hogy milyen lehetséges irányba tegyen a Közösség intézkedést egy sor egyeztetett elv kialakításáról és az intézkedések keretéről, szem előtt tartva a foglalkoztatási kapcsolatok korszerűsítését és javítását olyan kérdésekben, mint például a termelékenység, rugalmasság és biztonság, vállalatok alkalmazkodása az iparban bekövetkezett változáshoz, képzés, egyenlő lehetőségek, stb.

A konzultáció céljai között szerepel továbbá, hogy megszerezze a társadalmi partnerek véleményét a Közösségi szintű keret rendelkezések kialakításáról a távmunka és olyan gazdaságilag függő munkavállalók vonatkozásában, akikre nem vonatkozik az „alkalmazott” hagyományos fogalma (az a szituáció, amikor egy munkavállaló személyesen végez el egy feladatot bizonyos fokú önállósággal, ugyanakkor gazdaságilag függésben marad az egy felhasználós vállalkozástól).

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A HORECA ágazat a többi ágazatnál még inkább szembesül a munkaszervezésben bekövetkező változásokkal, ugyanakkor foglalkoznia kell a szolgáltatástípusokra nehezedő megkötöttségekkel. A munka megszervezésében végrehajtott mindennemű változtatásnak körültekintően kell figyelembe vennie az ágazat sajátosságait és különleges igényeit a munkaerő és a munkaszervezés szempontjából.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC osztozik az UNICE álláspontjában, mely szerint a munkaszervezés kérdése lényegében a munkaadó előjoga marad.

REFERENCIÁK

Konzultációs Dokumentáció a társadalmi partnerekkel folytatott Első Lépcsős Konzultációról a foglalkoztatási kapcsolatok korszerűsítésével és javításával kapcsolatban, Foglalkoztatás és Szociális Ügyek DG, 2000. június

Közlemény „A munkaszervezés korszerűsítése – a változások pozitív megközelítése” címmel, COM(98)592

Előkészítő Irat (Green Paper) Partnerség a Munka Új Megszervezésére címmel, COM(97)128, 97.04.16.

I.19.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Részmunkaidőben végzett munka

CÍM

Részmunkaidőben végzett munkára szóló Keret Megállapodás

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 97/81/EC sz. Irányelv 1997. december 15-én került elfogadásra. Az Irányelv joghatályossá teszi az általános szakmaközi Európai Társadalmi Partnerek (UNICE, CEEP és ETUC) között 1997. június 6-án megkötött, részmunkaidőben végzett munkára szóló Keret Megállapodást az Egyezmény 139. cikkelyében foglalt eljárásnak megfelelően (lásd I.7 és I.8). Az Irányelvet 1998. áprilisában az Egyesült Királyságra is kiterjesztették.

CÉLKITŰZÉS

A részmunkaidőben dolgozó munkavállalókat sújtó hátrányos megkülönböztetés megszüntetése és a részmunkaidőben végzett munka minőségének javítása, a részmunkaidőben végzett munka fejlődésének előmozdítása önkéntes alapon, és a munkaidő rugalmas megszervezéséhez való hozzájárulás a munkaadók és munkavállalók igényeinek figyelembe vételével.

TARTALOM

A Keret Megállapodás és az Irányelv pontosan meghatározza, hogy mit is kell érteni a diszkriminációmentességen:

ˇ         Tilos a részmunkaidőben dolgozó munkavállalókat az összehasonlítás alapjául szolgáló teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál kedvezőtlenebb elbánásban részesíteni, hacsak ez objektív okok alapján meg nem indokolható;

ˇ         Az időarányosság elvét kell alkalmazni.

A Keret Megállapodás és az Irányelv arra is felszólítja a Tagállamokat és a Társadalmi Partnereket, hogy határozzák meg és küszöböljék ki a részmunkaidőben végzett munka akadályait és segítsék a részmunkaidőben végzett munkához való hozzájutást.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A részmunkaidőben végzett munka széles körben elterjedt a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban, mint a munka tipikus formája. Ezért életbevágó jelentőségű volt, hogy a HOTREC részt vett a tárgyalásokat folytató UNICE küldöttségben. Még ha nem is fogadtak el minden HOTREC felvetést, a HOTREC-nek sikerült bizonyos előnyöket kiharcolni az ágazatban működő vállalkozások számára, nevezetesen, az alkalmi munkavállalók kirekesztését. Mindazonáltal a HOTREC szerette volna, ha az UNICE egyenrangú partnereként hívják meg erre a tárgyalásra.

REFERENCIÁK

97/81/EC sz. 1997. december 15-i Tanácsi Irányelv az UNICE, CEEP és az ETUC által megkötött, részmunkaidőben végzett munkára szóló Keret Megállapodásra vonatkozóan, O.J. L 14, 98.01.20.

98/23 sz. 1998. április 7-i Tanácsi Irányelv az UNICE, CEEP és az ETUC által megkötött, részmunkaidőben végzett munkára szóló Keret Megállapodásra vonatkozó 97/81/EC sz. 1997. december 15-i Tanácsi Irányelv kiterjesztéséről a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára, O.J. L 131, 98. 05.05.

Az ECF-IUF és a HOTREC közös nyilatkozata „A Munka Rugalmassága és a Munkaidő Megszervezése. Részmunkaidőben Végzett Munka és Munkaalkalmak Teremtése” címmel, Doc. 95.115 (elérhető a HOTREC honlapján: www.hotrec.org)

I.20.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Határozott Időre Szóló Munka

CÍM

Határozott időre szóló munkára vonatkozó Keret Megállapodás

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az 1999/70/EC sz. Tanácsi Irányelv 1999. június 28-én került elfogadásra. Az Irányelv joghatályossá teszi az Európai Társadalmi Partnerek (ETUC, UNICE, és CEEP) által az Egyezmény 139. cikkelyében foglalt eljárásnak megfelelően elfogadott Megállapodást (lásd I.7 és I.8). 1998. márciusában tárgyalások kezdődtek, melyeket a keret megállapodás 1999. március 18-án történő aláírása zárt le.

CÉLKITŰZÉS

Általános elvek és minimum követelmények kitűzése a határozott időre szóló munka vonatkozásában, szem előtt tartva egy általános keret létrehozását a határozott időre szóló munkára alkalmazott munkavállalók egyenlő elbánásának biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a határozott időre szóló foglalkoztatás alkalmazására olyan alapon kerüljön sor, amely mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló számára elfogadható.

TARTALOM

Az Irányelv elvként tűzi ki, hogy a határozott időre szóló munkavégzésre alkalmazott munkavállalókat nem lehet az összehasonlítás alapjául szolgáló állandó munkavégzésre alkalmazott munkavállalóknál kedvezőtlenebb elbánásban részesíteni, hacsak ez objektív okok alapján meg nem indokolható. Az időarányosság elvét kell alkalmazni. Az Irányelv előírja a Tagállamok számára, hogy a nemzeti társadalmi partnerekkel konzultálva vezessenek be intézkedéseket az ilyen szerződések megújításával kapcsolatos feltételekre, az egymást követő határozott időre szóló munkaszerződések maximális teljes időtartamára, a megújítások megengedett számára vonatkozóan.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A szálloda- és vendéglátóipari ágazat által végzett tevékenységek és szolgáltatások sajátos jellegéből következően a határozott időre szóló munkaszerződéseket széles körben alkalmazzák. Alkalmazásuk során fontos a rugalmasság biztosítása az ágazati foglalkoztatottság javítása érdekében. Ennek eredményeképpen a HOTREC „szakértőként” vett részt tárgyalásokon a munkaadók tárgyaló csapatában és figyelmesen nyomon követi a nemzeti megvalósítási szakaszban felmerülő kérdéseket.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

2001. július 10-ig.

REFERENCIÁK

1999/70/EC sz. 1999. június 28-i Tanácsi Irányelv az ETUC, UNICE, és CEEP között létrejött, határozott időre szóló munkára vonatkozó Keret Megállapodásról, O.J. L 175, 99.07.10.

Társadalmi partnerekkel folytatott első lépcsős konzultációkra vonatkozó háttér anyag: Rugalmas munkaidő és a munkavállalók biztonsága

Az ECF-IUF és a HOTREC közös nyilatkozata „A Munka Rugalmassága és a Munkaidő Megszervezése. Részmunkaidőben Végzett Munka és Munkaalkalmak Teremtése” címmel, Doc. 95.115 (elérhető a HOTREC honlapján: www.hotrec.org)

I.21.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Ideiglenes Ügynöki Munka

CÍM

Ideiglenes munkavállalók munkafeltételei

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

2002. március 20-án az Európai Bizottság egy Irányelvre vonatkozó javaslatot terjesztett elő az ideiglenes munkavállalók munkafeltételeire vonatkozóan. Ez a javaslat a társadalmi partnerek között folytatott, rugalmas munkaidővel és a munkavállalók biztonságával kapcsolatos konzultációt követi az Egyezmény 137. cikkelyének megfelelően. E konzultációra adott válaszként az európai társadalmi partnerek két megállapodást kötöttek (lásd I.18 és I.19). Sajnos az ideiglenes ügynöki munkára vonatkozó harmadik tárgyalás nem járt sikerrel. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy javaslatot tesz egy Irányelvre, amely a részmunkaidőben végzett munkára és a határozott idejű munkaszerződésekre vonatkozó korábbi szöveget egészíti ki.

Ezt a javaslatot jelenleg az Európa Parlament vizsgálja felül egy első olvasatban. Több Európa Parlamenti Képviselő tett javaslatot arra, hogy vonják vissza az Egyesült Királyságbeli munkáltatói szövetségekben nagy visszatetszést keltő 6-hetes mentességet.

CÉLKITŰZÉS

Az Irányelv célja, hogy javítsa az ideiglenes munka minőségét, és hogy egy megfelelő keretet hozzon létre az ideiglenes munka alkalmazására a munkaerő és a foglalkoztatási piac akadálymentes működéséhez való hozzájárulás érdekében.

Egyik kulcsfontosságú elem azonban a háromoldalú kapcsolat megszervezése, amelyben egy munkáltatói ügynökség által alkalmazott munkavállalót egy felhasználó vállalathoz közvetítenek ki és az utasításadási jog a felhasználóra került átruházásra.

TARTALOM

A tárgyalásokon várhatóan az alábbi kérdések forognak kockán: az ideiglenes ügynöki munka meghatározása, az ideiglenes ügynöki szerződések megújítására vagy időtartamára vonatkozó korlátozások szükségessége, ideiglenes ügynöki munka alkalmazásának korlátozása bizonyos ágazatokban vagy vállalatoknál, az összehasonlítás alapjául szolgáló munkavállaló definiálása, az ügynökségek hivatalos elismerésére vonatkozó szabályok, az ideiglenes ügynöki munkát vállalók képviseletére, tájékoztatására és konzultációjára vonatkozó jogok a felhasználó vállalatnál.

Az Irányelvre vonatkozó javaslat megállapítja az ideiglenes munkát vállalók diszkrimináció-mentességének általános elvét, amelyhez képest az ideiglenes munkát vállaló személy nem részesülhet kedvezőtlenebb elbánásban alapvető munkafeltételek mellett, mint az az összehasonlítás alapjául szolgáló munkavállaló, akit a felhasználó vállalkozásában munkavállalóként definiálnak egy azonos vagy hasonló munkakörben.

Ez az elv érvényes akkor, amikor a munkavállaló 6 hetet teljesített ugyanannál a felhasználó vállalkozásnál. Ezen elv alól kivétel abban az esetben lehetséges, amikor objektív okok állnak fenn (állandó szerződés az ideiglenes munkavállaló és az ügynökség között, kollektív szerződés, amely kiterjed a felhasználó vállalkozásában alkalmazott ideiglenes munkavállalóra). A Tagállamoknak időről időre felül kell vizsgálniuk az ideiglenes munkára vonatkozó meglévő korlátozásokat és tiltásokat is.

A javaslat egy sor további szabályt is tartalmaz, amely lehetővé teszi az ideiglenes munkavállalók számára, hogy a felhasználó vállalkozásának szociális szolgáltatásaihoz, állandó foglalkoztatáshoz és képzéshez jussanak hozzá.

Végezetül, az Irányelvre vonatkozó javaslat azt is kiköti, hogy az ideiglenes munkavállalókat figyelembe kell venni annak a küszöbnek a kiszámításakor, amely fölött munkavállalói képviseleti testületeket lehet létrehozni egy ideiglenes ügynökségnél.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Annak ellenére, hogy az EU országok többségében alacsony az ideiglenes ügynöki munkában alkalmazottak száma (az EU foglalkoztatás 1,4%-a 1998-ban), az ideiglenes ügynöki munka rohamosan nő az európai szálloda- és vendéglátóipari ágazatban.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A társadalmi partnerek között folytatott tárgyalások során a HOTREC felvetette az alvállalkozásba adás helyzetének kérdését a munkavállalók egyik vállalatból a másikba való áthelyezésével. Az Irányelvre vonatkozó jelenlegi javaslat nem tárgyalja külön ezt a problémát. Ezért a HOTREC különös figyelemmel kíséri az ebben az ügyben végbemenő fejleményeket.

REFERENCIÁK

Az Európai Parlament és a Tanács javaslata egy Irányelvre az ideiglenes munkavállalók munkafeltételeire vonatkozóan, COM (2002) 149, 2002. március 20-án véglegesítve.

I.22.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Fiatalok Munkahelyi Védelme

CÍM

Fiatalok munkahelyi védelme

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A fiatalok munkahelyi védelmére vonatkozó 94/33/EC sz. Irányelvet 1994. június 22-én fogadták el.

CÉLKITŰZÉS

Fiatalok (18 év alatt) védelme olyan munkahelyi feltételektől, melyek károsíthatják egészségüket, biztonságukat és fejlődésüket.

TARTALOM

Az Irányelv elsősorban a gyermek-munka megtiltását tűzi ki célul (kivételek csak bizonyos feltételek mellett lehetségesek: pl. kulturális vagy művészeti tevékenységek, könnyű munka, vagy képzési programokban résztvevő serdülők esetében).

Az Irányelv az alábbiakkal kapcsolatban is tartalmaz rendelkezéseket:

ˇ         Munkaadókat terhelő általános kötelességek: kockázat-felmérés, a fiatalok tájékoztatása ezekről a kockázatokról, a szükséges intézkedések megtétele a fiatalok egészségének és biztonságának védelme érdekében;

ˇ         Olyan munka, melynek elvégzése fiatalok számára nem megengedett (vagyis amelyre testileg alkalmatlanok, melynek végzése során veszélyes anyagokkal kerülnek érintkezésbe) és

ˇ         A munkaidő hossza, éjszakai munka, pihenő időszakok, éves szabadság egyaránt szabályozva vannak.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Mivel ágazatunkra jellemző az igen fiatal munkavállalók alkalmazása, ez az Irányelv különös jelentőséggel bír esetünkben.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

A Tagállamoknak 1996. június 22-ig kellet végrehajtaniuk az Irányelvet, vagy pedig biztosítaniuk kellett azt, hogy erre az időpontra a társadalmi partnerek kollektív szerződések útján vezessék be az abban foglalt rendelkezéseket. Az Irányelv egy részével kapcsolatban az Egyesült Királyság egy kivételes átmeneti időt kapott 2000. június 22-ig. 2000. július 20-án a Bizottság egy jelentést adott ki, mely megállapította, hogy az Egyesült Királyság számára elfogadott hatéves végrehajtási időszak elegendő volt arra, hogy az Irányelvben foglalt valamennyi minimális követelmény vonatkozásában meghozzák a törvényeket és ettől az időponttól kezdve az Egyesült Királyság köteles biztosítani az Irányelvben foglaltak maradéktalan teljesítését.

REFERENCIÁK

A fiatalok munkahelyi védelmére vonatkozó 94/33/EC sz. 1994. június 22-i Irányelv, O.J. L 216, 94.08.20.

I.23.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Európai Munka Tanács

CÍM

Európai Munka Tanács létrehozása vagy Közösségi méretű vállalkozások és Közösségi méretű vállalkozáscsoportok eljárásainak kialakítása a munkavállalók tájékoztatása és a velük történő konzultáció céljából.

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 94/45/EC sz. Tanácsi Irányelvet 1994. szeptember 22-én fogadták el.

2001. április 4-én a Bizottság egy jelentést fogadott el, amely a 94/45/EC sz. Irányelv transzponálási eljárásának állapotát méri fel. A jelentés kihangsúlyozza a Tagállamok többsége által a helyes transzponálás irányába tett erőfeszítéseket, ugyanakkor egy sor nem kimerítő észrevételt is tesz az Irányelv gyakorlati megvalósításával kapcsolatban, rámutatva többek között arra, hogy bár számos megállapodás született, némelyikük csak nagyon alacsony transznacionális konzultációs és információs szintet látszik biztosítani.

CÉLKITŰZÉS

Az alkalmazottak információs és konzultációs jogainak javítása a Közösségi méretű vállalatokban és vállalkozás csoportokban.

TARTALOM

Az Irányelv egy Európai Munka Tanács létrehozásáról rendelkezik, vagy pedig egy olyan eljárás kialakításáról, amely az európai méretű vállalatokban vagy vállalkozáscsoportokban dolgozó alkalmazottak tájékoztatására és a velük történő konzultációra vonatkozik. Egy vállalat vagy csoport akkor éri el a Közösségi méretet, ha a Közösségen belül legalább 1000 munkavállalót alkalmaz és még legalább 150-150 munkavállalót foglalkoztat legalább két különböző Tagállamban.

A központi vezetés felelős az Európai Munka Tanács felállításához szükséges feltételek és eszközök megteremtéséért. A központi vezetés és a munkavállalók képviselői egy megállapodás keretében határozzák meg az Európai Munka Tanács jellegét, működését és eljárásait. Amennyiben nem születik megállapodás az Európai Munka Tanács összetételére és működésére vonatkozóan, bizonyos kiegészítő követelményeknek kell eleget tenni.

Az Európai Munka Tanács legalább egyszer egy évben ül össze. Kötelező a Tanácsot tájékoztatni és a véleményét kikérni minden olyan vezetés által tett javaslattal kapcsolatban, mely az alkalmazottak érdekeire komoly következményekkel járhat.

Az Európai Munka Tanács működési költségeit a központi vezetés viseli.

Végezetül, az Irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek szavatolják az információ bizalmas jellegét azzal, hogy a központi vezetésnek lehetősége van minden olyan információ visszatartására, amely – közzététele esetén – kárt okozhat a vállalkozás érdekeiben. Az Irányelv olyan vállalkozásokra/csoportokra is vonatkozik, melyek központi vezetése az Európai Unión kívül működik.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az Irányelv nagy jelentőséggel bír az olyan szálloda- és étteremláncok esetében, amelyeket egynél több Tagállamban hoztak létre.

A munkaadók kötelesek vállalni az Európai Munka Tanács működési költségeit. Ezen kívül, az alkalmazottak képviselői nagymértékben növelhetik befolyásukat egy vállalkozás vezetőségében és a munkaadókat gyengébb pozícióba helyezhetik.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A Szociális Protokollban foglalt eljárást követve a HOTREC véleményét kikérték ezzel a tárggyal kapcsolatban. Az elfogadott Irányelv következményeit illetően a HOTREC az alábbi ügyekkel kapcsolatban ad hangot aggodalmának:

ˇ         Kereskedelmi szempontból érzékeny információ bizalmas jellege;

ˇ         Olyan információ felhasználása az alkalmazottak képviselői által, melyet a nemzeti, regionális vagy helyi szintű tárgyalások során elérendő külön célok érdekében bocsátottak rendelkezésre;

ˇ         A munkaadókat terhelő, nehézkes és bürokratikus információs és konzultációs struktúrák működtetési költségei;

ˇ         Az „alkalmazottak képviselői” fogalmának homályos volta, és

ˇ         Annak szükségessége, hogy biztosítani kell az információs és konzultációs folyamatok világos elkülönítését az alkalmazás feltételeivel és körülményeivel kapcsolatos tárgyalásoktól.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

A nemzeti törvényhozásban 1996. szeptember 22-ig kellett bevezetni az Irányelvet. A 97/74/EC sz. 1997. december 15-i Tanácsi Irányelv az Irányelv hatályát kiterjesztette az Egyesült Királyságra is.

REFERENCIÁK

A Bizottság jelentése az Európa Parlament és a Tanács felé egy Európai Munka Tanács vagy Közösségi méretű vállalkozások és Közösségi méretű vállalkozáscsoportok eljárásainak a munkavállalók tájékoztatása és a velük történő konzultáció céljából történő létrehozására vonatkozó Irányelv alkalmazásáról (94/45/EC sz. 1994. szeptember 22-i Tanácsi Irányelv) COM(2000)188.

97/74/EC sz. 97.12.15-i Tanácsi Irányelv a 94/45/EC sz. Irányelv hatályának kiterjesztéséről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára, O.J. L 10, 98.01.16.

94/45/EC sz. 1994. szeptember 22-i Tanácsi Irányelv egy Európai Munka Tanács létrehozására vagy Közösségi méretű vállalkozások és Közösségi méretű vállalkozáscsoportok eljárásainak kialakítására a munkavállalók tájékoztatása és a velük történő konzultáció céljából, O.J. L 254, 94.09.30.

Bizottsági jelentés az Európa Parlament és a Tanács felé egy Európai Munka Tanács vagy Közösségi méretű vállalkozások és Közösségi méretű vállalkozáscsoportok eljárásainak a munkavállalók tájékoztatása és a velük történő konzultáció céljából történő létrehozására vonatkozó Irányelv alkalmazásáról, COM(2000)188, 2000. április 4-én véglegesítve.

I.24.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Munkavállalók Tájékoztatása és a Velük Történő Konzultáció

CÍM

Általános keret a munkavállalók tájékoztatására és a velük történő konzultációra az Európai Közösségen belül.

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Elfogadva.

Az ezzel a javaslattal kapcsolatos megbeszélések párhuzamosan folytak az Európai Vállalati Törvényre vonatkozó új irányelv kidolgozásával (lásd XIV.1.).

CÉLKITŰZÉS

Egy Európai Uniós szintű keret létrehozása és a munkavállalókkal való konzultációra és a munkavállalók tájékoztatására vonatkozó minimális követelmények kialakítása azokban a vállalatokban, ahol dolgoznak. A Munka Tanácsra vonatkozó Irányelvvel ellentétben (lásd I.22) ez az Irányelv minden vállalatra vonatkozik, nemcsak a több országban működő transznacionális vállalatokra.

Az Irányelv célja:

ˇ         hogy biztosítsa az alkalmazottak jogát a rendszeres tájékoztatásra és konzultációra a vállalkozásban végbemenő gazdasági és stratégiai fejlesztésekről, valamint az őket érintő döntésekről, és

ˇ         hogy a vállalkozáson belül konszolidálja a társadalmi párbeszédet.

TARTALOM

A Tagállamok választása alapján az Irányelv az alábbiakra vonatkozik:

ˇ         olyan vállalkozásokra, melyek egy Tagállamon belül legalább 50 alkalmazottat foglalkoztatnak, vagy

ˇ         olyan létesítményekre, melyek egy Tagállamon belül legalább 20 alkalmazottat foglalkoztatnak.

A tájékoztatás és konzultáció az alábbiakra terjed ki:

ˇ         a vállalkozás vagy létesítmény tevékenységeiben és gazdasági helyzetében közelmúltban végbement és várhatóan végbemenő fejlesztésekkel kapcsolatos tájékoztatás;

ˇ         a vállalkozáson vagy létesítményen belüli foglalkoztatás helyzetével, szerkezetével és várható fejlesztésével, valamint bármilyen, várhatóan kilátásba helyezett intézkedéssel kapcsolatos tájékoztatás és konzultáció, különösen ott, ahol a fennáll a foglalkoztatás fenyegetettsége;

ˇ         tájékoztatás és konzultáció olyan döntésekről, melyek várhatóan jelentős változásokhoz vezetnek a munka megszervezésében vagy a szerződéses kapcsolatokban.

A Tagállamoknak legkésőbb 2005. március 25-ig kell végrehajtaniuk az Irányelvet. Az Egyesült Királyság és Írország azonban átmeneti rendelkezéseket élvez, és az ezen Irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezéseik alkalmazását korlátozhatják:

(a)       a legalább 150 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokra, vagy a legalább 100 főt foglalkoztató létesítményekre, 2007. március 23-ig

(b)       a legalább 100 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokra, vagy a legalább 50 főt foglalkoztató létesítményekre, az (a) pontban említett időpontot követő év során.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az intézkedés valamennyi olyan vállalkozást érintené, amely az Irányelvben meghatározott küszöb fölött van. Az intézkedés ugyancsak korlátozhatja a döntési szabadságot és a vállalkozások bizalmas jellegét, valamint többletköltségeket is jelent a vállalkozásoknak, mivel nekik kell viselniük az információs és konzultációs értekezletek költségét.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A konzultáció mindkét szakaszára adott válaszában a HOTREC kijelentette, hogy támogatja a status quo fenntartását. Ez nemzeti ügy és a szubszidiaritás elvét alkalmazva a Tagállamokra kell bízni a kezelését.

REFERENCIÁK

Az Európa Parlament és a Tanács 2002/14!EC sz. 2002. március 11-i Irányelve, mely egy általános keretet hoz létre a munkavállalók tájékoztatására és a velük történő konzultációra az Európai Közösségen belül, O.J. L 80, 2002. 03.23.

A Parlament véleményét megtestesítő törvényhozási határozat egy Tanácsi Irányelvre vonatkozó javaslatról, amely egy általános keretet hoz létre a munkavállalók tájékoztatására és a velük történő konzultációra az Európai Közösségen belül, O.J. C 219, 99.07.30.

A munkavállalók tájékoztatására és a velük történő konzultációra vonatkozó egyéb EC törvényhozás:

94/45/EC sz. 1994. szeptember 22-i Tanácsi Irányelv egy Európai Munka Tanács létrehozására vagy Közösségi méretű vállalkozások és Közösségi méretű vállalkozáscsoportok eljárásainak kialakítására a munkavállalók tájékoztatása és a velük történő konzultáció céljából

2157/2001 sz. 2001. október 8-i Tanácsi rendelet az Európai Vállalati Törvényről (SE), O.J. L 294, 2001.11.10., és a 2001/86/EC sz. 2001. október 8-i Tanácsi Irányelv, amely az alkalmazottak bevonására való figyelemmel az Európai Vállalati Törvényt egészíti ki, O.J. L 294, 2001.11.10. (lásd XIV.1)

80/987/EEC sz. 1980. október 20-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációra, az alkalmazottak védelmével kapcsolatban, a munkaadójuk fizetésképtelenné válása esetén O.J. L 283, 80.10.28.

77/187/EEC sz. 1977. február 14-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációra, az alkalmazottak jogvédelmével kapcsolatban, a vállalkozások, üzletek vagy üzletrészek átruházása esetén, a 98/50/EC sz. 1998.6.29-i Tanácsi Irányelv módosítása szerint, O.J. L 225, 98.08.12.

75/129/EEC sz. 1975. február 17-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációra, a kollektív létszámfölösleggel kapcsolatban, a 98/59/EC sz. 1998. július 20-i Tanácsi Irányelvben megerősítettek szerint, O.J. L 225, 98.08.12.

I.25.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Az Alkalmazottak Védelme Fizetésképtelenség Esetén

CÍM

Az alkalmazottak védelme munkaadójuk fizetésképtelensége esetén

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az Irányelv 1980. október 20-án került elfogadásra.

A társadalmi partnerekkel folytatott 2000. évi konzultációt követően a Bizottság 2001. januárjában javaslatot terjesztett be a 80/987/EC sz. Tanácsi Irányelv módosítására szóló Irányelvre.

CÉLKITŰZÉS

Az alkalmazottak védelme munkaadójuk fizetésképtelensége esetén.

TARTALOM

Az Irányelv előírja a Tagállamok számára, hogy állítsanak fel egy intézményt, mely garantálja, hogy azok az alkalmazottak, akiknek a munkaadójuk fizetésképtelenné vált, egy meghatározott időszakra szóló kifizetéssel kapcsolatos esedékes követeléseiket megkapják. Erre a garanciára az Irányelv egy minimális időhatárt állapít meg és felhatalmazza a Tagállamokat, hogy a garantáló intézmények felelősségét korlátozzák. Az Irányelv tartalmazza a munkaadó fizetésképtelen állapotának meghatározását a munkaadó vagyonát érintő eljárásokra történő REFERENCIA-val, és azt célozza meg, hogy a hitelezők követeléseit kollektív módon elégítsék ki.

A garanciát nyújtó intézmény megszervezésére, finanszírozására és működtetésére vonatkozó szabályokat a Tagállamok állapítják meg úgy, hogy az alábbi három elvnek is meg kell felelniük:

ˇ         az intézmények vagyonának függetlennek kell lenni a munkaadó működő tőkéjétől;

ˇ         a munkaadóknak hozzá kell járulniuk a finanszírozáshoz, kivéve, ha azt teljes mértékben fedezik az állami hivatalok; és

ˇ         az intézmények felelőssége nem függhet attól, hogy a finanszírozáshoz való hozzájárulásra vonatkozó kötelezettségnek eleget tettek-e.

A Bizottság által 2001-ben előterjesztett Irányelv ugyanezt a struktúrát tartja meg, de megváltozatja azokat a rendelkezéseket, melyek a belső piac létrehozása és a munkatörvényre vonatkozó egyéb Közösségi irányelvek elfogadása óta irrelevánssá váltak. A javasolt változtatások a szöveg alkalmazási terjedelmével, a fizetésképtelenség meghatározásával, a garanciát nyújtó intézmények által teljesítendő esedékes követelésekre vonatkozó időszak hosszával (minimum 3 hónap) és a transznacionális helyzetekre vonatkozó rendelkezésekkel foglalkoznak.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

Támogatva az UNICE erre az ügyre vonatkozó nézeteit a HOTREC úgy véli, hogy az Irányelv által létrehozott rendszer a Bírósági esetjoggal kiegészítve megfelelő védelmet nyújt az alkalmazottak igényeinek kielégítéséhez.

REFERENCIÁK

Javaslat egy Európa Parlamenti és Tanácsi Irányelvre, amely módosítja a 80/987/EEC sz. 1980. október 20-i Tanácsi Irányelvet a Tagállamok közötti jogharmonizációra, az alkalmazottak védelmével kapcsolatban, a munkaadójuk fizetésképtelenné válása esetén, COM(2000)832, 2001.05.15-én véglegesítve

Bizottsági Emlékeztető a közösségi szintű társadalmi partnerek második lépcsős konzultációjára vonatkozóan (az EU Egyezmény 138. cikkelyének megfelelően) a 80/987/EEC sz. Tanácsi Irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban

Bizottsági Közlemény a közösségi szintű társadalmi partnerek első lépcsős konzultációjára vonatkozóan (az EU Egyezmény 138. cikkelyének megfelelően) a 80/987/EEC sz. Tanácsi Irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban, COM(2000)354

Bizottsági Jelentés a 80/987/EEC sz. Tanácsi Irányelv transzponálásáról Ausztriába, Finnországba és Svédországba, COM(96)696

Bizottsági Jelentés a 80/987/EEC sz. Tanácsi Irányelv transzponálásáról, COM(95)164

80/987/EEC sz. 1980. október 20-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációra, az alkalmazottak védelmével kapcsolatban, a munkaadójuk fizetésképtelenné válása esetén, O.J. L 283, 80.10.28.

Lásd még:

(EC) 1346/2000 sz. 2000. május 29-i Tanácsi Rendelet a csődeljárásokról O.J. L 160, 2000.06.30.

I.26.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Az Alkalmazottak Védelme a Vállalkozások Átruházása Esetén

CÍM

Az alkalmazottak jogvédelme a vállalkozások, üzletek, vagy vállalkozásrészek, vagy üzletrészek átruházása esetén

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

Az első Irányelv (77/187/EEC) 1977. február 14-én került elfogadásra és egy Bírósági esetjogot követően 1998. június 29-én került módosításra. Különösen az „átruházás” fogalma szorult tisztázásra. 2002. március 12-én a Tanács egy felülvizsgált Irányelvet fogadott el, amely ennek a kérdésnek a korábbi verzióit konszolidálta.

CÉLKITŰZÉS

Az alkalmazottak védelme abban az esetben, ha megváltozik a munkaadójuk, különösképpen pedig annak biztosítása, hogy jogaik csorbítatlanok maradjanak.

TARTALOM

A felülvizsgált megszövegezés értelmében az átruházás a következőt jelenti: „egy olyan gazdasági egység átruházása, amely megtartja identitását, vagyis a források szervezett csoportosítását jelenti, amelynek célja gazdasági tevékenység folytatása, függetlenül attól, hogy központi- vagy melléktevékenységről van szó”.

Az Irányelv kiköti, hogy a vállalkozások átruházása esetén:

ˇ         a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek az új munkaadóra kerülnek átruházásra;

ˇ         a következő elemeket meg kell tartani: bármely kollektív szerződésben megállapodott feltételek, az alkalmazottak képviselőinek státusza és funkciója;

ˇ         nem lehet az alkalmazottakat elbocsátani pusztán az átruházás ténye miatt, ugyanakkor az elbocsátások alapulhatnak: gazdasági indokoltságon, műszaki követelményeken, vagy azon, hogy egy Tagállam a munkavállalók bizonyos kategóriájának kizárásáról rendelkezett;

ˇ         az ideiglenes vagy határozott időre szóló munkára alkalmazott munkavállalókat nem lehet kizárni az Irányelv terjedelméből, és

ˇ         a korábbi munkaadónak és az új munkaadónak egyaránt tájékoztatni kell a munkavállalók képviselőit az átruházás időpontjáról és okairól, a következményekről és az alkalmazottakkal kapcsolatban tervezett intézkedésekről.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

Az 1998-as és a 2001-es Irányelveket a Tagállamoknak 2001. július 17-ig kellett végrehajtaniuk.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC egyetért az UNICE és a FERCO (European Federation of Contract Catering Organisations / Szerződéses Vendéglátó Szervezetek Európai Szövetsége) álláspontjával, mely szerint ne tartozzon az Irányelv hatálya alá ha egy fővállalkozás a tevékenységi körébe tartozó bizonyos műveleteket szerződésbe ad egy másik vállalkozásnak abból a célból, hogy az saját számlájára végezze azokat.

REFERENCIÁK

2001/23/EC sz. 2001. március 12-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációra, az alkalmazottak jogvédelmével kapcsolatban, a vállalkozások, üzletek, vagy vállalkozásrészek, vagy üzletrészek átruházása esetén, O.J.I 82, 2001.március 22.

98/50/EC sz. 1998. június 29-i Tanácsi Irányelv, amely módosítja a 77/187/EEC sz. Tanácsi Irányelvet a Tagállamok közötti jogharmonizációra, az alkalmazottak jogvédelmével kapcsolatban, a vállalkozások, üzletek vagy üzletrészek átruházása esetén, O.J. L 201, 98.07.17.

77/187/EEC sz. 1977. február 14-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációra, az alkalmazottak jogvédelmével kapcsolatban, a vállalkozások, üzletek vagy üzletrészek átruházása esetén, O.J. L 61, 77.03.05.

I.27.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Munkavállalók Elhelyezése a Szolgáltatásokban

CÍM

Munkavállalók elhelyezése szolgáltatások nyújtásának keretében

JOGI ESZKÖZ

Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 96/71/EC sz. Irányelvet 1996. december 16-án fogadták el. A Személyek Szabad Mozgásának Legfelső Fóruma által tett ajánlást követően (lásd I.15) és a társadalmi partnerekkel történt konzultáció után, 1999. januárjában a Bizottság két javaslatot fogadott el a harmadik országbeli munkavállalók és egyéni vállalkozók elhelyezéséről határokon átnyúló szolgáltatások nyújtása céljából. 2000. február 3-án a Parlament meghozta a javaslattal kapcsolatos állásfoglalását.

CÉLKITŰZÉS

Egységes Piac szempontjából: a szolgáltatások nyújtásának szabadságát korlátozó akadályok és jogi bizonytalanságok eltávolítása annak egyértelmű kinyilvánításával, hogy a nemzeti munkavállalókra vonatkozó feltételek érvényesek a harmadik országból áthelyezett munkavállalókra is.

Szociális szempontból: a versenyt torzító erő eltávolítása a minimális munkafeltételek biztosításával, és a szociális dömping elkerülése a határokon átnyúló munkaerőpiac fejlesztésével.

Az 1999-es javaslatok célja az „EC szolgáltatásnyújtási kártya”, egy olyan eszköz bevezetése, amely előmozdítja azon harmadik országbeli állampolgárok szabad mozgását, akik valamely Tagállamban törvényes letelepedési engedéllyel rendelkeznek, abból a célból, hogy egy másik Tagállamban szolgáltatásokat nyújtsanak.

TARTALOM

Az Irányelv kiköti, hogy az elhelyezett munkavállalóknak ugyanazokat az alkalmazási körülményeket és feltételeket kell élvezniük, mint a befogadó Tagállam saját munkavállalói. Ezeket a feltételeket törvényekben, rendeletekben és adminisztratív rendelkezésekben kell lefektetni. Az Irányelv vonatkozna a munka és pihenő időszakokra, a fizetett szabadság minimális időtartamára, a minimális bérekre, a munkahelyi egészségre és biztonságra, a terhes nőket és fiatalokat védő intézkedésekre. A Tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezen Irányelv rendelkezései ne vonatkozzanak azokra az esetekre, amikor az elhelyezés időtartama nem haladja meg az egy hónapot.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az alkalmazottakat más Tagállamokba helyező szállodaláncoknak körültekintően kell figyelembe venniük a befogadó államban a munkavállalóknak nyújtott szociális védelmet és a kihelyezés időtartamát a megalapozott döntés meghozatala érdekében.

Ugyanakkor, a harmadik országbeli állampolgárok elhelyezését illetően a HOTREC támogatja a Közösségi beavatkozást annak reményében, hogy az ilyen beavatkozás tisztázni fogja a harmadik országbeli állampolgároknak az Egységes Piacon történő elhelyezésére vonatkozó jogokat és kötelezettségeket, és ezáltal enyhíteni fogja az Egységes Piac előnyeit élvezni szándékozó vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

A 96/71 sz. Irányelvet a Tagállamoknak 1999. december 16-ig kellett végrehajtaniuk.

REFERENCIÁK

Módosított Javaslat egy Európa Parlamenti és Tanácsi Irányelvre a harmadik országbeli munkavállalók elhelyezésére, határokon átnyúló szolgáltatások nyújtása céljából COM(2000)271 (2000. május 8-án elfogadva)

Javaslat egy Európa Parlamenti és Tanácsi Irányelvre a harmadik országbeli munkavállalók elhelyezésére, határokon átnyúló szolgáltatások nyújtása céljából; O.J. C 67, 99.03.10.

Javaslat egy Tanácsi Irányelvre, amely a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtásának szabadságát kiterjeszti a Közösségen belül letelepedett harmadik országbeli állampolgárokra; O.J. C 67, 99.03.10.

96/71/EC sz. 1996. december 16-i Európa Parlamenti és Tanácsi Irányelv a munkavállalók elhelyezéséről a szolgáltatások nyújtásának keretében, O.J. L 18, 97.01.21.

I.28.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Kollektív Létszámleépítés

CÍM

Tagállamok közötti jogharmonizáció a létszámleépítéssel kapcsolatban

JOGI ESZKÖZ

Irányelvek

JELENLEGI HELYZET

Közösségi szintű jogi keret 1975-től kezdve létezik, az 1975. február 17-i első Irányelv elfogadása óta. 1992. június 24-én egy új Irányelvet fogadtak el, amely módosította az előző, 1975-ös Irányelvet. 1998. július 20-án még egy Irányelv került elfogadásra, hogy a két előző Irányelv helyébe lépjen és azokat hatályon kívül helyezze.

CÉLKITŰZÉS

A munkavállalók nagyobb védelmének biztosítása kollektív létszámleépítés esetén.

TARTALOM

Az Irányelv meghatározza, hogy mit kell kollektív létszámleépítésnek tekinteni. Azt is megállapítja, hogy hogyan, mikor és miről kell a munkavállalókat tájékoztatni, illetve velük konzultálni, ha egy munkaadó kollektív létszámleépítést tervez. Ez magában foglalja a kollektív létszámleépítés okait, a leépítendő munkavállalók számát, azt az időszakot, amely alatt a leépítés végbemegy, a leépítendő munkavállalók kiválasztására alkalmazott kritériumokat és a végkielégítés összegének kiszámítására használt módszert, stb. Az Irányelv azt az eljárást is meghatározza, amelyet a munkaadónak követnie kell egy kollektív létszámleépítés végrehajtása céljából.

REFERENCIA

98/59/EC sz. 1998. július 20-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációra, a kollektív létszámleépítéssel kapcsolatban, O.J. L 225, 98.08.12. (lásd a 98/59 sz. Irányelv helyesbítését a 2000.02.12-i O.J. L 37 anyagban)

I.29.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Munkaviszony megszüntetése

JELENLEGI HELYZET

1997. áprilisában a Bizottság egy részletes tanulmányt jelentett meg az Európai Unió Tagállamaiban fennálló jogi helyzetről a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban.

Széles körben elterjedt, hogy a Bizottságnak szándékában áll ebben a tárgyban egy javaslatot előterjeszteni („egyéni elbocsátások”-ként is ismert) és a társadalmi partnerekkel konzultációt folytatni (lásd I.7).

CÉLKITŰZÉS

Az egész Közösséget átfogó eszköz megteremtése az egyéni elbocsátások szabályozása céljából.

REFERENCIA

„A munkaviszony megszüntetése – az Európai Unió Tagállamaiban fennálló jogi helyzet”, DG V, Európai Közösség, 1997. április

I.30.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Munkaviszonyra Vonatkozó Bizonyíték

CÍM

A Munkaadó kötelezettsége azzal kapcsolatban, hogy tájékoztassa a munkavállalókat a munkaszerződésre vagy munkaviszonyra vonatkozó feltételekről

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 91/533 sz. Tanácsi Irányelv 1991. október 14-én került elfogadásra.

CÉLKITŰZÉS

Mivel új munkaformák vannak kialakulóban, ezért új típusú szerződések születnek, melynek következtében, az esetek egy részében, a munkavállalók sebezhető helyzetbe kerülnek. Ebben az összefüggésben az Irányelv célja, hogy minden munkavállaló részesüljön tájékoztatásban a munkaviszonyára vonatkozó fő feltételeket illetően.

TARTALOM

Az Irányelv kötelezővé teszi a munkaadók számára, hogy írásba foglalt munkaszerződést, kinevezési levelet vagy egy írásos dokumentumot adjanak a munkavállalóknak munkába állásuk időpontjában.

A Tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy az írásbeli tájékoztatásra nincs szükség abban az esetben, ha a munkahét nem haladja meg a nyolc órát és/vagy a szerződés időtartama nem éri el az egy hónapot, vagy pedig alkalmi jellegű.

REFERENCIA

1991. október 14-i Tanácsi Irányelv a munkaadó kötelezettségéről azzal kapcsolatban, hogy tájékoztassa a munkavállalókat a munkaszerződésre vagy munkaviszonyra vonatkozó feltételekről, O.J. L 288, 91.10.18.

I.31.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

A Munkavállaló Részesedése a Nyereségből

CÍM

Az alkalmazottaknak a nyereségből és a vállalkozás eredményeiből való részesedésének elősegítése (ideértve a saját tőkében való részesedést is)

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Ajánlás

JELENLEGI HELYZET

Ezen Ajánlást a Tanács 1992. július 27-én fogadta el. 1997. január 20-án a Bizottság egy Jelentést fogadott el „PEPPER II - Az alkalmazottak részesedésének elősegítése a nyereségben és a vállalkozás eredményeiben (ideértve a saját tőkében való részesedést is) a Tagállamokban” címmel.

A Szociálpolitikai Napirendben (2000-2005) (lásd I.3) tett bejelentését követően a Bizottság 2002 júliusában egy Közleményt terjesztett be az alkalmazottak pénzügyi részesedésének előmozdítására vonatkozó keretről.

CÉLKITŰZÉS

Az alkalmazottak részesedésének elősegítése a vállalati eredményből és nyereségből.

TARTALOM

A „pénzügyi részesedés” fogalma olyan intézkedéseket jelent, amelyek lehetővé teszik az alkalmazottak részesedését az eredményéből vagy nyereségből, akár közvetlenül, nyereségrészesedés útján, akár közvetve, a tulajdonból való részesedésen keresztül.

Az alkalmazottak pénzügyi részesedése az elképzelések szerint pozitív hatással jár az alkalmazottak motivációjára, termelékenységük növelésére, valamint a vállalatok versenyképességére. Ebben az összefüggésben az Ajánlás ösztönzi a pénzügyi részesedés különböző formáinak széles körben történő alkalmazását. Különösen az alkalmazottaknak a nyereségből és a tulajdonból történő részesedésének további előmozdítását és ösztönzését célozza meg. Az Ajánlás arra szólítja fel a Tagállamokat és a Társadalmi Partnereket, hogy közvetlen módon vegyenek részt ezen pénzügyi részesedési tervek kialakításában.

A Bizottság legutóbbi Közleménye a pénzügyi részesedés különböző szempontjait tárgyalja:

ˇ         meghatározza a nemzeti politikai irányvonalakat alátámasztó általános elveket (önkéntes részvétel, tisztaság és átláthatóság, ésszerű kockázatok, a részesdésből származó fizetések és jövedelmek közötti különbségek…);

ˇ         érinti a pénzügyi részesedési terv lehetséges kockázatait (különösen a legutóbbi eseményeket követően, amikor számos cég, köztük az ENRON is összeomlott);

ˇ         felállít egy magas szintű szakértői csoportot, hogy vizsgálja meg azokat a transznacionális akadályokat, amelyek a jelen pillanatban hátráltatják az egész Európát átfogó pénzügyi részesedési tervek bevezetését a több európai üzleti vállalkozással rendelkező vállalatok számára;

ˇ         beindít egy sor EU intézkedést, például a legjobb gyakorlatot és a teljesítményértékelést, melyek arra irányulnak, hogy javítsák a különböző nemzeti politikák és rendszerek kölcsönös megértését.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Az Ajánlás kihangsúlyozza „a vezetés és a munkaerő fontos szerepét és széleskörű felelősségét ezen a területen”, valamint azt, hogy „a végső siker előfeltétele a vezetőség és a munkaerő érdekeltsége és aktív részvétele ebben a Közösségi kezdeményezésben”.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC elismeri, hogy a tulajdonból való részesedésre és a nyereségben való részvételre vonatkozó tervek gazdasági és társadalmi előnyökkel járhatnak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy számos vállalat nem képes a munkavállalók saját tőkében való részesedésére vagy az általános nyereségrészesedésre vonatkozó tervekhez szükséges elegendő pénzügyi forrásokat megteremteni a már eleve magas bérköltségeken felül. Ez különösen igaz a kis- és középvállalkozások esetében, melyek a vendéglátó ágazat vállalkozásainak 95%-át teszik ki. Az üggyel tehát továbbra is a szubszidiaritás elve szerint kell foglalkozni.

REFERENCIÁK

Bizottsági Közlemény az alkalmazottak pénzügyi részesedésének előmozdítására vonatkozó keretről, COM(2002) 364, 2002.07.05-én véglegesítve

Bizottsági Vezetés Vitaanyaga „Az alkalmazottak pénzügyi részesedése az Európai Unióban” címmel, SEC(2001) 1308, 2001.07.26.

Bizottsági Közlemény „Egy Új Szociálpolitikai Napirend Felé” címmel COM(2000) 379, 2000.06.28., (lásd I.3)

Az Európa Parlament Határozata a Bizottság jelentéséről „PEPPER II - Az alkalmazottak részesedésének elősegítése a nyereségben és a vállalkozás eredményeiben (ideértve a saját tőkében való részesedést is) a Tagállamokban” címmel, O.J. C 34, 98.02.02.

A Bizottság jelentése „PEPPER II - Az alkalmazottaknak a nyereségből és a vállalkozás eredményeiből való részesedésének elősegítése (ideértve a saját tőkében való részesedést is) a Tagállamokban” címmel, COM(96) 697, 97.01.08.

1992. július 27-i Tanácsi Ajánlás az alkalmazottak részesedésének elősegítéséről a nyereségben és a vállalkozás eredményeiben (ideértve a saját tőkében való részesedést is), O.J. L 245, 92.08.26.

I.32.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Nemek Közötti Egyenlőség a Munkahelyen – Általános Keret

CÍM

Egyenlő lehetőségek és egyenlő elbánás biztosítása a férfiak és nők számára, foglalkoztatással kapcsolatos ügyekben

JOGI ESZKÖZ

1.       EC Egyezmény, 141. cikkely

2.       Irányelvek

3.       Többéves Program

JELENLEGI HELYZET

1.       Az Amszterdami Egyezmény életbe lépése óta (1999. május 1.) a nemek közötti egyenlőség előmozdítása szerepel az EC Egyezmény 2. cikkelyében felsorolt Közösségi feladatok között. Ezen túlmenően, a 13. cikkely javaslattételi joggal ruházza fel a Bizottságot a diszkrimináció minden formája elleni harc folytatására, ideértve a hátrányos nemi megkülönböztetést is. A 141. cikkely képezi az új törvényes alapot azokra a közösségi intézkedésekre, melyek a férfiak és nők esetében a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén az egyenlő lehetőségekre és egyenlő elbánásra vonatkoznak.

2.       A 70-es évek óta számos irányelvet fogadtak el, amely a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén az egyenlő elbánás és az egyenlő lehetőségek elvét valósítja meg és különösen az alábbi kérdésekkel foglalkozik:

ˇ         Egyenlő bérezés (75/117 sz. Irányelv) (lásd 1.32);

ˇ         Egyenlő elbánás a munkahelyen (76/207 sz. Irányelv) (lásd I.33);

ˇ         Egyenlő elbánás a törvény által előírt társadalombiztosítási tervek vonatkozásában (79/7 sz. Irányelv) (lásd I.33);

ˇ         Egyenlő elbánás a munkahelyi társadalombiztosítási tervek vonatkozásában (86/378) (lásd I.33);

ˇ         Egyenlő elbánás az egyéni vállalkozók és az őket segítő házastársak számára (86/613 sz. Irányelv) (lásd I.33)

ˇ         Szülési szabadság (92/85 sz. Irányelv) (lásd I.39)

ˇ         Gyermekgondozási szabadság (96/34 sz. Irányelv) (lásd I.35)

ˇ         Bizonyítási kötelezettség a nemi diszkriminációs esetekben (97/80 sz. Irányelv) (lásd I.34).

3.       Az Egyenlő Lehetőségek Férfiak és Nők Számára (1996-2000) középtávú Közösségi Akcióprogram elfogadására 1995. decemberében került sor. A program célja, hogy elősegítse a férfiak és nők egyenlő lehetőségeinek integrációját az Európai Unió és a Tagállamok valamennyi politikájának és tevékenységének előkészítési, megvalósítási és nyomon követési folyamatában. A program részbeni finanszírozást is lehetővé tesz az olyan intézkedések támogatására, mint az információcsere, jó gyakorlat, a vonatkozó politikák és helyszíni munkák figyelemmel kísérése.

2000. júniusában a Bizottság egy Közleményt fogadott el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó Közösségi keret stratégiára. A Közösségi keret egy átfogó stratégia, amely magában foglalja a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szorgalmazó valamennyi Közösségi politikát, akár a politikák egymáshoz történő igazításával, akár pedig a nők társadalmi helyzetének javítását célzó konkrét intézkedések bevezetésével. Ez a Közlemény öt ambiciózus célt tűz ki a 2001-től 2005-ig tartó időszakra. Mindegyik célkitűzés több működéssel kapcsolatos feladatot foglal magában, melyek végrehajtására számos különleges intézkedés során kerül majd sor. A Közösségi keret fő célkitűzései az alábbiak:

ˇ         Nemek közötti egyenlőség előmozdítása a gazdasági életben;

ˇ         Egyenlő részvétel és képviselet előmozdítása;

ˇ         A szociális jogokhoz való egyenlő hozzáférés és azok teljes élvezetének előmozdítása a nők és férfiak számára;

ˇ         Nemek közötti egyenlőség előmozdítása a polgári életben;

ˇ         A nemi szerepek és sztereotípiák felcserélésének előmozdítása.

A horizontális és összehangolt intézkedések kialakítása érdekében a Bizottság egy támogató programra tett javaslatot, melynek finanszírozására egy erre a célra elkülönített költségvetési keretből kerül sor. A 2000. decemberében elfogadott program egy transznacionális kereten belül támogatja a Közösségi intézkedéseket:

ˇ         A nemek közötti egyenlőség kérdésének tudatosítása;

ˇ         A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tényezők és politikák elemzése;

ˇ         Transznacionális együttműködés a hálózatépítés és tapasztalatcsere előmozdítása útján.

CÉLKITŰZÉS

Egyenlő elbánás és egyenlő lehetőségek biztosítása a férfiak és nők részére a munkahelyen és a szociális védelmi rendszerekben.

REFERENCIÁK

2001/51/EC sz. 2000. december 20-i Tanácsi Döntés, amely a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó Közösségi keret stratégiára szóló Programot hozza létre (2001-2005), O.J. L 17, 2001.01.19.

A Bizottság Közleménye a Tanács, az Európa Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága felé egy Közösségi keret stratégiáról a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban (2001-2005), COM(2000) 335, 2000. június 7-én véglegesítve

A Bizottság Jelentése a Tanács, az Európa Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága felé, Éves jelentés a nők és férfiak egyenlő lehetőségeiről az Európai Unióban 2001, COM(2002) 258, 2002.05.28-án véglegesítve

95/593/EC sz. 1995. december 22-i Tanácsi Döntés egy középtávú Közösségi akcióprogramról az egyenlő lehetőségek vonatkozásában férfiak és nők számára (1996-2000), O.J. L 335, 95.12.30.

I.33.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Egyenlő Bérezés Férfiak és Nők Számára

CÍM

Egyenlő bérezés férfiak és nők számára

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 75/117/EEC sz. Tanácsi Irányelvet 1975. február 10-én fogadták el.

CÉLKITŰZÉS

A Közösségi jog már a kezdetektől fogva tartalmazta azt az elvet, miszerint a férfiaknak és nőknek egyenlő munkáért egyenlő bér jár (EC Egyezmény 141. cikkelye /119-ből/). Ezt erősítette meg a 75/117/EEC sz. egyenlő bérezésről szóló Irányelv, amely bevezette az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezés fogalmát. A nemzeti jogokba történt transzponálás ellenére még mindig nem valósult meg a nőknek és férfiaknak járó egyenlő bérezés. A nők és férfiak bérezése közötti különbség csökkentése érdekében a Bizottság 1996. júliusában egy gyakorlati kódexet fogadott el ezen a téren. Ennek célja, hogy konkrét tanácsokkal lássa el a munkaadókat és a társadalmi partnereket arról, hogy hogyan állítsanak fel és valósítsanak meg munkaértékelési és munka besorolási rendszereket a hátrányos nemi megkülönböztetés eltávolítására a bérezési struktúrákból.

2001. szeptember 20-án az Európa Parlament Határozatot fogadott el az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezésről. A Határozat – bár elismeri a Bizottság erőfeszítéseit, melyeket a férfiak és nők egyenlő bérezésének elérése érdekében tett – felszólítja a Bizottságot, a Tagállamokat (ideértve a tagjelölt országokat is) valamint a társadalmi partnereket, hogy fokozott intézkedéseket tegyenek ezen a téren az alábbiakkal:

ˇ         Több és jobb adat begyűjtése a fizetések közötti különbségekről;

ˇ         Az egyenlőtlen bérezés kérdésének napirendre tűzése;

ˇ         Átfogó stratégia létrehozása a nemek közötti bérkülönbségek áthidalására;

ˇ         Vállalatok ösztönzése az egyenlő elbírálásról szóló jelentések összeállítására;

ˇ         Még több nő bevonása a bértárgyalásokba.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

Az Etikai Kódexszel kapcsolatban 1995-ben formált véleményében a HOTREC kifejtette, hogy a Kódexben javasolt módszer túlságosan bürokratikus és hogy nem reális azt várni a vállalkozásoktól, hogy ilyen nehéz munkahelyi elemzést végezzenek. Ezen kívül a HOTREC elvetette azt az elképzelést, hogy különböző ágazati bérszintek kerüljenek összehasonlításra.

REFERENCIÁK

2001. szeptember 20-i Európa Parlamenti Határozat az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezésről.

Bizottsági Közlemény – Gyakorlati Kódex az egyenlő értékű munkáért a nőknek és férfiaknak járó egyenlő bérezés megvalósításáról, 1996. július, COM(96)336

A HOTREC ND/694 REFERENCIA számú, 1995.11.22-i levele a gyakorlati kódex tervezetével kapcsolatban, az egyenlő értékű munkáért a nőknek és férfiaknak járó egyenlő bérezés megvalósításáról a munkahelyen

75/117/EEC sz. 1975. február 10-i Tanácsi Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációról a férfiaknak és nőknek járó egyenlő bérezés elvének alkalmazására vonatkozóan

I.34.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Egyenlő Elbánás Férfiak és Nők Részére

CÍM

Egyenlő elbánás férfiak és nők részére a munkához, szakmai képzéshez, előléptetéshez, munkahelyi feltételekhez és a munkahelyi társadalombiztosításhoz való hozzáférés vonatkozásában

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelvek

JELENLEGI HELYZET

1.       2002. április 17-én az Európa Parlament/Tanács Egyezető Bizottsága között megállapodás jött létre egy olyan Irányelvről, amely a munkához, szakmai képzéshez való hozzáféréssel, valamint az előléptetéssel és munkahelyi feltételekkel kapcsolatban a férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánásáról szóló 1976-os Irányelv terjedelmét terjeszti ki.

2.       1986. július 24-én fogadták el a 86/378/EEC sz. Tanácsi Irányelvet a munkahelyi társadalombiztosítási tervekben való egyenlő elbánásról a férfiak és nők részére. Az Irányelvet 1996-ban felülvizsgálták abból a célból, hogy vegye figyelembe a Barber ügyben hozott Bírósági döntést (1990. május 17; 262/88. sz. ügy: Barber kontra Guardian Royal Exchange Assurance Group), melyben a Bíróság elismerte, hogy a munkahelyi nyugdíj valamennyi formája fizetési elemet képez, melyre teljes mértékben vonatkozik az egyenlő elbánás elve.

3.       A 2000/78/EC sz. Tanácsi Irányelv egy általános keret létrehozását célozza meg az alkalmazással és a foglalkoztatással kapcsolatban a vallásra, hitre, testi fogyatékosságra, életkorra, vagy szexuális beállítottságra alapozott hátrányos megkülönböztetés leküzdése érdekében, azzal a szándékkal, hogy a Tagállamokban léptessék életbe az egyenlő elbánás elvét (lásd I.35).

CÉLKITŰZÉS

1.       A 76/207/EEC sz. Irányelvet módosító Irányelv:

ˇ         jobban meghatározza az egyenlő elbánás fogalmát és a diszkrimináció elleni védelmet kiterjeszti az új gyakorlatokra;

ˇ         felszólítja a Tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon a férfiak és nők közötti teljes egyenlőség;

ˇ         kiterjeszti a diszkrimináció következtében sértett személy által elszenvedett veszteségért és kárért járó kompenzáció és jóvátétel lehetőségeit;

ˇ         felszólítja a Tagállamokat, hogy további akcióterveket készítsenek az egyenlő elbánás elvének előmozdítása céljából.

2.       A 86/378/EEC sz. Irányelv célja, hogy a munkahelyi társadalombiztosítási tervekben megvalósítsa a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás elvét. Az Irányelv megállapítja, hogy nincs helye a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetésnek, sem közvetlenül, sem közvetve, a családi állapotra vagy családi helyzetre való konkrét utalással, különösen az alábbiak vonatkozásában: a tervek terjedelme és a hozzáférésükre vonatkozó feltételek; a járulékok és juttatások kiszámítása. A 86/613/EC sz. Tanácsi Irányelv ugyanezeket az elveket valósítja meg az egyéni vállalkozói tevékenységekre. Egy korábbi Irányelv hasonló szabályokat állapít meg a törvény által előírt társadalombiztosítási tervek vonatkozásában (79/7 sz. Irányelv).

TARTALOM

Az egyenlő elbánásra szóló 76/207/EEC sz. Irányelvet módosító Irányelv a korábbi szabályozást erősíti meg. A fő rendelkezések az alábbiak:

ˇ         A közvetlen és közvetett diszkrimináció meghatározásai az EC Egyezmény 13. cikkelyében elfogadott hasonló törvényekben meglévők szerint;

ˇ         A zaklatás és szexuális zaklatás meghatározásai, valamint a munkaadók ösztönzése, hogy a zaklatás és szexuális zaklatás ellen megelőző intézkedéseket foganatosítsanak;

ˇ         Tanúvédelem a diszkriminációs ügyekben, és a védekező vagy tanúvallomást tevő alkalmazott, valamint a munkavállalók képviselőinek védelme a diszkriminációs ügyekben;

ˇ         A törvények végrehajtására vonatkozó új rendelkezések, valamint a kompenzáció és jóvátétel esetében alkalmazott mindenféle felső határ megszüntetése;

ˇ         Szülési szabadságon lévő anyák és gyermekgondozási szabadságon lévő szülők védelmének megerősítése örökbefogadási ügyekben.

Az új Irányelv három évvel az elfogadását követően lép életbe, erre 2002. júniusában került sor.

REFERENCIA

1.   A 76/207/EEC sz. Irányelvet módosító Európa Parlamenti és Tanácsi Irányelv a munkához, szakmai képzéshez való hozzáféréssel, valamint az előléptetéssel és munkahelyi feltételekkel kapcsolatban a férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánás elvének megvalósításáról, amely még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben

76/207/EEC sz. 1976. február 9-i Irányelv a munkához, szakmai képzéshez való hozzáféréssel, valamint az előléptetéssel és munkahelyi feltételekkel kapcsolatban a férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánás elvének megvalósításáról, O.J. L 39, 76.02.14.

2.   A 86/378/EEC sz. Irányelvet módosító 96/97/EC sz. 1996. december 20-i Tanácsi Irányelv a férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánás elvének megvalósításáról a munkahelyi társadalombiztosítási tervekben, O.J. L 46, 97.02.17.

86/378/EEC sz. 1986. július 24-i Irányelv a férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánásról a munkahelyi társadalombiztosítási tervekben, O.J. L 225, 86.08.12.

86/613/EEC sz. 1986. december 11-i Tanácsi Irányelv az egyéni vállalkozási – ideértve a mezőgazdasági – tevékenységet folytató férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánás elvének alkalmazásáról, valamint az egyéni vállalkozó nők védelme a terhesség és az anyaság során; O.J. L 359, 86.12.19.

79/7/EEC sz. 1978. december 19-i Tanácsi Irányelv a férfiakat és nőket megillető egyenlő elbánás elvének progresszív végrehajtásáról a társadalombiztosítási ügyekben; O.J. L 6, 79.01.10.

3.   2000/78/EC sz. 2000. november 27-i Tanácsi Irányelv, amely egy általános keretet hoz létre az egyenlő elbánásra az alkalmazás és foglalkoztatás terén, O.J. L 303, 2000.12.02.

I.35.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Személyek Közötti Egyenlő Elbánás Faji és Etnikai Megkülönböztetés nélkül

CÍM

Személyek közötti egyenlő elbánás faji és etnikai megkülönböztetés nélkül

JOGI ESZKÖZ

1.       Közösségi akcióprogram

2.       Tanácsi Irányelvek

JELENLEGI HELYZET

Elfogadva

CÉLKITŰZÉS

1.       A 2000-2006-os program támogatja és kiegészíti a Közösségi szintű és a Tagállamok által tett erőfeszítéseket, melyek az egy vagy több tényezőre alapuló diszkrimináció megakadályozására és leküzdésére vonatkozó intézkedéseket szorgalmazzák, figyelembe véve, ahol helyénvaló, a törvényhozás jövőbeni fejlesztéseit. A program az alábbi célkitűzéseket követi:

ˇ         diszkriminációval kapcsolatos ügyek jobb megértése a jelenségről szerzett nagyobb tudáson keresztül, valamint a politikák és gyakorlatok hatékonyságának értékelése útján;

ˇ         a diszkrimináció hatékony megelőzésével és a diszkriminációval való hatékony foglalkozással kapcsolatos képesség fejlesztése, mégpedig a szervezetek intézkedési eszközeinek erősítésén keresztül, valamint az európai szintű információ és jó gyakorlat cseréjére és a hálózatépítésre irányuló támogatás nyújtásával, figyelembe véve ugyanakkor a diszkrimináció különböző formáinak a sajátosságait;

ˇ         a diszkrimináció elleni harcot alátámasztó értékek és gyakorlatok előmozdítása és széles körben való elterjesztése, ideértve a tudatosság felkeltésére irányuló kampányok alkalmazását.

2.       Az első Irányelv (2000/43/EC) a diszkrimináció leküzdését célozza meg a Tagállamokban. Ezen Irányelv céljaira az egyenlő elbánás elve azt jelenti, hogy nincs helye a faji vagy etnikai származáson alapuló közvetlen vagy közvetett diszkriminációnak.

3.       A második Irányelv (2000/78/EC) egy általános keret létrehozását célozza meg az alkalmazással és a foglalkoztatással kapcsolatban a vallásra, hitre, testi fogyatékosságra, életkorra, vagy szexuális beállítottságra alapozott hátrányos megkülönböztetés leküzdése érdekében, azzal a szándékkal, hogy a Tagállamokban léptessék életbe az egyenlő elbánás elvét.

TARTALOM

1.       A fenti célkitűzések elérése érdekében az akciótervek az alábbi intézkedéseket irányozzák elő, melyeket egy transznacionális kereten belül lehet megvalósítani:

ˇ         Diszkriminációra vonatkozó tényezők elemzése a nemzeti törvények és gyakorlatok szerint, szem előtt tartva az eredmények széles körben történő hatékony elterjesztését;

ˇ         Transznacionális együttműködés és a hálózatépítés elősegítése európai szinten a diszkrimináció megelőzésében aktív szerepet játszó partnerek között;

ˇ         Tudatosság felkeltése, különösen a diszkrimináció elleni küzdelem európai méreteinek hangsúlyozása, valamint a program eredményeinek közzététele.

2.       A 2000/43/EC sz. Tanácsi Irányelv a személyek közötti egyenlő elbánás elvét valósítja meg, tekintet nélkül a személyek faji vagy etnikai származására, az állami, és a magán ágazatokban egyaránt, ideértve az állami testületeket is, az alábbiak vonatkozásában:

ˇ         Alkalmazáshoz, magánvállalkozáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférésre vonatkozó feltételek, ideértve a kiválasztási kritériumokat, valamint a munkaerő toborzási feltételeket és az előléptetést;

ˇ         A szakmai képzés minden típusához és minden szintjéhez való hozzáférés, ideértve a szakmai gyakorlatot;

ˇ         Foglalkoztatási és munkafeltételek, ideértve az elbocsátásokat és a fizetést;

ˇ         Tagság és részvétel a munkavállalói vagy munkaadói szervezetekben, vagy bármilyen olyan szervezetben, melynek tagjai egy bizonyos hivatást folytatnak;

ˇ         Szociális védelem, ideértve a társadalombiztosítást és egészségvédelmet, valamint a szociális előnyöket;

ˇ         Oktatás;

ˇ         Olyan árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azokkal való ellátás, melyek a nyilvánosság részére rendelkezésre állnak, például lakásépítés.

3.       A 2000/78/EC sz. Irányelv meghatározza a „diszkriminációt”, legyen az közvetlen (amikor egy személy egy másik személynél kedvezőtlenebb elbánásban részesül), vagy közvetett (amikor egy látszólag semleges rendelkezés, szempont vagy gyakorlat bizonyos személyeket egyfajta hátrányba helyez más személyekkel szemben). Ezen túlmenően, a valamilyen testi fogyatékossággal sújtott személyek vonatkozásában, az a munkaadó, vagy személy, vagy szervezet, akire ez az Irányelv vonatkozik, köteles a nemzeti törvények értelmében megfelelő intézkedéseket foganatosítani az ilyen rendelkezés, szempont vagy gyakorlat következtében kialakult hátrányos helyzet megszüntetése érdekében. Az Irányelv a 2000/43/EC sz. Irányelv fent említett tartalmára is kiterjed. Továbbá, az Irányelv kimerítő felsorolást is tartalmaz az életkorra alapozott különböző elbánási módokról, melyek abban az esetben nem jelentenek közvetlen diszkriminációt, ha azok megindokolása objektív módon történt.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

2.  2003. július 19.

3.  2003. december 2.

REFERENCIA

2000/750/EC sz. Tanácsi Döntés, mely a diszkrimináció leküzdése elleni Közösségi akcióprogramot hozza létre, O.J. L 303, 2000.12.02.

2000/43/EC sz. 2000. június 29-i Tanácsi Irányelv, amely a személyek közötti egyenlő elbánás elvét valósítja meg, tekintet nélkül a faji és etnikai származásra, O.J. L 180, 2000.07.19.

2000/78/EC sz. 2000. november 27-i Tanácsi Irányelv, amely egy általános keretet hoz létre az egyenlő elbánásra az alkalmazás és foglalkoztatás terén , O.J. L 303, 2000.12.02.

I.36.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Bizonyítási Kötelezettség a Nemi Diszkriminációs Esetekben

CÍM

Bizonyítási kötelezettség a nemi alapon történő diszkriminációval kapcsolatos esetekben

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A nemi alapon történő diszkriminációval kapcsolatos esetekre vonatkozó bizonyítási kötelezettségről szóló 97/80/EC sz. Tanácsi Irányelvet 1997. december 15-én fogadták el. 1998-ban az Irányelvet kiterjesztették az Egyesült Királyságra is.

CÉLKITŰZÉS

A felperes követelményének fenntartása annak bizonyítására, hogy a fizetés vagy az elbánás terén tett különbségek nemi diszkriminációt képeznek.

TARTALOM

Az Irányelv kiköti, hogy az alperes feladata annak bizonyítása, miszerint nem szegték meg az egyenlő elbánás elvét, amikor ilyen értelmű állítást tesznek olyan személyek, akik úgy vélik, hogy méltánytalanság érte őket amiatt, hogy ezt az elvet nem tartották tiszteletben.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC és nemzeti szervezetei teljes mértékben támogatják a férfiakat és nőket megillető egyenlő lehetőségek elvét, mindazonáltal ezen a téren nem helyénvaló az EU szintű intézkedés. Van már elegendő nemzeti törvény, amely ezzel az üggyel foglalkozik és a szubszidiaritás elvének alkalmazásával ezt az ügyet a Tagállamok hatáskörében kell hagyni.

A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS HATÁRIDEJE

Ezt az Irányelvet 2001. január 1-ig kell végrehajtani (az Egyesült Királyság esetében 2001. július 22-ig).

REFERENCIÁK

97/80/EC sz. 1997. december 15-i Tanácsi Irányelv a nemi alapon történő diszkriminációval kapcsolatos esetekre vonatkozó bizonyítási kötelezettségről, O.J. L 14, 98.01.20.

98/52/EC sz. 1998. július 13-i Tanácsi Irányelv, amely a nemi alapon történő diszkriminációval kapcsolatos esetekre vonatkozó bizonyítási kötelezettségről szóló 97/80/EC sz. Tanácsi Irányelvet terjeszti ki a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára, O.J. L 205, 98.07.22.

I.37.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Gyermekgondozási Szabadság

CÍM

Gyermekgondozási keret megállapodás

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 96/34/EC sz. Tanácsi Irányelvet 1996. június 3-án fogadták el. Ez az Irányelv helyezte hatályba az európai szakmaközi Társadalmi Partnerek (UNICE, CEEP és ETUC) által 1995. december 14-én kötött gyermekgondozási keret megállapodást.

TARTALOM

ˇ         A gyermekgondozási szabadságra vonatkozó egyéni jog megilleti a férfi és női munkavállalókat a gyermek születése vagy örökbefogadása alapján, legalább három hónap időtartamra, egy adott életkorig, 8 évig bezárólag;

ˇ         A gyermekgondozási szabadsághoz való hozzáférés feltételeit és a gyermekgondozási szabadság kérvényezésének részletes szabályait a Tagállamokban érvényben lévő törvény és/vagy kollektív szerződés kell, hogy meghatározza, mégpedig azért, hogy:

§          megállapítsa, vajon a gyermekgondozási szabadság teljes időre vagy részidőre szól, meghatározott számban, vagy egy bizonyos időre szóló hitel rendszer formájában jár;

§          gyermekgondozási szabadságra szóló jogosultságot adjon a munka korlátozásának időtartamától és/vagy a szolgálati idő hosszától függően, amely nem haladhatja meg az egy évet;

§          olyan időtartamokat állapítson meg, amelyen belül a munkavállaló köteles értesíteni a munkaadót arról, hogy élni kíván a gyermekgondozási szabadságra szóló jogával;

§          meghatározza azokat a körülményeket, amelyek mellett a munkaadó indokolható okokból kifolyólag elhalaszthatja a gyermekgondozási szabadság kiadását, és

§          külön megállapodásokat engedélyezzen a kisvállalkozások működési és szervezeti követelményeinek kielégítése érdekében.

ˇ        A gyermekgondozási szabadság lejártával a munkavállalóknak joguk van visszatérni ugyanabba a munkakörbe vagy, ha az nem lehetséges, olyan azzal egyenértékű, vagy ahhoz hasonló munkakörbe, amely összhangban áll a munkaszerződéssel vagy az alkalmazási viszonyokkal.

ˇ        Mindazokat a jogokat, amelyeket a munkavállaló a gyermekgondozási szabadság megkezdésének időpontjában megszerzett, vagy amelyek megszerzése folyamatban volt, csorbítatlanul fenn kell tartani a gyermekgondozási szabadság lejártáig. A gyermekgondozási szabadság lejártakor ezek a jogok lesznek érvényben, ideértve, minden olyan változást, amely a nemzeti törvényből, kollektív szerződésekből vagy gyakorlatból származik.

ˇ        A Tagállamok és/vagy a vezetőség és a munkaerő köteles megtenni minden szükséges intézkedést, amely a munkavállalókat feljogosítja a munkából való távolmaradásra a nemzeti törvények, kollektív szerződések és/vagy gyakorlat értelmében, vis maior esemény alapján, sürgős családi okokból kifolyólag, olyan megbetegedés vagy baleset bekövetkezése esetén, amely elengedhetetlenné teszi a munkavállaló haladéktalan jelenlétét. A Tagállamok és/vagy a vezetőség és a munkaerő meghatározhatja az ilyen jogosultsághoz való hozzáférés feltételeit és az ilyen jogosultság kérvényezésére vonatkozó részletes szabályokat, és korlátozhatja azt egy bizonyos időtartamra évente és/vagy esetenként.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC szeretett volna közvetlenül részt venni a megállapodáshoz vezető tárgyalásokban, mivel előfordulhat, hogy a tárgyaló és szerződő felek nem minden esetben képviselik kielégítő módon valamennyi ágazat álláspontját.

REFERENCIÁK

96/34/EC sz. 1996. június 3-i Tanácsi Irányelv az UNICE, CEEP és az ETUC által kötött gyermekgondozási keret megállapodásról, O.J. L 145, 96.06.19.

97/75/EC sz. 1997. december 15-i Tanácsi Irányelv, amely módosítja és a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára is kiterjeszti az UNICE, CEEP és az ETUC által kötött 96/34/EC sz. Irányelvet a gyermekgondozási keret megállapodásról, O.J. L 10, 98.01.16.

Lásd még:

I.39 a gyermeket váró munkavállalók és fiatal anyák védelméről

I.38.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Egészség és Biztonság a Munkahelyen – Általános Keret

CÍM

A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását ösztönző intézkedések bevezetése

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

Közlemény

JELENLEGI HELYZET

A 89/391/EEC sz. Tanácsi Irányelvet 1989. június 12-én fogadták el.

A Bizottsági Közlemény 2002. március 11-én került elfogadásra.

CÉLKITŰZÉS

Az Irányelv célja, hogy a meghatározott kérdésekre vonatkozó önálló irányelveken belül a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását ösztönző intézkedések bevezetésére egy keretet hozzon létre. Megvalósításuk érdekében általános elvek és irányvonalak létrehozása a foglalkozással járó kockázatok és balesetek megakadályozásával kapcsolatban, valamint a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme.

A Közlemény célja a munkahelyi jó közérzet folyamatos javításának megvalósítása. A Közösség munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó politikája továbbra is a Keret Irányelvre alapul, azonban a Közlemény által kitűzött stratégia csak akkor lesz sikeres, ha valamennyi fél (Bizottság, Tagállamok és társadalmi partnerek) hajlandóságot mutat arra, hogy részt vegyen annak végrehajtásában.

TARTALOM

A Keret Irányelv az alábbiakról rendelkezik:

ˇ         Munkaadókat terhelő általános kötelezettségek (pl. kockázatok elkerülése, műszaki fejlődéshez való alkalmazkodás, megfelelő utasítások adása a munkavállalóknak, stb.);

ˇ         Védelmi és megelőző szolgáltatások;

ˇ         Elsősegély, tűzvédelem és a munkavállalók evakuálása komoly veszély esetén;

ˇ         Munkavállalók tájékoztatása;

ˇ         Munkavállalókkal történő konzultáció, munkavállalók bevonása;

ˇ         Munkavállalók képzése, és

ˇ         Munkavállalók kötelezettségei.

Az 1989-es Keret Irányelv alapján számos olyan irányelv került elfogadásra, amely a munkahelyi egészség és biztonság meghatározott horizontális vagy ágazati szempontjaival foglalkozik (az úgynevezett önálló irányelvek):

ˇ         89/654/EEC sz. Irányelv a minimális követelményekről (lásd I.37);

ˇ         89/655/EEC és 95/63/EEC sz. Irányelvek a munkahelyi berendezésekről;

ˇ         89/656/EEC sz. Irányelv a személyi védőberendezésekről;

ˇ         90/270/EEC sz. Irányelv a vizuális megjelenítő egységekkel végzett munkáról (lásd I.41);

ˇ         90/269/EEC sz. Irányelv a nehéz rakományok manuális kezeléséről (lásd I.40);

ˇ         92/57/EEC sz. Irányelv az ideiglenes vagy mobil építési területekről;

ˇ         92/58/EEC sz. Irányelv a biztonsági és egészségügyi jelzésekről (lásd I.38);

ˇ         92/85/EEC sz. Irányelv a gyermeket váró munkavállalókról (lásd I.39);

ˇ         90/394/EEC és 97/42/EEC sz. Irányelvek a rákkeltő anyagokkal járó kockázatokról;

ˇ         90/679/EEC, 93/88/EEC, 95/30/EEC és 97/59/EEC sz. Irányelvek a biológiai anyagokkal járó kockázatokról;

ˇ         98/24/EEC sz. Irányelv a vegyszerekkel járó kockázatokról;

ˇ         99/92/EEC sz. Irányelv a robbanásveszélyes környezetekről.

A Közlemény először is azt hangsúlyozza, hogy a társadalomban és a munka világában végbement változások figyelembe vételével a Közösség egészségügyre és biztonságra vonatkozó politikája korszerű célokat kell, hogy kitűzzön:

ˇ         foglalkozással járó balesetek és betegségek folyamatos csökkentése;

ˇ         a nemi aspektus figyelembe vétele a kockázat értékelésben, a megelőző intézkedésekben és a kompenzációs megállapodásokban;

ˇ         társadalmi kockázatok megelőzése;

ˇ         demográfiai változások figyelembe vétele a kockázatok, balesetek és betegségek vonatkozásában;

ˇ         a foglalkoztatás formáiban, a munkaszervezési intézkedésekben és a munkaidőben történt változások figyelembe vétele;

ˇ         a vállalatok méretének figyelembe vétele.

Ennek alapján a Közlemény – egyik első részében – szorgalmazza a fokozott megelőzést, valamint a jogi és intézményi keret alkalmazását. A Közlemény megnöveli a Munkahelyi Egészség és Biztonság Európai Irodájának (European Agency for Health and Safety at Work) szerepét az adatgyűjtés javítása és a legjobb gyakorlatok széles körben való elterjesztése érdekében. Ugyanakkor, a Bizottság útmutatót készít arról, hogy hogyan kell az irányelveket alkalmazni, valamint megvizsgálja, hogy a meglévő törvények hogyan illeszkednek a felmerülő problémákhoz.

Egy második részében a Közlemény ösztönzi az innovatív megközelítéseket és a társadalmi partnerek által kötött önkéntes megállapodásokat. Ebben az összefüggésben a foglalkoztatási irányelvek 2003-tól kezdve tartalmazni fogják a munkahelyi balesetek és foglalkozással járó megbetegedések csökkentésére irányuló mennyiségileg meghatározott nemzeti célkitűzéseket. A Bizottság ugyancsak fel fogja gyorsítani az európai statisztika összehangolására vonatkozó munkálatokat, és növelni fogja az ismereteket a foglalkozással járó balesetek és megbetegedések gazdasági és társadalmi költségeivel kapcsolatban.

REFERENCIÁK

89/391/EEC sz. 1989. június 12-i Tanácsi Irányelv a munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségére vonatkozó intézkedések bevezetéséről, O.J. L 183, 89.06.29.

Bizottsági Közlemény a munkában és a társadalomban végbement változásokhoz való alkalmazkodásról: új Közösségi stratégia a munkahelyi egészségre és biztonságra 2002-2006, COM(2002) 118, 2002.03-án véglegesítve

I.39.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Minimális Biztonsági és Egészségügyi Követelmények a Munkahelyen

CÍM

Minimális biztonsági és egészségügyi követelmények a munkahelyen

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 89/654/EEC sz. Irányelv 1989. november 30-án került elfogadásra. Ez az első önálló Irányelv, melyet a 89/391/EEC sz. Keret Irányelv rendelkezési értelmében fogadtak el (lásd I.36).

TARTALOM

Az Irányelv meghatározza a minimális biztonsági és egészségügyi követelményeket a munkahelyen. Ezeket a követelményeket az Irányelv két mellékletében foglalt felsorolás tartalmazza és az alábbiakra vonatkoznak:

ˇ         épületek stabilitása és szilárdsága;

ˇ         villamos berendezések;

ˇ         menekülési útvonalak és vészkijáratok & tűzérzékelés és tűzoltás;

ˇ         zárt munkahelyek szellőzése & helyiségek hőmérséklete;

ˇ         a helyiségek természetes és mesterséges megvilágítása;

ˇ         a helyiségek padlózata, falai, mennyezete és tetőzete;

ˇ         ablakok, tetőablakok, ajtók és kapuk;

ˇ         közlekedési útvonalak – veszélyes területek;

ˇ         felvonókra vonatkozó különleges intézkedések;

ˇ         rakodóállások és rámpák;

ˇ         helyiségek méretei és légtere;

ˇ         mellékhelyiségek (ideértve a nem-dohányzók védelmét a dohányfüsttől);

ˇ         várandós nők és szoptató anyák;

ˇ         egészségügyi berendezések;

ˇ         elsősegélynyújtó helyiségek;

ˇ         fogyatékos munkavállalók, és

ˇ         külső munkahelyek.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A szálloda- és vendéglátóipari létesítményekben körültekintően kell alkalmazni az Irányelv és a nemzeti végrehajtási törvények szerinti kötelezettségeket. Az egészségügyi és biztonsági törvények végrehajtása során a Tagállamoknak figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozások sajátosságait.

REFERENCIA

89/654/EEC sz. 1989. november 30-i Tanácsi Irányelv a munkahelyi minimális biztonsági és egészségügyi követelmények vonatkozásában (az első önálló irányelv a 89/391/EEC sz. Irányelv 16(1) cikkelyében foglalt jelentésen belül), O.J. L 393, 89.12.30.

I.40.

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Biztonsági Jelzések

CÍM

Minimális követelmények a biztonsági és/vagy egészségügyi jelzések munkahelyen történő elhelyezésére

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 92/58/EEC sz. Irányelv 1992. június 24-én került elfogadásra. Ez a kilencedik önálló Irányelv, melyet a 89/391/EEC sz. Keret Irányelv rendelkezési értelmében fogadtak el (lásd I.36).

CÉLKITŰZÉS

A munkavállalók Belső Piacon történő szabad mozgásával összefüggésben, a Tagállamokban használt biztonsági és egészségügyi jelzések különbözősége bizonytalanságot idéz elő a munkavállalóknál. Az Irányelv a Tagállamok közötti jogharmonizációt célozza meg a munkahelyi biztonsági jelzésekkel kapcsolatban, és szorgalmazza a szabványosított jelek alkalmazását.

TARTALOM

Jelzéseket kell alkalmazni az olyan kockázatok vagy veszélyek fennállása esetén, amelyeket nem hárítottak el vagy megelőző intézkedések foganatosításával nem csökkentettek a kellő mértékben. A jelzéseknek meg kell felelniük az Irányelvben előírt kritériumoknak.

A Tagállamok bizonyos esetekben felmentést adhatnak a jelzések alkalmazásának kötelezettsége alól, ugyanakkor garantálniuk kell az azonos védelmi szintet.

A munkavállalókat és képviselőiket tájékoztatni kell, valamint ki kell kérni véleményüket, amikor a munkahelyi egészségüggyel és biztonsággal kapcsolatos intézkedések megtételére kerül sor. Megfelelő képzést és utasításokat kell kapniuk az egészségügyi és biztonsági jelzésekről.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A szálloda- és vendéglátóipari létesítményekben körültekintően kell alkalmazni az Irányelv és a nemzeti végrehajtási törvények szerinti kötelezettségeket. Az egészségügyi és biztonsági törvények végrehajtása során a Tagállamoknak figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozások sajátosságait.

REFERENCIA

92/58/EEC sz. 1992. június 24-i Tanácsi Irányelv a minimális követelményekről a biztonsági és/vagy egészségügyi jelzések munkahelyen történő elhelyezésére (a kilencedik önálló irányelv a 89/391/EEC sz. Irányelv 16(1) cikkelyében foglalt jelentésen belül), O.J. L 245, 92.08.26.

I.41.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Gyermeket Váró Munkavállalók és Fiatal Anyák

CÍM

Ösztönző intézkedések a gyermeket váró, illetve a közelmúltban szült vagy gyermeket szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítására

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 92/85/EEC sz. Tanácsi Irányelv 1992. október 19-én került elfogadásra. Ez a tizedik önálló Irányelv, melyet a 89/391/EEC sz. Keret Irányelv rendelkezési értelmében fogadtak el (lásd I.36).

TARTALOM

Az Irányelv megtiltja:

ˇ         a gyermeket váró munkavállaló elbocsátását;

ˇ         a gyermeket váró dolgozó olyan munkakörülmények közé helyezését, illetve olyan anyagokkal való kapcsolatba kerülését, amelyek veszélyeztetik egészségét.

Az Irányelv garantálja:

ˇ         a legalább 14 egymást követő hét időtartamú szülési szabadságot;

ˇ         a fizetés és a munkaszerződéssel kapcsolatos jogok fenntartását a szabadság időtartamára.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Mivel a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban nagyon sok nőt alkalmaznak, ez az Irányelv különös fontossággal bír.

REFERENCIA

92/85/EEC sz. 1992. október 19-i Tanácsi Irányelv az ösztönző intézkedések bevezetéséről a gyermeket váró, illetve a közelmúltban szült vagy gyermeket szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítására (a tizedik önálló irányelv a 89/391/EEC sz. Irányelv 16(1) cikkelyében foglalt jelentésen belül), O.J. L 348, 92.11.28.

I.42.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Rakományok Manuális Kezelése

CÍM

Minimális egészségügyi és biztonsági követelmények rakományok manuális kezelésével kapcsolatban, különösen akkor, amikor a munkavállalók hátsérülésének veszélye áll fenn

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 90/269/EEC sz. Tanácsi Irányelv 1990. május 29-én került elfogadásra. Ez a negyedik önálló Irányelv, melyet a 89/391/EEC sz. Keret Irányelv rendelkezési értelmében fogadtak el (lásd I.36).

TARTALOM

Az Irányelv az alábbiakról rendelkezik:

ˇ         a munkaadók kötelesek tájékoztatást adni a rakomány súlyáról és a legnehezebb oldal súlypontjáról külpontos terhelés esetén;

ˇ         a munkaadók kötelesek megfelelő intézkedéseket tenni, mégpedig anyagmozgató berendezések biztosításával, hogy a rakományok manuális kezelésének szükségességét elkerüljék, és

ˇ         vonatkozási tényezők a hátsérülés potenciális kockázatának felbecsülésére.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A munkaadóknak meg kell győződniük arról, hogy a munkavállalóik megfelelő tájékoztatásban részesülnek, amikor nehéz rakományokat kell megemelniük, valamint megfelelő intézkedéseket kell tenniük, ideértve az anyagmozgató berendezések beszerzését is, hogy minimálisra csökkentsék a rakományok manuális kezelését. Az egészségügyi és biztonsági törvények végrehajtása során a Tagállamoknak figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozások sajátosságait.

REFERENCIA

90/269/EEC sz. 1990. május 29-i Tanácsi Irányelv a minimális egészségügyi és biztonsági követelményekről olyan rakományok manuális kezelésével kapcsolatban, ahol különösen a munkavállalók hátsérülésének veszélye áll fenn (a negyedik önálló irányelv a 89/391/EEC sz. Irányelv 16(1) cikkelyében foglalt jelentésen belül), O.J. L 156, 90.06.21.

I.43.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Képernyős Megjelenítő Berendezések

CÍM

Minimális biztonsági és egészségügyi követelmények a képernyős megjelenítő berendezésekkel történő munkavégzéshez

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 90/270/EEC sz. Tanácsi Irányelv 1990. május 29-én került elfogadásra. Ez az ötödik önálló Irányelv, melyet a 89/391/EEC sz. Keret Irányelv rendelkezési értelmében fogadtak el.

TARTALOM

Az Irányelv az alábbiakról rendelkezik:

ˇ         a munkaadók kötelesek biztosítani a munkavállalók napi munkájának megszakítását oly módon, hogy csökkenjen a képernyős megjelenítő berendezéssel végzett munka mennyisége;

ˇ         a munkavállalók jogosultak látásvizsgálat elvégzésére azelőtt, hogy megkezdenék a képernyős megjelenítő berendezéssel végzett munkát, majd azután is rendszeres időközönként, valamint abban az esetben, ha látásproblémáik merülnek fel, és

ˇ         a munkaadók elvégzik a munkaállomás biztonsági és egészségügyi feltételeinek felbecsülését, különösen a látást érintő esetleges kockázatokkal kapcsolatban.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A munkaadóknak meg kell győződniük arról, hogy a munkavállalóik részesültek a megfelelő orvosi látásvizsgálatokban.

REFERENCIA

90/270/EEC sz. 1990. május 29-i Tanácsi Irányelv a minimális egészségügyi és biztonsági követelményekről a képernyős megjelenítő berendezésekkel történő munkavégzéshez (az ötödik önálló irányelv a 89/391/EEC sz. Irányelv 16(1) cikkelyében foglalt jelentésen belül), O.J. L 156, 90.06.21.

I.44.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Rendkívüli Munka – Egészség és Biztonság

CÍM

Határozott időre szóló munkaviszonyban vagy ideiglenes munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi egészsége és biztonsága

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Irányelv

JELENLEGI HELYZET

A 91/383/EEC sz. Tanácsi Irányelv 1991. június 25-én került elfogadásra.

CÉLKITŰZÉS

Ideiglenes munkavállalók egészség- és biztonságvédelmi szintjének javítása, mivel ők jobban ki vannak téve a munkahelyi balesetekkel és a foglalkozással kapcsolatos megbetegedésekkel járó kockázatoknak, mint más munkavállalók.

TARTALOM

Az Irányelv a határozott időre vagy ideiglenes munkára szerződött munkavállalókra vonatkozik. A munkahelyi biztonság és egészség vonatkozásában ugyanazt a védelmi szintet és ugyanazokat a munkafeltételeket biztosítja számukra, mint az állandó munkaviszonyban álló és a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalók esetében. Az Irányelv megkívánja, hogy ezek a munkavállalók is részesüljenek tájékoztatásban, képzésben és orvosi ellátásban.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Mivel a rendkívüli munka a szálloda- és vendéglátóipari ágazat egyik kulcseleme, az EU törvényhozás ezen a téren rendkívüli fontossággal bír ebben az ágazatban. A szálloda- és vendéglátóipari létesítményekben körültekintően kell alkalmazni az Irányelv és a nemzeti végrehajtási törvények szerinti kötelezettségeket. Az egészségügyi és biztonsági törvények végrehajtása során a Tagállamoknak figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozások sajátosságait.

REFERENCIA

91/383/EEC sz. 1990. június 25-i Tanácsi Irányelv, amely kiegészíti a határozott időre szóló munkaviszonyban vagy ideiglenes munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának javítását ösztönző intézkedéseket, O.J. L 206, 91.07.29.

lásd még:

I.19 Részmunkaidő és I.20 Határozott időre szóló munka

I.45.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Európai Szociális Alap

CÍM

Európai Szociális Alap

JOGI ESZKÖZ

EC Egyezmény és Rendelet

JELENLEGI HELYZET

Az EC Egyezmény 146. cikkelye rendelkezik az Európai Szociális Alapról (European Social Fund). Ez egyike azon Strukturális Alapoknak, amelyek újraosztják a pénzalapokat a Közösségen belül. Ez a legfőbb EC pénzügyi eszköz a szociális és a foglalkoztatási téren.

Az 1999-es reform- és strukturális politikával (Napirend 2000) összefüggésben elfogadásra került a 1784/1999 sz. 1999. július 12-i Rendelet és a 1262/1999 sz. 1999. június 21-i Rendelet, melyek az ESF (European Social Fund – Európai Szociális Alap) célkitűzéseit és működését írják elő.

CÉLKITŰZÉS

Az Alap támogatja a munkanélküliség megakadályozására és leküzdésére, valamint a humán erőforrások fejlesztésére és a munkaerő piacba történő társadalmi integrációra vonatkozó intézkedéseket a magas szintű foglalkoztatás, a férfiak és nők közötti egyenlőség, a fenntartható fejlődés, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében. Ezáltal az Alap hozzájárul az Európai Foglalkoztatási Stratégia (European Employment Strategy) és az Éves Foglalkoztatási Irányelvek (Annual Guidelines on Employment) szerint foganatosított intézkedésekhez (lásd I.4 és I.5).

TARTALOM

Az Európai Szociális Alap az alább felsorolt területeken támogathatja és egészítheti ki a Tagállamok tevékenységeit:

ˇ         aktív piacpolitika kialakítása a munkanélküliség leküzdése érdekében;

ˇ         a munkaerőpiacba történő társadalmi bevonás előmozdítása;

ˇ         oktatási és képzési rendszerek fejlesztése az életre szóló tanulási politika részeként;

ˇ         olyan rendszerek továbbfejlesztése, amelyek segítik a szakismerettel rendelkező, képzett és megfelelő munkaerőt, előmozdítják a munkaszervezeten belüli innovációt és alkalmazhatóságot, támogatják a vállalkozó szellemet és munkahelyteremtést, valamint fokozzák az emberi lehetőségeket a kutatás, tudomány és technológia terén, és

ˇ         a nők munkaerőpiacon való részvételének növelése.

A Rendeletek ugyancsak meghatározzák az Európai Szociális Alapból történő finanszírozásra alkalmas tevékenységeket, valamint innovatív intézkedésekre és műszaki segítségre vonatkozó további rendelkezéseket tartalmaznak. Ezeket a Rendeleteket 2006-ban kell felülvizsgálni.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

Mivel a szálloda- és vendéglátóipari ágazat folyamatosan teremt új munkalehetőségeket, innovatív programokat vagy elképzeléseket a foglalkoztatás javítása érdekében, elképzelhető, hogy kaphat támogatást az Európai Szociális Alapból.

A projektek beterjesztése az Európai Szociális Alapból történő finanszírozásra a regionális / nemzeti tervek, valamint a Strukturális Alaphoz kapcsolódó tenderfelhívások keretén belül kell, hogy történjen. Rendszerint nagyon speciális feltételeknek kell megfelelniük. Az Európai Szociális Alap olyan Közösségi kezdeményezéseket is finanszíroz, mint az EQUAL. Ugyancsak támogatja az európai társadalmi partnerek által végzett tevékenységeket az európai társadalmi párbeszéddel való összefüggésben, amelyben a HOTREC is részt vesz (lásd I.8).

REFERENCIáK

További információ szerezhető:

http://europa.eu.int/comm/employment_social/esf2000/index.htm

Az Európai Szociális Alap szerepéről az idegenforgalmi ágazatban lásd a Bizottság Tourism Unit Document anyagát: „EU Schemes in Support of Tourism – An Internet Roadmap for the Toursim Sector” (EU tervek az idegenforgalom támogatására – Internet térkép az idegenforgalmi ágazathoz) az alábbi címen:

http://europa.eu.int/comm/enterprise/services/tourism/policy-areas/eu_schemes.htm

Az Európa Parlament és a Tanács 1784/1999 sz. 1999. július 12-i Rendelete (EC) az Európai Szociális Alapról, O.J. L 213, 99.08.13.

Az Európa Parlament és a Tanács 1262/1999 sz. 1999. június 21-i Rendelete (EC) az Európai Szociális Alapról, O.J. L 161, 99.06.26.

Bizottsági Közlemény a Tanácshoz, az Európa Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz az Európai Foglalkoztatási Stratégia támogatására az Európai Szociális Alapból, COM(2001) 16, 2001.01.23-án véglegesítve

lásd még:

VIII.8. Strukturális Alapok

I.46.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

EURES: European Employment Services Network (Európai Foglalkoztatási Szolgáltatói Hálózat)

CÍM

EURES: European Employment Services Network (Európai Foglalkoztatási Szolgáltatói Hálózat)

JOGI ESZKÖZ

Bizottsági Döntés

JELENLEGI HELYZET

Az EURES egy 1993. október 22-i Bizottsági Döntéssel jött létre és a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó 1968-as Rendeleten alapul (lásd I.15). Szociálpolitikai Napirendjében (2000-2005) a Bizottság bejelentette, hogy az EURES működését 2002-ben felülvizsgálja.

CÉLKITŰZÉS

Ingyenes személyre szabott szolgáltatások biztosítása az Európai Gazdasági Terület egy másik Tagállamában történő munkaszerzés céljából.

TARTALOM

Az EURES egy olyan hálózat, amely a nemzeti foglalkoztatási szolgáltatókból, tényleges partnereikből (határokon átnyúló bizottságokban és 16 egyetemen képviselt régióközi szakszervezetek vagy munkaadói szervezetek) tevődik össze. A hálózat célja, hogy a mobilitással és a letelepedéssel kapcsolatos információcserét biztosítsa a munkát keresők és a munkaadók részére. Határmenti régiókban a partnerek meghatározott struktúrákat is létrehozhatnak, amelyek a mobilitással kapcsolatban az adott régióban felmerülő különleges igényeket elégítik ki.

Az EURES 1996-1997 között végzett tevékenységéről szóló legutolsó Jelentés szerint megközelítőleg egymillió európai tapasztalta ennek a programnak a hasznát. A Jelentés megállapítja, hogy az elhelyezések és a tanácsadások számának növekedése jelentős mértéket öltött, különösen az olyan speciális ágazatokban, mint például az idegenforgalom.

AZ ÁGAZATRA ESETLEGESEN GYAKOROLT HATÁS

A munkaadók fel tudnák használni ezt a hálózatot arra, hogy a megüresedett helyekre megfelelő jelentkezőket találjanak.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

A HOTREC már számos alkalommal kérte, hogy vonják be szorosabban az EURES hálózat vezetésébe, mivel éppen a szálloda- és vendéglátóipari ágazat az, ahol nagyon magas a munkavállalók mobilitása.

REFERENCIáK

További információ szerezhető:

http://europa.eu.int/comm/employment_social/elm/eures/en/index.htm

„Developing a European Service in Favour of Mobility and Employment” (Európai szolgáltatás kialakítása a mobilitás és a foglalkoztatás érdekében) című EURES (European Employment Services) Jelentés az 1996-1997 közötti időszakról, 1998. július 3, COM(98)413

1993. október 23-i Bizottsági Döntés a 1612/68 sz. Tanácsi Rendelet (EEC) végrehajtásáról a munkavállalók szabad mozgásáról a Közösségen belül, különös tekintettel az EURES (European Employment Services) elnevezésű hálózatra, O.J. L 274, 93.11.06.

Az EURES szerepéről az idegenforgalmi ágazatban lásd a Bizottság Tourism Unit Document anyagát: „EU Schemes in Support of Tourism – An Internet Roadmap for the Toursim Sector” (EU tervek az idegenforgalom támogatására – Internet térkép az idegenforgalmi ágazathoz) az alábbi címen:

http://europa.eu.int/comm/enterprise/services/tourism/policy-areas/eu_schemes.htm

I.47.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Közösségi Kezdeményezések a Foglalkoztatás és az Emberi Erőforrások Terén

CÍM

Foglalkoztatásra és Emberi Erőforrásokra Vonatkozó Közösségi Kezdeményezések

JELENLEGI HELYZET

Az 1994-1999 között eltelt időszak során az Európai Szociális Alap (lásd I.61) két Közösségi Kezdeményezést támogatott az emberi erőforrások terén: ADAPT (a munkaadóknak és munkavállalóknak segít abban, hogy felkészülten várják az ipari változásokat) és az EMPLOYMENT (olyan csoportokat céloz meg, amelyek a foglalkoztatási piacon különleges nehézségekkel szembesülnek)

A 2000-től 2006-ig terjedő időszakra egy új Kezdeményezés, az EQUAL veszi át az EMPLOYMENT és az ADAPT szerepét. Az EQUAL a munkaerőpiaccal kapcsolatos diszkrimináció és egyenlőtlenség valamennyi formája ellen folytatott harc új eszközeit segíti elő a transznacionális együttműködés révén. A Tagállamok jelenleg Közösségi Kezdeményezési Programokat készítenek elő. (CIP = Community Initiative Programmes). Az első ajánlatkérésekre várhatóan 2001. elején kerül sor.

REFERENCIáK

Bizottsági Közlemény, amely az EQUAL irányelveit fekteti le, COM(2000)853, 2000. április 14., O.J. C 127, 2000.05.05.

Az EQUAL szerepéről az idegenforgalmi ágazatban lásd a Bizottság Tourism Unit Document anyagát: „EU Schemes in Support of Tourism – An Internet Roadmap for the Toursim Sector” (EU tervek az idegenforgalom támogatására – Internet térkép az idegenforgalmi ágazathoz) az alábbi címen:

http://www.europa.eu.int/comm/enterprise/services/tourism/policy-areas/eu_schemes.htm

I.48.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Europass (Európára érvényes igazolvány)

CÍM

Munkához kapcsolódó szakképzés európai ösvényeinek előmozdítása, ideértve a tanulóidőt is. (Europass)

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Döntés

JELENLEGI HELYZET

Az 1999/51/EC sz. Tanácsi Döntést 1998. december 21-én fogadták el. A Bizottság hároméves működést követően fogja a programot értékelni.

CÉLKITŰZÉS

„Europass-képzésként” ismert tanúsítási eljárás létrehozása abból a célból, hogy Közösségi szinten tanúsítsa a munkához kapcsolódó szakképzésben résztvevő személy által követett szakképzési időszakot, ideértve a tanulóidőt is, a származási Tagállamon kívüli Tagállamban.

TARTALOM

A Határozat állapítja meg az „Europass-képzés” néven ismert okmány létrehozásának és kibocsátásának feltételeit azon személyek részére, akik teljesítettek egy „európai ösvényt” (szakmai képzésen való részvétel egy másik Tagállamban).

A Határozat fekteti le az Europass-képzés tartalmára vonatkozó részleteket és felszólítja a Tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az „európai ösvények” létrehozására azzal, hogy erre a feladatra kineveznek egy testületet.

A HOTREC ÁLLÁSPONTJA

Ez értékes eszköznek bizonyulhat a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban alkalmazott személyek szakmai képzésének intenzívebbé tételéhez. Ebben az összefüggésben azonban a HOTREC semmilyen kezdeményezést nem támogat, amely olyan kapcsolódó területek harmonizációjához vezethet, amelyeknek a nemzeti hatóságok vagy a nemzeti társadalmi partnerek hatáskörében kellene maradniuk.

REFERENCIáK

1999/51/EC sz. 1998. december 21-i Tanácsi Döntés a munkához kapcsolódó szakképzés európai ösvényeinek előmozdításáról, ideértve a tanulóidőt is, O.J. L 17, 99.01.22.

Egy tájékoztató kiadvány szerezhető be az alábbi címen:

http://europa.eu.int/comm/education/europass/index_en.html

I.49.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Leonardo da Vinci: Szakmai Képzésre Szóló Akcióprogram

CÍM

A Közösség „Leonardo da Vinci” szakmai képzésre szóló akcióprogramjának második szakasza (2000-2006)

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Döntés

JELENLEGI HELYZET

Az EC Egyezmény 150. cikkelye alapján az 1999/382/EC sz. Tanácsi Döntést 1999. április 26-án fogadták el. A Tagállamok által benyújtandó jelentések alapján a Bizottság közbenső jelentéseket fog benyújtani 2002. júniusában és 2004. júniusában, a program végrehajtásáról szóló végleges jelentést pedig 2007. decemberéig fogja beterjeszteni.

CÉLKITŰZÉS

Egy európai oktatási terület létrehozásához való hozzájárulás az egész életen át tartó tanulás szorgalmazásával és a szakmai képzésben résztvevő szereplők közötti közösségi szintű együttműködés folytatásával.

A Leonardo da Vinci program első szakaszában szerzett tapasztalatokra való építés és a Bizottság által „Towards a Europe of knowledge” („Egy tudományos Európa felé”) címmel kiadott Közleményben kitűzött célokra történő koncentrálás.

A program fő célkitűzései az alábbiak:

ˇ         az emberek, különösen a fiatalok szaktudásának és képességeinek erősítése az első szakmai képzésben, valamennyi szinten, a munkához kapcsolódó képzés és tanulóidő révén, szem előtt tartva foglalkoztathatóságuk javítását, előmozdítását;

ˇ         a folyamatos szakmai képzés minőségének javítása és az ehhez történő hozzáférés előmozdítása, valamint a szakképesítések és szakismeretek egész életen át tartó megszerzése, szem előtt tartva az alkalmazhatóság növelését és fejlesztését;

ˇ         szakmai képzési rendszerek innovációs folyamathoz való hozzájárulásának elősegítése és erősítése a versenyképesség és a vállalkozó szellem javítása érdekében.

TARTALOM

A Leonardo akció költségvetése 1.150 millió Eurót tesz ki.

Az alábbi lépések megtételére kerül sor a program keretén belül:

ˇ         Európai szakmai képzésben résztvevő emberek és a képzést szervezők transznacionális mobilitásának támogatása;

ˇ         Transznacionális partnerségekre alapuló kísérleti projektek támogatása az innováció és a minőség szakmai képzés terén történő előmozdítása érdekében;

ˇ         Nyelvismeretek fejlesztése, ideértve a kevésbé széles körben használt és oktatott nyelveket, valamint a különböző kultúrák megértése a szakmai képzéssel való összefüggésben;

ˇ         Olyan transznacionális együttműködési hálózatok kialakításának támogatása, amelyek elősegítik a tapasztalatok és jó gyakorlat cseréjét; és

ˇ         Közösségi referencia anyagok és összehasonlító adatok létrehozása és aktualizálása.

Több évre szóló Közösségi ajánlati felhívásokat a 2000-2002, 2003-2004 és a 2005-2006-os időszakokra terveznek. A felhívásokban az ajánlatok benyújtásának és kiválasztásának éves határidejét, és különösen a felhívásokra szóló prioritásokat fogják meghatározni. Az összes Leonardo pénzalap mintegy 75%-át a nemzeti ügynökségek fogják kezelni. A fennmaradó összeggel közvetlenül a Bizottság fog gazdálkodni. A programban való részvétel nyitva áll minden olyan nyilvános és/vagy magán szervezet és intézmény előtt, amely részt vesz a szakmai képzésben.

REFERENCIáK

Leonardo honlap: http://europa.eu.int/comm/education/leonardo/leonardo2_en.html

A Leonardo szerepéről az idegenforgalmi ágazatban lásd a Bizottság Tourism Unit Document anyagát: „EU Schemes in Support of Tourism – An Internet Roadmap for the Toursim Sector” (EU tervek az idegenforgalom támogatására – Internet térkép az idegenforgalmi ágazathoz) az alábbi címen:

http://www.europa.eu.int/comm/enterprise/services/tourism/policy-areas/eu_schemes.htm

1999/382/EC sz. 1999. április 26-i Tanácsi Döntés, amely a Közösség „Leonardo da Vinci” szakmai képzésre szóló akcióprogramjának második szakaszát hozza létre, O.J. L 146, 99.06.11.

2000. január 20-i Bizottsági Döntés a Leonardo da Vinci programra vonatkozó 2000. évre szóló munka programjáról, COM(2000)7

2000. február 18-i Bizottsági Döntés, amely a Tagállamok és a Bizottság Nemzeti Ügynökségekkel kapcsolatos kötelezettségeire irányadó rendelkezéseket fekteti le, a Leonardo da Vinci program második szakaszának megvalósítására vonatkozó általános irányelvekkel összefüggésben, COM(2000)402

2000. március 1-i Bizottsági Döntés a Leonardo da Vinci programmal kapcsolatos mobilitás projektekhez, kísérleti projektekhez, nyelvismeretekhez, transznacionális hálózatokhoz és referencia eszközökhöz alkalmazandó adminisztratív és pénzügyi kézikönyvekről, COM(2000)521

A Bizottság ajánlati felhívása a Leonardo de Vinci program keretén belül, O.J. C 23, 2000.01.27.

I.50.

 

I.         SZOCIÁLIS ÜGYEK

Socrates: Oktatáspolitikára Szóló Akcióprogram

\1

Oktatáspolitika („Socrates”) végrehajtására vonatkozó akcióterv második szakasza (2000-2006)

JOGI ESZKÖZ

Tanácsi Döntés

JELENLEGI HELYZET

Az EC Egyezmény 149. és 150. cikkelye alapján a 253/2000/EC sz. Tanácsi Döntést 2000. január 24-én fogadták el. A Tagállamok által benyújtandó jelentések alapján a Bizottság közbenső jelentéseket fog benyújtani 2002. júniusában és 2004. júniusában, a program tényleges értékeléséről szóló végleges jelentést pedig 2007. decemberéig fogja beterjeszteni.

CÉLKITŰZÉS

A program fő célkitűzései az alábbiak:

ˇ         Az oktatás európai dimenziójának erősítése minden szinten, és az európai oktatási forrásokhoz történő széles körű transznacionális hozzáférés elősegítése az egyenlő lehetőségek elősegítése mellett valamennyi oktatási ágazatban;

ˇ         EU nyelvek, különösen a kevéssé ismert és kevésbé széles körben oktatott nyelvek jobb ismeretének elősegítése, valamint az oktatás kultúrák közötti dimenziójának előmozdítása;

ˇ         Az együttműködés és a mobilitás elősegítése az oktatás területén (csereprogramok ösztönzése, távoktatás szorgalmazása, stb.), valamint az ezen a területen felmerülő akadályok elhárításában való segítségnyújtás; és

ˇ         Újítások bevezetésének szorgalmazása az oktatási módszerek és anyagok vonatkozásában, különös tekintettel az új technológiák alkalmazására.

TARTALOM

A Socrates program költségvetése 1.850 millió Eurót tesz ki. A program a következő területeket öleli fel: Comenius (együttműködés az iskolai oktatásban); Erasmus (felsőoktatás); Lingua (nyelvoktatás és nyelvtanulás); Minerva (szabadegyetemi és távoktatás; információs és kommunikációs technológiák az oktatásban) és Grundtvig. Ez utóbbi program inkább a szakmai képzésre vonatkozik, mivel az iskolarendszert megfelelő alapképzés nélkül elhagyott fiatalok, valamint a hivatalos oktatást megkezdeni, vagy egy kihagyás után újra kezdeni szándékozó személyek számára ajánlott alternatív oktatási lehetőségekkel kapcsolatos együttműködésre koncentrál. A Socrates program lehetőséget biztosít a megfigyelésre és innovációra az oktatási rendszer és politika területén, különösen a NARIC hálózaton keresztül (network of National Academic Recognition Information Centres = nemzeti egyetemi elismerési információs központok hálózata).

A program célkitűzéseit az alábbiakkal kell elérni:

ˇ         Európai oktatási területen résztvevő személyek transznacionális mobilitásának támogatása;

ˇ         Virtuális mobilitás elősegítése az oktatással összefüggésben, az új információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának fejlesztésével;

ˇ         Olyan transznacionális együttműködési hálózatok kialakításának támogatása, amelyek elősegítik a tapasztalatok és jó gyakorlat cseréjét; és

ˇ         Nyelvi készségek, valamint a különböző kultúrák megértésének elősegítését célzó intézkedések támogatása;

ˇ         Az innováció fejlesztésére és/vagy széles körben való elterjesztésére irányuló transznacionális partnerségekre alapuló kísérleti projektek támogatása az oktatási termékek vonatkozásában;

ˇ         Olyan intézkedések támogatása, amelyek a Közösségi hatáskörök kialakítását, aktualizálását és széles körben való elterjesztését célozzák meg, lehetővé téve az oktatási rendszerek összehasonlítását.

A program különösen az oktatási intézményeket célozza meg és ugyanakkor nyitva áll a velük együttműködő szervek előtt, konkrétan a vállalatok és szakmai szervezetek valamint a társadalmi partnerek szervezetei előtt. Éves ajánlati felhívásokat a 2000-2006-ig terjedő időszakra terveznek. A felhívásokban az ajánlatok benyújtásának és kiválasztásának éves határidejét, és különösen a felhívásokra szóló prioritásokat fogják meghatározni. Két akciótípus van: a Közösség vezeti a „központi akciókat”, míg a „decentralizált akciókat” a Nemzeti Ügynökségek végzik.

REFERENCIáK

Socrates honlap: http://europa.eu.int/comm/education/socrates.html

253/2000/EC sz. 2000. január 24-i Európa Parlamenti és Tanácsi Döntés, amely a Közösségi akcióprogram második szakaszát hozza létre az oktatás terén („Socrates”), O.J. L 28, 2000.02.03.

Általános ajánlati felhívás 2001, 2000. június

(Lásd: http://europa.eu.int/comm/education/socrates/download.html#call)

Socrates Irányelvek a Jelentkezők számára, 2000. június

(Lásd: http://europa.eu.int/comm/education/socrates/download.html#1)

A Socrates szerepéről az idegenforgalmi ágazatban lásd a Bizottság Tourism Unit Document anyagát: „EU Schemes in Support of Tourism – An Internet Roadmap for the Toursim Sector” (EU tervek az idegenforgalom támogatására – Internet térkép az idegenforgalmi ágazathoz) az alábbi címen:

http://www.europa.eu.int/comm/enterprise/services/tourism/policy-areas/eu_schemes.htm

Lásd még:

2000. május 24-i Közösségi Közlemény eTanulás – a holnap oktatásának megtervezése, (eLearning – Designing tomorrow’s education) COM(2000)318